Gazdasági társaságok - Cégtörvény, Úmjs. 2. (HVG-ORAC, 504 B/5 oldal, 2014)

Kiadással kapcsolatos információk

Sárközy Tamás: A jogi személyek általános szabályainak jelentősége a gazdasági társaságok jogában

Gadó Gábor: A gazdasági társaságok közös szabályai

Wellmann György: Közkereseti és betéti társaság

Pázmándi Kinga: Korlátolt felelősségű társaság

Sándor Tamás (3:210-3:267. §) és Vezekényi Ursula (3:268 - 3:324 §): Részvénytársaság

Pázmándi Kinga: Konszernjog - Vállalatcsoport

Gál Judit: Cégeljárás - cégnyilvánosság

A kézirat lezárva: 2014. március 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 221 4

Budapest, 2014

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Előszó

A Gazdasági társaságok-Cégtörvény című kötet az eddigi Társasági törvény, cégtörvény kiadványsorozatot követi, amelynek legutóbbi kiadása a 2006-2009-es időszakra nézve 2009-ben jelent meg. A cím megváltoztatását a társasági jog új Polgári Törvénykönyvbe - a 2013. évi V. törvénybe (továbbiakban: Ptk.) - való beépítése tette indokolttá.

A HVG-ORAC Kiadó 2013-ban az új Ptk.-ról szóló sorozatában már közzétette a Ptk. harmadik, jogi személyekről szóló könyvének paragrafusonként való kommentárját. Ez azonban még a 2013. évi CLXXVII. törvény (továbbiakban: Ptké.), továbbá a Ptk. hatálybalépésével összefüggő törvénymódosítások és új törvények megjelenése, főleg pedig a cégeljárási-cégnyilvántartási törvény elfogadása előtt történt. Ez a kötet viszont már teljes körű áttekintést nyújt a gazdasági társaságok 2014. március 15-én hatályba lépő új jogáról.

Az ismétlések elkerülése végett ez a kommentár nem paragrafusonként, hanem tanulmány formájában magyarázza a társasági jogra vonatkozó normaszöveget. Az új Ptk. harmadik könyvének felépítése elengedhetetlenné tette, hogy a gazdasági társaságok közös szabályai előtt a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat is ismertessük, hiszen azokban számos társasági jogi rendelkezés is található. A vállalatcsoportra vonatkozó szabályokat viszont a kötet végén helyeztük el az eljárási jellegű cégtörvény ismertetése előtt. A részvénytársaságról szóló tanulmány 3:210-3:267. §-hoz Sándor Tamás, 3:268-3:323. §-hoz Vezekényi Ursula fűzött magyarázatot.

A szerkesztő az egyes tanulmányok stílusához, felfogásához nem nyúlt, minimális szerkesztési változtatásokat eszközölt a tanulmányok viszonylag egységes felépítése érdekében.

A kommentárok után a Függelék tartalmazza az érintett jogszabályszövegeket, tehát a Ptk. III. könyve 3:1-3:62 §-t, valamint a 3:88-3:324. §-t, mégpedig a 2013. évi CCLII. törvényben foglalt módosításokkal, továbbá a Ptké. 1-17. §-t, illetve 66-71. §-t, a jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről és szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvényt, valamint a 2013-as módosításokat átvezető egységes szerkezetű 2006. évi V. törvényt a cégnyilvántartásról és a cégeljárásról.

2014. március 1.

A szerkesztő

Rövidítések jegyzéke

BH - Bírósági Határozatok konkrétan: BH 2002.329 (BH - szóköz - kiadás éve - pont BH száma)

Bit. - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény

Civiltörvény - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény

Ctv. - a cégnyilvánosságról a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Cstv. - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.)

Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Gt/1 - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt/1)

Gt/2 - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt/2)

Gt/3 - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt/3)

Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Ptk. - 2013. évi V. törvény

régi Ptk. - 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.)

Ptké. - 2013. évi CLXXVII. törvény

Sztv. - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szmt.)

Tpt. - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény

Tptv. - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tptv.)

