A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30162/2010/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 365. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 143. §] Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41170/2007/39., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40500/2009/4., *Kúria Gfv.30162/2010/3.* (BH 2012.1.17)

***********

Gfv.X.30.162/2010/3.szám.

A Legfelsőbb Bíróság a Sz. Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr. Szőts József ügyvéd ... által képviselt B. S. ... felperesnek a bnt Szabó Tom Burmeister Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr.Szabó Levente Antal ügyvéd ... által képviselt V. E. T. E. Kft. ... alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 22.G.41.170/2007. számon indult perben, a Fővárosi Ítélőtábla által 2010. január 8-án 16.Gf.40.500/2009/4. számon hozott közbenső ítélete ellen, az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

R é s z í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.500/2009/4. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Bíróság 22.G.41.170/2007/39. számú közbenső ítéletét részítéletnek tekinti, azt részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felek között 2005. október 21-én megkötött ügynöki szerződés, mint színlelt szerződés semmis, az, a 2005. október 21-én kelt üzletrész adásvételi szerződésben meghatározott további vételár kikötést leplezi.

A megtámadási jogról történő lemondást tartalmazó ugyancsak 2005. október 21-én kelt szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezést helybenhagyja. Az adásvételi szerződésre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati perköltségét 600.000 /Hatszázezer/ Ft + ÁFÁ-ban állapítja meg.

A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati perköltségét 3.100.000 /Hárommillió-egyszázezer/ Ft-ban állapítja meg, amelyből 600.000 /Hatszázezer/ Ft ügyvédi munkadíj után ÁFA is jár.

Ez ellen a részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes egyik alapító tagja volt a 2002. június 5-én kelt társasági szerződéssel létrejött alperes korlátolt felelősségű társaságnak. E gazdasági társaságot egy, a L. községben létrehozandó szélerőmű park megépítése és értékesítése céljából alapították. 2005. októberében, hosszasan folytatott megelőző tárgyalások után a felperes megállapodott az alperessel 29,03 %-os mértékű üzletrészének átruházásában.

A szerződő felek egyidejűleg három szerződést írtak alá. Az üzletrész adásvételi szerződésként jelölt okirat szerint az alperes a felperes tulajdonában álló 8.100.000 Ft névértékű üzletrészét - saját üzletrészeként - 8.100.000 Ft névértéken megvásárolja. A felperes hozzájárul egyúttal a tagváltozás cégbírósági bejegyzéséhez. A felek rögzítették azt is, hogy egymással szemben követelésük nincs, és lemondanak az egymással szembeni igényeikről is.

A közvetítői jutalék szerződésként jelölt okiratban az alperes azt vállalta, hogy a szélerőmű-park megvalósításához kötődő "projekt jogok", illetve a szélerőmű-park befektető részére történő értékesítése esetén a felperes részére kifizeti az alperesnél keletkező, költségekkel csökkentett nettó nyereségnek a 29,03 %-át ügynöki jutalék címén azzal, hogy a kiszámított összeg csökkentendő a felperes vagy családtagja által, az értékesítéssel összefüggésben harmadik személytől kapott jutalékkal. A megtámadási jogról lemondó nyilatkozatként jelölt okiratban együttesen kijelentették a felek, hogy a jutalék szerződésre vonatkozó megtámadási jogukról lemondanak, az abban foglaltakat megerősítik, továbbá, hogy a felperest a közvetítői jutalék akkor is megilleti, ha a L. községben megépítendő szélerőművet nem a felperes által közvetített befektető vásárolja meg.

Az alperes az üzletrész adásvételi szerződésben írt vételárat kiegyenlítette. A szélerőmű-parkot azonban utóbb nem értékesítette, annak ellenére, hogy a felperessel kötött megállapodások aláírásakor az eladásra már rendelkezett egy befektető által aláírt előszerződéssel.

Az alperes a felperestől szerzett üzletrészt a tagjainak üzletrészük arányában ingyenesen átadta. Utóbb a tagok az üzletrészeiket értékesítették, és annak folytán az alperes egyszemélyes társasággá vált. A cégbíróság valamennyi tagváltozást a cégnyilvántartásba bejegyezte.

A felperes a többször módosított, végleges keresetében a 2005. október 21-én aláírt üzletrész adásvételi szerződés, a közvetítői jutalékszerződés, a megtámadási jogról való lemondást tartalmazó megállapodás semmisségének megállapítását kérte színleltségre hivatkozással, a Ptk. 207. § /5/ bekezdése alapján. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy a felperes üzletrészének 8.100.000 Ft és további 870.900 euro ellenében történő eladását tartalmazó leplezett szerződés a Ptk. 200. § /1/ bekezdése értelmében szintén semmis, mivel az a szerződéskötéskor hatályos a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény /a továbbiakban 1997. évi Gt./ 143. § /1/ bekezdését sérti. Az alperesnek ugyanis nem volt törzstőkén felüli vagyona, amit az említett jogszabály értelmében a saját üzletrészének megvásárlására fordíthatott volna. Mindezekre tekintettel a felperes, elsődlegesen - a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállíthatóságának hiánya miatt - a leplezett adásvételi szerződés hatályossá nyilvánítását, az általa szolgáltatott üzletrész meg nem fizetett 870.900 euro összegű ellenértékének az alperest kötelező megfizetését kérte.

Másodlagosan - a Ptk. 365. § /1/ bekezdésére utalással - vételárhátralékként tartott igényt az említett összegre. Az alperes egyszemélyessé válásának időpontjától - 2006. szeptember 12-től - törvényes mértékű kamat megfizetésére kötelezést is kért.

A keresetének összegszerűségét az alperessel kötött szerződések időpontjában létező befektetői előszerződés alapján elvárt tiszta nyereség és az eladott üzletrész névértéke alapján határozta meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Állította, hogy a peres felek megállapodásai a valóságos szerződési akaratukat tükrözik. Az alperes szándéka a perbeli üzletrész névértéken történő megvásárlására irányult. Az üzletrész az eladás időpontjában a névértékénél nem rendelkezett magasabb vagyoni értékkel. Az alperesnek gazdasági helyzete folytán sem lett volna módja magasabb vételárat kifizetni. Előadta azt is, hogy a peres felek közötti viszony megromlása miatt a felperesnek a társaságtól való megválása az alperes érdekében állt. A közvetítői jutaléki szerződés tekintetében arra hivatkozott, hogy az üzleti életben nem szokatlan a jutalék megfizetése közvetítői tevékenység hiányában sem. E szerződés megkötésének elsődleges célja az volt, hogy a felperes a szélerőmű-parkot megszerző befektetőtől kapjon jutalékot. Az alperes kifejtette azt is, hogy a törzstőkén felüli vagyon hiánya nem teszi semmissé a saját üzletrészre kötött adásvételi szerződést. Vitatta azonban, a felperes bizonyította volna, hogy a saját üzletrész megvásárlásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn.