A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40366/2021/6. számú határozata felelősség megállapítása (MÖGÖTTES tagi felelősség megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. § (1) bek.] Bírók: Czifra Veronika, Horváth Andrea, Spiegelbergerné dr. Pofonka Mariann

...

Fővárosi Ítélőtábla

12.Gf.40.366/2021/6-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Felperes1 (cím képviseli: név kamarai jogtanácsos) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (cím8.) felperesnek, a Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: ügyvéd) által képviselt Alperes1 (cím ) I. rendű, valamint a ügyvéd (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt Alperes2 (Cím3) II. rendű alperes ellen gazdasági társaság tagjának mögöttes felelőssége megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2021. szeptember 16-án meghozott 2.G.40.659/2021/11. sorszámú ítélete ellen az I. rendű alperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a 2022. január 26-án megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy az illetékes állami adóhatóság felhívására, a felhívásban írt módon és számlára fizessen meg a Magyar Államnak 1.995.000 (Egymillió-kilencszázkilencvenötezer) forint másodfokú eljárási illetéket, valamint a felperes részére 15 napon belül 474.060 (Négyszázhetvennégyezer-hatvan) forint jogtanácsosi munkadíjat.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A Fővárosi Törvényszék a fellebbezett ítéletében megállapította az I. és II. rendű alperes korlátlan felelősségét az OFC Kft.-nek a felperessel szemben fennálló, ki nem elégített 24.937.315 forint kötelezettségéért és kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 15 napon belül 24.937.315 forintot. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen felhívásra 1.496.200 forint eljárási illetéket, illetve a felperesnek 15 napon belül 1.694.900 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a 11-I. sorszámú kiegészítő ítéletében az ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését akként egészítette ki, hogy a II. rendű alperes pártfogó ügyvédjének a munkadíját a II. rendű alperes viseli.

[2] A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az I. rendű alperes 2012. augusztus 8-tól 2015. március 3-ig, míg a II. rendű alperes 2015. március 3-tól 2016. június 11-ig egyedüli tagja volt az OFC társaságnak (továbbiakban: adós társaságnak). Az illetékes cégbíróság a társaság kényszertörlési eljárását megindította, mely a Cégközlönyben 2015. december 5-én került közzétételre, majd 2016. május 23-án elrendelte a társaság kényszertörlését. A kényszertörlési eljárásban az adós társasággal szemben a felperes 24.937.315 forint összegű követelést jelentett be. Az adós társasággal szemben az illetékes adóigazgatóság 2012. július 12-én végrehajtási eljárást indított, mely eredménytelen volt.

Az I. rendű alperes 2015. március 3-án átruházta a társaságban fennálló üzletrészét a II. rendű alperes részére, mely időpontban a társaságnak 23.927.606 forint adótartozása állt fenn. Az üzletrész adásvételi szerződésben az I. rendű alperes nem tájékoztatta a II. rendű alperest az adótartozás mértékéről.

Ezt megelőzően, 2011. december 19-én az I. rendű alperes eladta a II. rendű alperesnek a DM Kft.-ben fennálló üzletrészét, mely időpontban az e céggel szemben a fennálló adótartozásra tekintettel végrehajtási eljárás volt folyamatban. E társaság jelenleg kényszertörlés alatt áll, az adótartozás nem került megfizetésre. A végrehajtás alatt álló adótartozás 2015. március 3-án is fennállt, szerepelt az adóhatóság honlapján közzétett adatbázisban.

Az adós társaság bankszámláját az UniCredit Bank vezette, a számlakivonat szerint az I. rendű alperes 499.000 forintot vett fel a bankszámláról. Az adós társaság 2015. január 1. és 2015. március 3. közötti időszakra benyújtott beszámolója szerint a cégnek 2015. évben 38.000 forint anyagi jellegű ráfordítása keletkezett, egyéb költsége nem volt, míg a 2015. évre benyújtott áfa bevallásaiban úgy nyilatkozott, hogy termékbeszerzés nem volt, alkalmazottakat nem foglalkoztatott. E bankszámláról a II. rendű alperes 1.427.690 forintot vett ki. Az adós társaság 2015. március 4. és 2015. december 31. napja közötti időszakra vonatkozóan nem nyújtott be beszámolót.