A jogi személyek általános szabályainak jelentősége a gazdasági társaságok jogában

A Ptk. harmadik könyve kiterjedt általános részt tartalmaz a jogi személyekre nézve, meghatározva a jogi személyek közös szabályait. E közös szabályok számos rendelkezése közvetlenül is irányadó a gazdasági társaságokra, több közös rendelkezést pedig a Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó része kiegészíti, továbbá vannak olyan társasági jogi szabályok is, amelyek eltérnek a Ptk.-ban foglalt közös szabályoktól. Éppen ezért indokolt a jogi személyek általános részének elemzése is a kifejezetten a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések mellett.

I. A Ptk. jogi személy könyvének kialakulása és felépítése

1. A személyek szabályozásának kettéválása

A Ptk. jogi személy könyvének létrehozása 2010 szeptemberében merült fel, amikor is a Kodifikációs Főbizottság döntést hozott arról, hogy a gazdasági társaságok joga, továbbá a szövetkezet, az egyesülés, valamint az egyesület szabályozása bekerül a Polgári Törvénykönyvbe. A Főbizottság úgy döntött, hogy - részben a terjedelmi aránytalanság, részben a szabályok eltérő természete miatt - a személyek szabályozását szétbontja és a Bevezető Rendelkezések után a Ptk. második könyve a természetes személyek jogállásával, harmadik könyve pedig a jogi személyekkel foglalkozik. A személyiségi jogok védelme általános jelleggel a második könyvbe került (2:42. §), de a 3:1. § (3) bekezdése kiterjeszti ezt a jogi személyekre is (pl. a jó hírnév védelmét, a titokvédelmet stb.).

A Ptk. jogi személy könyve hét részből áll. Az első rész a jogi személyek általános szabályait tartalmazza (3:1-3:62. §). A következő részek a jogi személyek öt alaptípusát tartalmazzák: a második rész az egyesület (3:63-3:87. §), a harmadik rész a gazdasági társaságokat (3:88-3:324. §), a negyedik rész a szövetkezeteket (3:325-3:367. §), az ötödik az egyesülést (3:368-3:377. §), a hatodik az alapítványt (3:378-3:404. §). Végül a jogi személy könyv az állam jogi személységével foglalkozó hetedik rész két paragrafusával zárul (3:405-3:406. §).

Az egyesület és az alapítvány a polgári törvénykönyvek két hagyományos jogi személy típusa. Mind a kettő az ún. nonprofit szférába tartozik. A magyar jog ugyanis nem ismer - mint pl. a német jog - gazdasági egyesületet, illetve vállalkozói alapítványt és nem ismer nem jogi személy, a bíróságnál be nem jegyzett egyesületet sem. Egyesület ugyanis nem alapítható gazdasági tevékenység céljára és csak kiegészítő jelleggel, az egyesületi cél megvalósításával összefüggő gazdasági tevékenységet folytathat [3:63. § (2)-(3) bekezdés]. Hasonló szabállyal találkozhatunk az alapítványnál is [3:379. § (1)-(2) bekezdés].

Az egyesület, mint jogi személy típus szerepelt a régi Ptk.-ban, de az új Ptk. létrehozásának első kísérletét jelentő, hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvényből kimaradt. Az egyesület jogi szabályozása ugyanis szorosan összefüggött az 1989. évi II. törvényben szabályozott egyesülési joggal, mely kétharmados törvény volt és az akkor már kisebbségben lévő Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormány nem merte azt vállalni, hogy az egyesület szabályozása miatt esetleg az egész Ptk. kétharmados törvénnyé váljon. Mivel a 2010-es választások nyomán a kétharmadosság már nem volt problematikus, az egyesületi magánjog magától értetődően visszakerült a Ptk.-ba.

A régi Ptk. a korabeli szocialista ideológiai felfogáshoz igazodva az alapítványt, mint jogi személy típust eredetileg nem szabályozta (csak a közérdekű célra való, kötelmi jellegű kötelezettségvállalást). Az alapítvány jogi személyként 1987-ben került vissza a Ptk.-ba, de csak "tartós közérdekű célra" lehetett létrehozni. A "közérdekű cél" most az új Ptk. 3:378. §-ában található alapítványi definícióból kimaradt, tudniillik a Ptk. a polgári társadalom igényeihez igazodva most már az alapítványt a magánalapítvány modelljére alapozta.

