A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20258/2020/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.258/2020/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyari Ákos ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy Szilárd ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a személyesen eljáró II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. május 9. napján meghozott 5.G.40.943/2016/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét elutasítja.

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek által 2008. szeptember 10. napján megkötött kölcsönszerződés III.5. pontjában foglalt feltétele érvénytelen.

A felperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség és illeték térítése alól mentesíti, és az I. rendű alperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 106.500 (százhatezer-ötszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperessel 2008. szeptember 10. napján kötött deviza alapú kölcsönszerződésnek III.5. pontja a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés b) és j) pontja alapján tisztességtelen, ezért érvénytelen.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. A II. rendű alperes a perben nyilatkozatot nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az I. rendű alperes perköltségének viselésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott szerződési feltétel nem jogszabály előírását tükrözi, ezért nem tartozik a Ptk. 209. § (5) bekezdésének hatálya alá. A perbeli szerződéses rendelkezés nem tartalmaz olyan feltételt, amely szerint az I. rendű alperesnek kizárólagos jogában áll annak megállapítása, hogy az adós teljesítése szerződésszerű-e, miután az a kölcsöntartozás összegének meghatározására, illetve a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, ezért a feltétel nem ütközik a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontjába.

A szerződési feltételnek a bizonyítási teherre gyakorolt hatását vizsgálva az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a közjegyzői okiratokra, illetve azok záradékolására irányadó szabályokból kell kiindulni. Amennyiben a felek közjegyzői okiratba foglaltan kötnek szerződést, amelyben részletezik az átvett összeg visszafizetésének módját és határidejét, akkor az okirat - a törvényi feltételek fennállása esetén - végrehajtási záradékkal látható el. Amennyiben a végrehajtás elrendeléséhez valamely feltétel bekövetkezése szükséges, úgy a feltétel bekövetkezését külön közokiratnak kell tartalmaznia. Ebből következően felmondás esetén a felmondásnak is közjegyzői okiratba foglaltan kell megtörténnie. A következetes bírói gyakorlat szerint a közjegyzői okirat záradékolásánál a közjegyző kizárólag azt jogosult és köteles vizsgálni, hogy az okirat alakilag és tartalmilag megfelel-e a Vht. rendelkezéseinek. Az eljárás ezen szakaszában a teljesítés esetleges ténye vizsgálat tárgyát nem képezheti, azonban az adósnak lehetősége van a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert indítani. A végrehajtási záradékolásnak tehát nem feltétele az adós tartozásának összegszerű vizsgálata. A perbeli feltételnek ehhez képest a végrehajthatóság elrendelése szempontjából a felperes számára hátránnyal bíró jelentősége nincs, a közjegyzői okirat a kölcsönszerződés ilyen rendelkezése nélkül is záradékolható lenne. Ebből az következik, hogy a közjegyzői okiratba foglalás ténye jár azzal a következménnyel, hogy a közjegyzői okirat záradékkal látható el a közvetlen végrehajtás megindítása érdekében. A közjegyzői okirathoz e joghatást a közjegyzői törvény fűzi, nem pedig a felek szerződéses akarata. A perbeli feltétel a végrehajthatóság szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy a tartozás végrehajtásához az I. rendű alperesnek a felmondáson túl a fennálló követelés összegét is közjegyzői okirattal kell tanúsítania. A Kúria eseti döntése szerint a végrehajtási záradékolás alapja valóban az I. rendű alperes közlése a tartozás összegéről, de vita esetén ez nem több, mint az I. rendű alperes nyilatkozata. A végrehajtás megszüntetése iránti perben nem egy szerződéses rendelkezés határozza meg a bizonyítási terhet, hanem a Pp. szabályai, amelyek alapján a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a pert indító adóst terheli annak igazolása, hogy nem, vagy nem a kimutatott összeggel tartozik. A ténytanúsítványra vonatkozó szerződési kikötés tehát nem a bizonyítási terhet, hanem a felek perbeli pozícióját fordítja meg, ezért az nem minősül a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja szerinti tisztességtelen feltételnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének és figyelmen kívül hagyta a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontját. Előadta, hogy a perbeli szerződés III.5. pontja megfordítja a bizonyítási terhet akkor, ha a szerződéskötést követően az adós nem ért egyet a bank üzleti nyilvántartásával, illetve az abban foglaltakkal. A felperes a támadott kikötésben alávetette magát az I. rendű alperes által vezetett nyilvántartásban foglalt adatoknak, amellyel lemondott arról a lehetőségről, hogy a felek közötti vita esetén kétségbe vonja az I. rendű alperes által meghatározott tartozás összegét. Az I. rendű alperes a perbeli kikötés, valamint saját nyilvántartása révén jogosult a követelések összegét meghatározni és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni, amelyet a Vht. 21. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni az I. rendű alperes kérelmére. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a felperes az ilyen módon ellene indított végrehajtási eljárást megszüntetni vagy korlátozni csak akkor tudja, hogy az I. rendű alperessel szemben indított perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítja a Pp. 369. § b) pontjában foglaltakat, azaz hogy az I. rendű alperes követelése részben vagy egészben megszűnt. Főszabályként az I. rendű alperest terhelné a követelés pontos összegének bizonyítása a felperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perben. A perbeli kikötés azonban lehetőséget biztosít az I. rendű alperesnek arra, hogy ezt a bizonyítási terhet a felperes hátrányára megfordítsa, ezért a kikötés a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének j) pontjába ütközik. A kikötés egyben feljogosítja az I. rendű alperest arra, hogy kizárólag a saját maga nyilvántartása alapján állapítsa meg, hogy a felperes teljesítését szerződésszerűnek fogadja el, amely a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontja szerint tisztességtelen.