BH 2020.7.220 A bíróság csak olyan bizonyítékokat értékelhet, amelyeket a peres iratokhoz csatoltak és azokat a felekkel ismertették. Más perben becsatolt és az érintett peres iratok között nem található, nem ismertetett bizonyítékokra a bíróság nem alapíthatja az ítéleti ténymegállapításokat, érdemi döntését [2017. évi I. tv. (Kp.) 84. §, 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 346. §, 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 15. §].

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27638/2018/26., Kúria Kfv.35268/2019. (*BH 2020.7.220*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes indítványára Kínából az Európai Unió vámterületére különféle textilipari és lábbeli, illetve egyéb termékek lettek szabad forgalomba bocsátva. Az elsőfokú vámhatóság a bejelentett vámértékeket túlzottan alacsonynak értékelte, ezért különböző, egymástól független eljárásokban elrendelte az egyes vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését. Ennek során a bejelentett vámértéket elvetette, és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) alkalmazásával új vámértékeket határozott meg. Az egyes ellenőrzések eredményeként keletkezett határozatok meghozatalára, bírósági felülvizsgálatára egymástól eltérő időpontokban került sor. Ez eredményezte azt, hogy egyes bírósági iránymutatásokat a vámhatóság a még folyamatban lévő vámeljárásokban már alkalmazott, illetőleg hogy egyes korábbi, bírósági felülvizsgálattal érintett eljárások és keresettel még nem támadott vámérték-felülvizsgálatok együttesen lettek elbírálva. A megelőző peres eljárásokban az elsőfokú bíróság 3.K.27.349/2013/9., 3.K.27.114/2015/51. és a 3.K.27.115/2015/39. számú ítéleteiben foglalt állást a vámérték kimunkálása során alkalmazandó módszerről.

[2] A perbeli esetben a felperes indítványára 2012. 09. 05., 09. 18., 09. 26,, 09. 27. és 2012. 10. 01., 10. 03., 10. 08., 10. 15., és 10. 24. napján - 10. 08-án két alkalommal, 10.24-én három alkalommal - bocsátottak szabad forgalomba különféle termékeket. A vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzése során alkalmazták a korábbi ítéletekben a vámérték kimunkálására adott szempontokat. Az elsőfokú hatóság a megfizetendő vámtartozás összegét 9 819 200 forintban határozta meg, kivonva a vámtartozás összegéből a a különbözeti biztosíték összegét. Alperes a 2234352327 számú határozatával, helybenhagyta az elsőfokú döntést.

[3] A 2012. 09. 14-ei vámkezeléshez kapcsolódó 2234359315. számú alperesi határozatot támadó keresetet az elsőfokú bíróság 11.K.27.967/2018/15. sorszámú jogerős ítéletével elutasította. Az ítéletet a Kúria eljárási hiba miatt a Kfv.V.35.337/2019/9. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A kereseti kérelem

[4] A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Ennek során kérte figyelembe venni a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előzményi 3.K.27.114/2015. és a 3.K.27.115/2015. számú peres eljárásainak iratait is, különös tekintettel az igazságügyi szakértői véleményre. Eljárási jogszabálysértést az alperesi határozat kézbesítése és az illetékes bíróságra vonatkozó tájékoztatás miatt terjesztett elő. Anyagi jogszabálysértés körében az alperes által alkalmazott módszert, és az adatbázis megfelelőségét is vitatta.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Rögzítette, hogy a tényállást a peres felek nyilatkozatai, az ügy iratai, továbbá a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.114/2015. és a 3.K.27.115/2015. számú peres eljárásainak iratanyaga alapján állapította meg. Kifejtette, hogy az alperes a korábbi bírósági iránymutatásnak maradéktalanul eleget téve folytatta le az eljárást, így a felperes által hivatkozott adatbázis indokolatlan leszűkítésére vonatkozó felperesi érvelés is alaptalan volt.

[6] Alaptalan volt a felperesnek a vámérték-kimunkálás és a vámeljárásokhoz kapcsolódó áfaalap-növelő tényezők jogszerűségére vonatkozó előadása is. Ez a vizsgálat azonban nem képezte jelen per tárgyát, az a bíróságot semmilyen módon nem kötötte. Az alperesi határozat kézbesítéséhez kapcsolódó semmisségi felperesi hivatkozás is alaptalan volt. A felperes által hivatkozott kézbesítési szabályokkal szemben az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. tv. (a továbbiakban: új Vámtv.) 215. § (1) és (2) bekezdései folytán az alapeljárás megindításakor hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni. Ennek tett eleget az alperes akkor, amikor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 105. § (7) bekezdésének megfelelően - figyelemmel annak a 2016. évi CXXVII. törvény 48. § a) pontjával való módosítására - a módosító törvény 76. § (1) bekezdéséből következően nem maga kézbesítette az alperesi döntést, hanem azt az iratokkal együtt az elsőfokú vámhatóságnak küldte meg, mely intézkedett a döntés kézbesítése érdekében. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a módosított jogszabályi rendelkezést a hatálybalépést követően megkezdett eljárásokban kell alkalmazni. Amennyiben meg is valósult volna a felperes által hivatkozott jogszabálysértés, úgy annak nem lett volna az ügy érdemére kiható következménye. Szintén nem jelent lényeges eljárási szabálysértést az, hogy a per lefolytatására illetékes bíróság megjelölése téves volt az alperesi határozatban.

[7] Az alperes a Ket. 51. és 72. §-ainak megfelelően tisztázta a döntést és az alakilag megfelelt a Ket. szabályainak. Különböző határozatokhoz eltérő vámtartozások kapcsolódását a táblázatban foglalva külön-külön határozta meg, megjelölve a határozatszámokat, a megfizetendő összegeket.

[8] Alaptalan volt az a felperesi előadás is, hogy az alperesnek nem volt jogszerű lehetősége arra, hogy új határozatot hozzon. A bírósági iránymutatásnak megfelelően le kellett folytatnia a megismételt eljárást, így az ítélettel hatályon kívül helyező rendelkezés miatt is új határozatot kellett hoznia. Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. tv. (a továbbiakban: régi Vámtv.) 33. § (5) bekezdés értelmében is új határozatot kellett hozni, mivel a tárgybeli egységes vámáru-nyilatkozatok 42. és 46. rovatainak adatai megváltoztak. Emiatt nem lehetett alkalmazni a felperes által hivatkozott eseti döntést analógiaként.

[9] Megállapította, hogy az alperes a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján hasonló áruk ügyleti értéke alkalmazásával a nemzeti adatbázis adatait a tárgybeli szabad forgalomba bocsátásokhoz képest ±45 napos időintervallumra nézve válogatta le, mely módszert az előzményi eljárás igazságügyi szakérői vélemény elfogadott, arra nem fogalmazott meg kétségeket. Az adatbázis szűkítésére és egyes vámértékek elvetésére nézve a bíróság a korábbiakban csak arra adott iránymutatást, hogy alperes a módszert dolgozza ki, de annak csak főbb szempontjait határozta meg. Az uniós adatok beszerzésére sem adott iránymutatást a megelőző ítélet.