2. Társasági jog a Ptk.-ban

A Ptk. igazi újdonsága a gazdasági társaságok jogának bekerülése a Polgári Törvénykönyvbe, amelynek szinte automatikusan két következménye volt. Az egyik, hogy a társasági jog magával hozta a szövetkezet és az egyesülés Ptk.-ban való szabályozását is, a másik, hogy eltérve a német-osztrák hagyományoktól, a közkereseti és betéti társaságot "egyszerű szerződésből" jogi személlyé nyilvánította a jogalkotó.

A szövetkezet alapformája igen közel áll a gazdasági társaságokhoz (beszerző, értékesítő, fogyasztási, illetve termelőszövetkezetek), ezért számos külföldi jog a szövetkezeteket a gazdasági társaságok körében szabályozza. (Így járt el az 1875-ös magyar Kereskedelmi Törvénykönyv is). Ugyanakkor a magyar jogban - lásd a 2006. évi X. törvényt - a szövetkezet önálló jogi személy típussá vált, amelyet az is indokol, hogy egyes formái közelebb állnak az egyesületekhez, mint a társaságokhoz (szociális szövetkezetek, iskolaszövetkezetek, lakásszövetkezetek). Ha a gazdasági társaságok bekerülnek a Ptk.-ba, úgy logikus, hogy a szövetkezetek szabályozása is ide kerül - eddig is a Ptk. volt a mögöttes jogterülete a szövetkezeti törvénynek. A gazdasági társaságokkal rokon jellegét a szövetkezeteknek sok hasonló tartalmú szabály mellett az is bizonyítja, hogy szövetkezet egyetemes jogutódlással átalakulhat gazdasági társasággá [3:366. § (3) bekezdés], sőt az új Ptk. 3:133. § (1) bekezdése szerint most már gazdasági társaság is átalakulhat szövetkezetté.

Az egyesülés ún. koordinatív jogi személy, amelyet az első Gt. (1988. évi VI. törvény) a társasági jog körében szabályozott, bár az egyesülést nem minősítette gazdasági társaságnak. Az új Ptk.-ban az egyesülés önálló jogi személy típus, bár reá a gazdasági társaságok közös szabályait továbbra is megfelelően alkalmazni kell (3:368. §). Egyesülés is átalakulhat gazdasági társasággá, illetve gazdasági társaság is egyesüléssé.

A közkereseti és betéti társaság a német jogcsaládi hagyományoknak megfelelően a Gt.-ben kezdettől fogva nem volt jogi személy, bár cégneve alatt minden olyan jog és kötelezettség alanya lehetett, mint egy jogi személy gazdasági társaság. A német-osztrák jogban a korlátolt felelősségű társaság jogi személységnek 19. század végi-20. század eleji elismerésével megdőlt az az érv, hogy a szerződéssel történő keletkezés kizárja az önálló jogi személységet, hiszen a kft. is társasági szerződéssel jön létre. (A velünk szomszédos volt szocialista országok többségében - a francia joghoz igazodva - a társasági jog 1990-es években való felélesztése nyomán a kkt. és a bt. már évtizedek óta jogi személy.) Az új Ptk. a gazdasági társaságok mind a négy formáját - egyébként a formakényszer jegyében - jogi személlyé nyilvánította [3:89. § (1) bekezdés].

A gazdasági társaságoknak általános jelleggel és jogi személyként a Ptk.-ba való beépítése talán az új magyar Ptk. legjelentősebb újdonsága. A kontinentális Európában az ún. dualizmus az uralkodó, azaz a kereskedelmi (gazdasági) társaságok nem a polgári törvénykönyvekben, hanem vagy a kereskedelmi törvénykönyvekben, illetve a kereskedelmi törvénykönyvhöz kötődően, vagy teljesen önállóan, külön törvényben szerepelnek. Érdekes megjegyezni, hogy az utóbbi időben valóban előtérbe került több külföldi Ptk-ban a monista felfogás jegyében a kereskedelmi ügyletek Ptk.-ba való beolvasztása, de a kereskedelmi társaságok Ptk.-tól elkülönült szabályozása általában fennmaradt. Ez a helyzet például a 2009-es román vagy a 2012-es cseh Ptk.-ban is. Az általános megoldás az, amit a régi magyar Ptk. is tartalmazott, hogy a gazdasági társaságok definíciószerűen vagy néhány közös szabállyal formálisan bekerültek a Ptk.-ba, de az egyes társasági formákról, főleg a kft.-ről és az rt.-ről külön törvények rendelkeznek úgy, hogy a Ptk. mögöttes jogterülete a gazdasági társaságoknak [lásd a 2006-os magyar Gt. 9. §-át, avagy az orosz Polgári Törvénykönyvet, amely rövid szabályozást adott 1994-ben a gazdasági társaságokra, a kkt.-t és a bt.-t szabályozta is, de az rt.-ről (1996) és a kft.-ről (1998) külön törvényt alkottak Oroszországban].