[3] A per ideje alatt, 2018. február 9-én a II. rendű alperes vagyonrendezési eljárást kezdeményezett 22.497 db Certificate ügyszám. szám alatti azonosítású szintetikus rubin készlet tulajdonjogának rendezése iránt, mivel az adós társaságot az illetékes cégbíróság a 2016. július 11-én jogerőre emelkedett végzésével a cégjegyzékből jogutód nélkül törölte. A vagyonrendező az eljárás befejezésére irányuló kérelmében előadta, hogy az eljárás során a felperes és a II. rendű alperes, mint az adós tulajdonosa jelentett be hitelezői igényt. A felperes a vagyonrendezési eljárásban 22.710.315 forint összegű követelést jelentett be. A vagyonrendező nyilvános pályázat útján négy alkalommal kísérelte meg a drágakövek értékesítését, mely eljárások eredménytelenül zárultak, ezért természetben felkínálta a vagyontárgyakat az adóhatóságnak, aki a vagyonelemeket nem fogadta el, így a készletet a II. rendű alperes tulajdonába kérte átadni. Az eljáró bíróság a 2021. február 17-én jogerőre emelkedett ügyszám sorszámú végzésével a készletet a II. rendű alperes tulajdonába adta, valamint a vagyonrendezési eljárást befejezte. A kirendelt szakértő megállapította, hogy a vagyontárgyak teljes értéke 28.122.000 forint, azok az adós 2015. december 31-i állapotot tükröző készlet-leltárában szerepelnek.

[4] A felperes pontosított keresetében az adós társaság volt tagjának, az I. rendű alperesnek a korlátlan felelősségét a cég ki nem elégített 24.937.315 forint kötelezettségéért a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/A. § (3) bekezdése alapján, míg a II. rendű alperesnek, mint volt tagnak a fenti összegben ki nem elégített kötelezettségéért való felelősségét a Ctv. 118/A. § (1) bekezdése alapján kérte megállapítani, valamint kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a ki nem elégített 24.937.315 forint tartozás felperes részére történő megfizetésére. Kérte továbbá a felmerült perköltség megfizetésére az alperesek egyetemleges kötelezését.

Az I. rendű alperes vonatkozásában a kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a cégnek az üzletrész átruházása időpontjában, 2015. március 3-án 23.927.606 forint adótartozása állt fenn, azonban az üzletrész adásvételi szerződésben az I. rendű alperes nem tájékoztatta a II. rendű alperest az adótartozás mértékéről. Kitért arra is, hogy ezen cég átruházását megelőzően az I. rendű alperes már egy másik adótartozással rendelkező céget is eladott a II. rendű alperesnek, mely kapcsán végrehajtási eljárás volt folyamatban. E tényre tekintettel az I. rendű alperes meg tudott győződni arról, hogy a II. rendű alperes képes-e a társaság működését olyan módon tovább folytatni, hogy a hitelezők követelése kielégítésre kerüljön. Meggyőződhetett arról is, hogy a II. rendű alperes az általa korábban megvásárolt cég kapcsán az átvételt követően a beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének egyetlen alkalommal sem tett eleget, illetve a NAV honlapján arról, hogy e cég adótartozással rendelkezik. Vagyis 2015. március 3-án az I. rendű alperes rendelkezett azokkal az információkkal, melyek alapján megállapítható, hogy a II. rendű alperes nem tudta a D Kft. működését úgy folytatni, hogy a társaság adótartozása megfizetésre kerüljön. Ennélfogva az I. rendű alperes az üzletrész átruházása során rosszhiszeműen, és nem a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el.