29. BK vélemény

Idegen vagyon kezelésével megbízott személy esetében a csalás megállapíthatósága[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, hűtlen kezelés vagy a szándékos rongálás által okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti, a sikkasztás, hűtlen kezelés vagy szándékos rongálás mellett a csalást nem követi el.

II. Ha viszont a kezelésére bízott vagyonban gondatlan bűncselekménnyel, hanyag kezeléssel okoz hiányt (vagyoni hátrányt), és ezt utóbb a sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve a megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a hanyag kezelés vétsége és a csalás bűncselekménye bűnhalmazatban megállapítható.

III. Abban az esetben, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy a reá bízott vagyonban gondatlanul - de bűncselekményt meg nem valósító módon - okoz hiányt (kárt, vagyoni hátrányt), vagy ilyen hiány (kár, vagyoni hátrány) a vagyonban neki fel nem róható okból keletkezik, és ennek megtérítésére - a jogszabály rendelkezése vagy szerződésben vállalt kötelezettség alapján - köteles, amennyiben e hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) utóbb a sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a csalás bűncselekményét valósítja meg.

IV. A II. és III. pont esetében a csalással okozott kár azzal az összeggel azonos, amelynek erejéig az elkövetőt a leplezett hiány (kár, vagyoni hátrány) tekintetében a jogszabályok szerint anyagi felelősség terheli. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg a leplező magatartás folytán a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét.

I. A csalás bűncselekményének egyik törvényi tényállási eleme a károkozás; a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bekezdés 16. pontja értelmében kár a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés.

Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy, ha a rá bízott vagyonban szándékos vagyon elleni bűncselekménnyel (sikkasztással, hűtlen kezeléssel, szándékos rongálással) okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve a megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, ezzel a magatartásával a rábízott vagyonban további hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) nem okoz.

Az elkövetési érték és a kár nagysága ugyanis az esetek döntő többségében azonos. A Btk. 459. § (1) bekezdés 16. pontjában írtakat szem előtt tartva pedig a vagyoni hátrány magában foglalja a kárt, a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét.

Ebből következően a hiány (kár, vagyoni hátrány) már a korábbi bűncselekmény folytán bekövetkezett. Az utóbb, az annak palástolása céljából megvalósított magatartásból tehát hiányzik a csalás bűncselekményének egyik tényállási eleme, a károkozás.

Így pedig a hiánynak (kárnak, vagyoni hátránynak) a sértett megtévesztésével való eltüntetése vagy csökkentése azért, hogy az elkövető a kártérítési (megtérítési) kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, illetve ennek megkísérlése a csalásnak a megállapítására (a sikkasztás, a hűtlen kezelés vagy a szándékos rongálás mellett) - ugyanazon tény, körülmény kétszeres értékelésének tilalma folytán - alapul nem szolgálhat.

II. A Btk. 377. §-ában meghatározott hanyag kezelés vétségét az követi el, akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bízták meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz [lásd 4/2003. Büntető jogegységi határozat].

E bűncselekmény - a törvényi szabályozásból következően - akkor valósul meg, ha a vagyoni hátrány a vagyonban ténylegesen bekövetkezik.

Az elkövető vagyonkezelése, vagyonfelügyelete különböző jogviszonyok (polgári jogi, családjogi, munkajogi stb.) keretében történhet. A különböző jogágak szabályai a vagyonkezelői kötelezettség vétkes megszegéséhez különböző jogkövetkezményeket fűznek.

Egységesek azonban abban, hogy a vagyonban vétkes - tehát akár gondatlan - magatartással okozott hiány (kár, vagyoni hátrány) esetén a károkozó kártérítési, megtérítési kötelezettséggel tartozik.

Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy tehát - a vagyonkezelői jogviszonytól függően, különböző felelősségi rendszerek szerint - anyagilag akkor is felelős a kezelésére, felügyeletére bízott vagyonban bekövetkezett hiányért (kárért, vagyoni hátrányért), ha azt gondatlan bűncselekménnyel, hanyag kezeléssel okozta.

Ha a hanyag kezelés vétségének elkövetője a magatartása folytán a vagyonban bekövetkezett hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) azért, hogy a különböző anyagi felelősségi rendszerek szerinti kártérítési, megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti, ezzel a fennálló hiány (vagyoni hátrány) felderítését meghiúsítja. Megakadályozza azt, hogy a jogosult vele szemben kártérítési, megtérítési igényét érvényesítse.