Olyan külföldi törvény, amely a Ptk.-n belül a jogi személy könyvbe beépíti a gazdasági társaságokat, lényegében csak egy van, a holland. A svájci, az olasz és a brazil Ptk.-t is szokásos itt megemlíteni, de ez némileg torzít. A svájci ZGB-be némileg később, a kötelmi törvénnyel kerültek be a gazdasági társaságok, a jogi személy rész pedig csak az egyesületet és az alapítványt szabályozza. A gazdasági társaságokat a polgári jogi társaság után tárgyalja a kötelmi törvény oly módon, hogy némileg a kereskedelmi törvények módjára a részvénytársaság szabályozása után a kereskedelmi könyvvezetést és a kereskedelmi regisztert is szabályozza. A svájci jogban a kkt. és a bt. nem jogi személy. Az 1941-es olasz Ptk.-ban hasonló a helyzet, csak ott a kereskedelmi társaságok a munka világával foglalkozó ötödik könyvbe kerültek be. A polgári jogi társasághoz csatlakozik a nem jogi személy közkereseti és betéti társaság, majd következik az rt., a betéti részvénytársaság és a kft. (Az egyesület és az alapítvány az olasz törvényben a személyekről szóló részben szerepel.) A brazil 2002-es Ptk. is a kötelmi részbe olvasztja be a kereskedelmi társaságokat, a részvénytársaságot azonban külön törvényre utalja.

A holland Ptk. annyiban azonos a 2013-as magyar megoldással, hogy a holland törvényhozó is két könyvre választotta szét a természetes és jogi személyeket, és a jogi személyek között helyezte el a gazdasági társaságok közül a kft.-t és az rt.-t. A nem jogi személy kkt. és bt. azonban Hollandiában is a kötelmi különös részbe került a polgári jogi társasághoz csatlakozva és a jogi személy könyv a gazdasági társaságok végén majdnem száz könyvvezetési szabályt is tartalmaz. A magyar Ptk. azonban - mint mondottuk - valamennyi gazdasági társaságot a jogi személy könyvben szabályozza és tisztán polgári jogi jellegű, tehát a társasági jog közjogi, perjogi, pénzügyi jogi normáit egyáltalán nem tartalmazza.

A gazdasági társaságok jogának Ptk.-ban való közvetlen szabályozása és az eddigi mögöttes jogterületi megoldás megszüntetése előnyökkel és hátrányokkal jár és a törvényhozó az előnyöket jelentősebbeknek ítélte meg a hátrányoknál.

Előny, hogy a Ptk.-ba való beépítés erősítette a társasági jogban a civil autonómiát, a társulni kívánók önrendelkezési jogát, szorosabb kapcsolatot hozott létre a szerződések általános szabályaival, valamint a család- és örökjoggal. Hogy az utóbbira példát mondjak, az új Ptk. kifejezetten szabályozza a kft. üzletrészének sorsát a házassági vagy vagyonközösség felbomlása vagy több személy öröklése esetén (3:172. §, illetve 3:170. §).

