BH 2007.1.31 A Magyar Energia Hivatal a villamos energia határon keresztül történő szállításának engedélye során határozatában a jogszabályban meg nem határozott feltételeket is előírhat [2001. évi CX. tv. 10. §, 50. §, 52. §; 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet 33. §, 37. §].

A felperes - mint jogerős működési engedéllyel rendelkező villamosenergia-termelői engedélyes - a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) alapján villamos energia határon keresztül történő szállítására vonatkozó tevékenység engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez.

Az alperes a 2003. március 12-én kelt határozatával a felperesnek - feltételek előírásával - villamos energia határon keresztül történő szállítására vonatkozó tevékenységi engedélyt adott.

A határozat I. része a villamos energia határon keresztül történő szállítására irányuló tevékenység feltételeit, a II. része a jogorvoslati lehetőségeket, míg a III. része az érvényességi időt szabályozta.

A felperes keresetében a határozat I.2.2, I.6.1, I.7.1-I.7.2, I.12.1, I.12.2 pontjainak hatályon kívül helyezését kérte.

Kifejtette, hogy a határozat I.6.1, I.7.1-I.7.2, I.12.1, I.12.2 pontjai olyan kötelezettségeket tartalmaznak, amelyeket a működési engedélyben nem lehet szabályozni, az alperes ugyanis csak a rendelkezésére bocsátott iratok és adatok alapján állapíthatja meg a működési engedély tartalmát; arra nem rendelkezik felhatalmazással, hogy a kérelmező által az engedélyezési eljárás részévé nem tett feltételekről is rendelkezzen.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában idézte a Vet. preambulumát, e) pontját, 5. §-ának a) pont 5. pontját, 6. § (1) bekezdését, 10. §-át, az alperes jogkörére vonatkozóan a Vet. törvényi indokolását, továbbá 50. §-ának (1)-(3) bekezdését, 52. § (1) bekezdését, a Vhr. 33. § (2) bekezdését, 35. § (2) bekezdését és a Vhr. 28. számú mellékletének I. részét.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az engedély megadásának feltételeit - szemben annak megtagadásával - törvényi előírás nem részletezi, a Kormány az energia­politikai szempontok érvényesítésének hangsúlyozása mellett a 28. számú mellékletben csupán általános iránymutatást adott, amelyből az következik, hogy az engedély konkrét tartalmát a jogalkotó szándéka szerint az alperesnek kell meghatároznia.

E megállapítást támasztja alá az is, hogy a megadás felté­teleit sem a Vet., sem a Vhr. nem szabályozza konkrétan.

Az elsőfokú bíróság ezért nem értett egyet a felperesnek a hatáskör hiányára, valamint arra vonatkozó érvelésével, hogy az alperes kizárólag a jogszabályi rendelkezésekben megnevezett előírásokat teheti meg.

Mivel a Vet. 10. §-ának e), m), n), p) pontjaiban az alperest széles körű ellenőrzési, iratbetekintési, információszerzési és kivizsgálási feladatokkal ruházta fel, ezek teljesítése csak akkor lehetséges, ha biztosítottak azok a feltételek, amelyek a felperes működését dokumentálják, továbbá a villamos energia határon keresztül történő szállítása kiemelt stratégiai jelentőségű; e körülmények egybevetésével az elsőfokú bíróság akként ítélte meg, hogy az alperes I.6.1, I.7.1, I.7.2 és I.12.2 pontokban levő előírásai indokoltak.

Az I.2.2 pontjában, valamint az 1.12.1 pontokban található előírásokkal a felperesre többletfeladat nem hárult.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, a Pp. 206. §-ban foglaltaknak megfelelően - valamennyi körülményt mérlegelve - hozta meg döntését, amelyet részletesen megindokolt.

A felperes fellebbezésében olyan konkrét - a mérlegelés okszerűségét cáfoló, vagy a döntés jogszerűségét vitató - indokot felhozni nem tudott, amely az elsőfokú ítélet megváltoztatását megalapozná, olyan új tényt vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezné.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokainál fogva hagyta helyben.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte, a kereseti kérelmében foglaltakat fenntartotta, azaz kérte az alperesi határozat I.2.2, I.6.1, I.7.1, I.7.2, I.12.1 és I.12.2 pontjainak hatályon kívül helyezését.

Kifogásolta a felperes, hogy az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem telepítenek hatáskört az alperesre a működési engedélyben meghatározott kötelezettségek előírására, a Vet. törvényi rendelkezése a Vhr.-t kiadó Kormányra delegálta az engedélyezés feltételeinek meghatározását. A delegált hatáskör tovább­delegá­lása a Kormányról az alperesre nem jogszerű a Jat. 15. § (1) bekezdése szerint.

Előadta a felperes, hogy akkor is, ha diszkrecionális jogkörben eljárva az alperes jogosult lenne meghatározni a működési engedély tartalmát, azt csak a szükséges mértékig, és megfelelő indokolással tehetné. Önmagában a villamosenergia-ipar stratégiai jelentősége nem mentesíti az alperest az alól, hogy ha diszkrecionális jogkörben jár el, kötelezettséget csak szükséges mértékig írjon elő, és azt megfelelően indokolja.

A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra is, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság mégis azt állapítaná meg, hogy valamilyen általános jogszabályi rendelkezésből levezethető az, hogy az alperesnek diszkrecionális joga van a Vhr. mellékletét tartalommal kitölteni, a működési engedélyben szabályozott kötelezettségeket előírni, illetve a felperest hatósági határozat nélkül kötelezni; úgy kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: AB tv.) 38. § (1) bekezdése alapján - jelen per felfüggesztése mellett - forduljon az Alkotmánybírósághoz az adott jogszabályi hely alkotmányellenességének megállapítása iránt, mivel a rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróságok megfelelő alapossággal feltárták az ügyben irányadó tényállást, és az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések jogszerű értelmezésével azokból helytálló jogkövetkeztetést vontak le.

A Vet. indokolása szerint közel 10 évig tartó előkészítést követően fogadta el az Európai Parlament és a Tanács, a villamosenergia-piac belső szabályairól szóló 92/96/EK irányelvet (a továbbiakban: Irányelv).

Az Európai Unió tagállamai legalább az Irányelv által meghatározott ütemű és mértékű fokozatos piacnyitást kötelesek végrehajtani. A rendszerhez való szabad hozzáférés mellett biztosítani kell az integrált villamos­energia-ipari vállalkozások tevékenységeinek szétválasztását, és a kizárólagos jogosultsággal rendelkező vállalkozások objektív, átlátható és diszkriminációmentes működését.