Ilyen esetekben a vagyonkezelő a hanyag kezelés vétségét meghaladóan a csalás bűncselekményét is megvalósítja. Vitathatatlan ugyanis, hogy az elkövető két vagy több magatartása két vagy több törvényi tényállás keretei közé illeszkedik. A magatartások alapvetően eltérő jellegűek (gondatlanok, illetve szándékosak), időben is egymást követőek. Attól függően, hogy a vagyonkezelés, vagyonfelügyelet milyen jogviszony keretében történik, az anyagi felelősség mértéke, a vagyon tulajdonosa, a kártérítés jogosultja, a sértett személye is eltérő lehet.

Ebből következően a hanyag kezelés vétsége és a csalás bűncselekménye valóságos anyagi halmazatba kerül [Btk. 6. § (1) bekezdés].

III. Amint arról a II. pontban már említés történt, az idegen vagyon kezelésével megbízott személy a vagyonban vétkesen - tehát akár gondatlanul - okozott hiányért (kárért, vagyoni hátrányért), attól függően, hogy a vagyonkezelés milyen jogviszonyon alapul, a különböző felelősségi rendszerek szerint anyagi felelősséggel tartozik.

A felelősség akkor is fennáll, ha a vétkes magatartás, amely a hiány (kár, vagyoni hátrány) bekövetkezésére vezetett, bűncselekményt nem valósít meg. Sőt a vagyonkezelő anyagi felelőssége fennállhat vétkességére tekintet nélkül akkor is, ha részéről felróható magatartás sem állapítható meg (pl. a veszélyes üzem működéséből eredő kárért való felelősség; a pénztáros, a pénz- vagy értékkezelő anyagi felelőssége, a leltárhiányért való felelősség stb.).

Ilyen esetekben, ha a vagyonkezelő a vagyonban bekövetkezett hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) utóbb azért, hogy anyagi felelőssége alól egészben vagy részben mentesüljön, a sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti, a hiány (kár, vagyoni hátrány) felderítését meghiúsítja.

Ezzel a leleplező, megtévesztő magatartásával - a II. pontban írtakkal egyezően - megakadályozza a sértettet abban, hogy vele szemben - a különböző felelősségi rendszerek szerinti - kártérítési, megtérítési igényét érvényesítse. A vagyonkezelő tehát a reá bízott vagyonban bekövetkezett, a kártérítési, megtérítési kötelezettség folytán esetleg csupán átmenetileg fennálló hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) véglegessé teszi.

Ily módon a vagyonban valóságos kárt okoz, és e magatartásával megvalósítja a csalás bűncselekményének törvényi tényállását. E bűncselekményben a büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani.

IV. A II. és a III. pontban kifejtettek szerint az idegen vagyon kezelésével megbízott személy, ha a rábízott vagyonban gondatlan bűncselekménnyel vagy egyébként bűncselekményt meg nem valósító módon gondatlanul hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) okoz, illetve a vagyonban neki fel nem róható okból keletkezik hiány (kár, vagyoni hátrány), azért - attól függően, hogy a vagyonkezelés milyen jogviszonyon alapul -, a különböző felelősségi rendszerek szerint anyagi felelősséggel, kártérítési, megtérítési kötelezettséggel tartozik.

Az anyagi felelősség mértéke a különböző jogágak szabályai szerint eltérő lehet.

Ha az elkövető a II. és a III. pontban is említett utóbbi leplező, a sértettet megtévesztő magatartásával a csalás bűncselekményét megvalósítja, a csalással okozott, a büntetőjogilag értékelhető kár azzal az összeggel azonos, amelynek erejéig a vagyonkezelőt - a vagyonkezelés alapját képező jogviszonytól függően, a különböző felelősségi rendszerek szerint - kártérítési, megtérítési kötelezettség terheli.

Ha azonban ez az összeg meghaladja a leplező magatartás folytán a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét, a csalással okozott, a büntetőjogilag értékelhető kár nagysága a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékével azonos.

Ha viszont a különböző felelősségi rendszerek szerinti kártérítési, megtérítési kötelezettség mértéke alatt marad a vagyonban ténylegesen bekövetkezett hiány (kár, vagyoni hátrány) nagyságának - s így ez az összeg a csalás bűncselekménye tekintetében kárként nem értékelhető -, a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként vehető figyelembe.