Hátrány a társasági jog eddigi jogági komplexitásának megszűnése és egy Ptk.-ban nehezebben kezelhető nagyobb flexibilitása. A Gt. alapvetően civiljogi törvény volt, de szép számmal tartalmazott közjogi, pénzügyi jogi és polgári eljárási szabályokat, amelyek most a Ptk.-ból hiányoznak. Hogy példával éljek, ha egy gazdasági társaságnak több mint kétszáz teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalója van, köteles felügyelőbizottságot létrehozni és abban az üzemi tanács által jelölt munkavállalói küldöttek a felügyelőbizottság egyharmadát kitevő képviselethez jutnak. Ez a szabály maradt az új Ptk.-ban, de már anélkül, hogy a törvény kimondaná, hogy a felügyelőbizottság munkavállalói küldötteit a szakszervezeti tisztségviselőkkel azonos munkajogi védelem illeti meg (3:124-3:128. §). Mindez érthető, hiszen az utóbbi rendelkezés munkajogi és nem polgári jogi jellegű. Ha azonban a Gt. 39. § (4) bekezdésében foglalt "védelmi szabályt" nem építik be a Munka Törvénykönyvébe, a társaságokban való participációt megvalósító munkavállalói küldöttek munkajogi védelem nélkül maradnak.

A Ptk. tisztán polgári jogi jellege emellett igen széles kiegészítő törvényhozásra kényszeríti a magyar jogalkotást - a joghézagok, illetve a párhuzamos szabályozás, valamint a Ptk.-t lerontó jogalkotás veszélyét keltve és mindenképp bonyolultabb jogalkalmazást előidézve. Pl. a nonprofit gazdasági társaságot, amely a Ptk.-ból kimaradt, a cégtörvénybe kellett beépíteni (Ctv. 9/F. §), hasonló a helyzet a kizárási perekkel (Ctv. 71/A. §). A Ptk. szabályozásának túlzott absztraktsága pedig kiegészítő szabályozásra ösztönöz a szűkebb értelemben vett polgári jog területén is. Pl. a Ptk. a jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről és szétválásáról mindössze kilenc paragrafusban rendelkezik (3:39-3:47. §), ez pedig túl kevés a zavartalan jogalkalmazáshoz. Ezért a Ptk.-t már most kiegészítette a gazdasági társaságok átalakulásával, egyesülésével és szétválásával kapcsolatban a harminchat paragrafusból álló 2013. évi CLXXVI. törvény.

A Ptk.-k törzsanyaga - pl. a dologi vagy az örökjog terén - évtizedekre, akár évszázadokra is változatlanul szokott maradni (lásd pl. a francia, az osztrák vagy a német polgári törvénykönyvet). Ez a stabilitás azonban nem jellemző a társasági jogra, amely terén szüntelen fejlődés tapasztalható. Száz évvel ezelőtt a részvénytársaságok túlnyomó többségét nyilvánosan alapították és a részvények általában névre szóltak, ma már ellenkező a helyzet, sőt az új Ptk.-ból - az eddigi Gt.-kkel ellentétben, a tőkepiaci törvényhez igazodva - már a nyilvános alapítás, illetve a bemutatóra szóló részvény lehetősége is hiányzik. Ha gazdasági fellendülés van, a társasági jogot deregulálják, ha recesszió következik be, a társasági jog szigorodik. Ezt a flexibilitást egy Ptk.-ban jóval nehezebb követni, mint külön törvényekben és a társasági jog szükségképpeni változásai az egész Ptk. stabilitását veszélyeztetik. Erre jó példa a takarékszövetkezeti integrációról szóló 2013. évi CXXXV. törvény, amely a részvényre átváltoztatható kötvény kapcsán már hatálybalépése előtt módosította az új Ptk.-t. A 2013. december 30-án megjelent a Magyar Közlöny 222. számában a 2013. évi CCLII. törvény, amely a Ptk. hatálybalépése kapcsán megközelítőleg kétszáz törvényt módosít és igen szokatlan módon mind a régi, mint az új Ptk.-t is (hatálybalépés előtt) módosítja, mégpedig utóbbit igen sok helyen. A harmadik könyv vonatkozásában a hivatkozott törvény 185. §-a a társasági jogot a 6-21. §-ban tizenöt helyen módosítja a 2013. évi V. törvény eredeti szövegeihez képest.

3. Jogi személy típusok a Ptk.-n kívül

A Ptk. 3:1. § (4) bekezdése a gazdasági társaságok körében eddig is fennálló típuskényszert kiterjesztette valamennyi jogi személyre, kimondva, hogy jogi személy törvényben meghatározott típusban, törvény által nem tiltott tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható és működtethető. A jogi személyek öt alaptípusát - mint említettük - maga a Ptk. szabályozza, de más törvények is megállapíthatnak jogi személy típust.

A Ptk.-ból kimaradt jogi személy típusok között a legjelentősebb a módosított államháztartási törvényben (2011. évi CXCV. törvény) szabályozott költségvetési szerv. Emellett sok esetben a jogi személy típust meghatározó törvény altípust teremt, tehát az általa létrehozott típust a Ptk.-ban szabályozott alaptípushoz köti. Így pl. az erdőbirtokossági vagy a vízgazdálkodási társulatot a gazdasági társaságokhoz, a vadásztársaságot az egyesülethez. A Ptk.-ból kimaradt köztestületnél a civil törvény (2011. évi CLXXV. törvény) módosított szövege azt mondja ki, hogy a köztestület mögöttes jogterülete az egyesület. (A közalapítványnál egyelőre nincs ilyen szabályozás.) A köztestület szabályozása egyébként tartalmilag megegyezik az eddigivel.

Az állam nem jogi személy típus, de ha egyénként a vagyoni forgalomban megjelenik (pl. az állam az utolsó törvényes örökös), jogi személynek minősül és azok a közjogi jogi személyek, amelyek nem polgári jogi személyek (pl. Országgyűlés, Kormány), az állam részeként jönnek számba, ha polgári jogi jogcselekményeket hajtanak végre (pl. az Országgyűlés vagy a Kormány gazdasági társaságot, illetve alapítványt hoz létre). Az állam törvényes képviselője az államháztartásért felelős miniszter és az új Ptk. az eddigi szabályozást jelentős mértékben kiterjesztve, a 3:406. §-ban garanciális jelleggel kimondja, hogy az államot és az államháztartás részét képező jogi személyt (ilyenek a költségvetési szervek) polgári jogi jogviszonyból származó bármilyen kötelezettsége (tehát nemcsak a szerződéses vagy a kártérítési) költségvetési fedezet hiányában is terheli.

A jogi személyek Ptk.-ban meghatározott általános szabályait (3:1-3:62. §) a 3:3. § (2) bekezdés alapján a külön törvényben szabályozott jogi személyekre nézve is "megfelelően" alkalmazni kell. A 3:3. § (2) bekezdése - az (1) bekezdéssel ellentétben, mely kimondja, hogy a Ptk.-ban szabályozott öt jogi személy alaptípusra akkor kell alkalmazni a jogi személyek közös szabályait, ha az adott jogi személyre vonatkozó speciális szabályozás másként nem rendelkezik - azt nem tartalmazza, hogy kivéve, ha ez a külön törvény a jogi személy általános szabályaitól eltérően rendelkezik, de ez nyilvánvalóan így van. Így pl. a Ptk. 3:4. § (4) bekezdése szerint a jogi személyek a bírósági nyilvántartásba való bejegyzésükkel jönnek létre, válnak jogi személlyé. Ez alól kivételt tesz a már hivatkozott államháztartási törvény, mert a költségvetési szerveket a Magyar Államkincstár és nem a bíróság veszi nyilvántartásba.

Itt kell megjegyezni, hogy a Ptk. 3:3. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy jogszabály (ez tehát törvénynél alacsonyabb jogforrás is lehet - ez szerintem helytelen) nem jogi személy szervezeteket is polgári jogi jogalanyisággal ruházzon fel. Erre alapvető példa hatályos jogunkban a társasház. Társasági jogunkban ilyen nem fordul elő, a Ptk. 6. könyve a 6:498. §-ban a polgári jogi társaságot úgy szabályozza, hogy a pjt. önálló jogképessége (több külföldi joggal szemben, ahol a pjt. közös üzleti név alatt is működhet) fel sem merülhet.

II. A jogi személyek általános szabályai

1. Az "általános rész" átfogó jellemzői

A Ptk. a nemzetközi gyakorlatban szokatlanul terjedelmes általános részt tartalmaz a jogi személyek körében, ezek az általános szabályok akkor érvényesülnek, ha a jogi személyek öt alaptípusánál megállapított szabályok eltérően nem rendelkeznek [3:3. § (1) bekezdés]. A régi Ptk., de a 2009. évi CXX. törvény is igen csekély mértékben állapított meg a jogi személyekre nézve közös szabályokat, most viszont a Ptk. igen széles körben foglal magában (talán túlságosan is) általános rendelkezéseket. Az is megállapítható, hogy ez az általános rész zömmel a gazdasági társaságok köréből vesz át szabályokat és terjeszti ezeket ki valamennyi jogi személy típusra. Természetesen a társasági jog általánosításának is vannak előnyei és hátrányai.

Előny, hogy az eddig igen hiányosan szabályozott egyesületek és alapítványok joga most teljessé válik a Gt. egyes intézményei átvételével. Pl. eddig az egyesületeknél nem lehetett ülés tartása nélkül közgyűlési határozatokat hozni, csak a társasági jogban - most az ún. levélszavazást a 3:20. § általános szabállyá teszi, tehát egyesületnél vagy a szövetkezetnél is alkalmazható.

Hátrány viszont, hogy a Ptk. sok esetben kizárólag a társasági jogban alkalmazható, tehát kisebbségi intézményeket tesz általános intézménnyé. Ilyen pl. az egyetemes jogutódlással való átalakulás, amely típusváltás az egyesületi vagy az alapítványi jogban egyáltalán nem jöhet számba. Túlzás szerintem a társasági belső szervezeti felépítés átvitele is valamennyi jogi személy szervezetére: legfőbb szerv - vezető tisztségviselők - felügyelőbizottság - könyvvizsgáló. Nincs olyan Ptk. például a világon, amely valamennyi jogi személyre nézve szabályozza a könyvvizsgáló jogállását. Természetesen az is mondható, hogy miért baj, ha bizonyos intézményeket, mint a felügyelőbizottság vagy a könyvvizsgáló fakultatív, tehát önként választható jelleggel szabályoz a Ptk.? Önmagában nem baj, de azt tudni kell, hogy a Ptk.-ban való megjelenés modell jellegű, ösztönöz az önkéntes alkalmazásra. Emellett a társasági jog szigorúbb felelősségi szabályai pl. a vezető tisztségviselőnél, visszatarthat-e civil szervezeteket ügyintéző szerveiben való önkéntes és ingyenes szerepvállalástól, amely társadalompolitikailag aligha előnyös. A Ptk.6:541. §-a szerint az egyesület elnökségének vagy az alapítvány kuratóriumának tagja, most már mint vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel az általa ügyvezető tevékenységével okozott kárért, amely rendelkezésbe bőségesen belefér egy hibás döntés megszavazása az ingyenesen, szívességből tisztséget vállalók részéről.

Az új Ptk. az előzőekből kifolyólag általános részében számos olyan szabályt fogalmaz meg, amely korábban a Gt.-ben volt található. Ezért az új Ptk. után a gazdasági társaságok szabályainak jelentős részét a jogi személyek közös szabályainál találjuk meg. Ez az indoka annak, hogy ebben a gazdasági társaságokról és a cégeljárásról szóló kommentárban a jogi személyek általános részét is magyarázattal kellett ellátni.

A jogi személyek közös szabályai című rész néhány általános rendelkezéssel indul - ez az első három paragrafus. Ezt követi a létesítésről szóló II. Cím (3:4-3:15. §), illetve a jogi személy szervezeteiről és képviseletéről szóló III. Cím (3:16-3:33. §). A IV. Cím a jogi személy törvényes működésének biztosítékait szabályozza (3:34-3:38. §). Az általános szabályok befejező V. Címe együtt szabályozza a jogi személyek jogutóddal (átalakulás, egyesülés, szétválás), illetve jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos polgári jogi szabályokat (a közjogi vonatozások, pl. a jogi személy bírósági úton való megszüntetése a Ptk.-ból kimaradt). Az általános rész - egészen egyedülálló módon - egy tipikus társasági jogi intézménnyel zárul a VI. Címben, nevezetesen a német jogból átvett vállalatcsoporttal (3:49-3:62. §), amelyet a kommentárban az elemzés végén helyeztünk el.

Az általános rész 3:1. § (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy a jogi személy jogképes, tehát jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogi személyt megilletheti minden olyan polgári alanyi jog és kötelezettség, amely jellegénél fogva nemcsak az emberhez fűződik. A jogi személység szervezeti jogalanyiságot jelent. Míg az emberi jogképesség - születéstől (magzati léttől) a halálig - mintegy a természetjognál fogva fennáll, azaz az ember természetes személy, addig a szervezeteket az állami elismerés teszi jogalannyá: a jogi személy az állami bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel a jövőre nézve jön létre [3:4. § (4) bekezdés].

A jogi személy jogképessége abszolút, valamennyi emberi léthez nem köthető jogra és kötelezettségre kiterjed. Az angolszász jogban, illetve a "klasszikus" szocialista jogokban ismert tevékenységi körhöz való jogképességi kötelezettséget, tehát az ún. ultra vires tant a magyar Ptk.-ban már az 1977-es Ptk.-módosítás eltörölte. Természetesen a szervezetek jogképessége sem azonos a szerzőképességgel - törvény jogi személyeket kizárhat meghatározott jogok megszerzéséből (pl. a jogi személyek termőföldtulajdonának korlátozása).

Az emberrel ellentétben a jogi személy nem cselekvőképes (bár vétőképes, kártérítésre kötelezhető). A jogi személy helyett törvényes szervezeti képviselője tehet jognyilatkozatokat (3:29-3:30. §).

Az új Ptk. a régi Ptk.-val ellentétben 1. § (5) bekezdésében felsorolja a jogi személyiség kritériumait: a jogi személynek a) saját névvel (ez társasági jogban a cégév), b) székhellyel, c) elkülönített vagyonnal, d) ügyvezető és képviselő szervvel kell rendelkeznie. Ehhez hozzátehetjük a 3:1. § (4) bekezdése alapján jogi személy céljával összefüggő törvényes tevékenységi kört, illetve a 3:2. § (1) bekezdés alapján a viszonylag önálló vagyoni felelősség ismérveit is.

Ami az utóbbit illeti, a 3:2. § alapján a jogi személy főszabályként kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni, ez a helytállási kötelezettség általában a jogi személy alapítót, illetve tagjait nem terheli. Ez azonban csak főszabály, amely alól két kivétel van:

a) előfordul, hogy törvény kötelezi a személyegyesülési típusú jogi személyek körében a tagokat helytállásra. Ilyen szabály pl. a Ptk. 3:138. §-a a közkereseti társaság tagjai, vagy a Ptk. 3:154. §-a a betéti társaság beltagja vonatkozásában. De kivételesen más jogi személyeknél is előfordulhat ez, lásd a 3:9. § (2), illetve a 3:65. § (4) bekezdését a vagyoni szolgáltatást nem teljesítő egyesületi tag vonatkozásában. [A 3:65. §-ba a 2013. évi CCLII. törvény iktatta be a (4) bekezdést.]

b) A társasági jog ismert szabálya - amelyet a 3:2. § (2) bekezdése szerintem indokolatlanul valamennyi jogi személyre nézve általánosít, holott ténylegesen csak az rt.-nél, illetve a kft.-nél van jelentősége (esetleg a szövetkezetnél) - a felelősségátvitel. Ha ugyanis a jogi személy alapítója, illetve tagja visszaél azzal, hogy a jogi személy tartozásaiért nem felel - tehát a joggal való visszaélés speciális esetéről van szó (pl. kiüríti a jogi személyt, csalárd csődöt idéz elő) és emiatt (tehát fenn kell állnia az okozati összefüggésnek) a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradnak fenn (ez nyilván alapvetően a felszámolás esetében következik be), e tartozásokért a tag (alapító) teljes magánvagyonával korlátlanul köteles helytállni (ha több tagot érint a joggal való visszaélés, akkor a többiek károkozására vonatkozó szabály analógiájára egyetemlegesen).

Megjegyzendő, hogy a Ptk. 3:2. §-a keveri a helytállás és a felelősség terminológia használatát. A Ptk. a joggal való visszaélésnél (1:5. §) nem igényel felróhatóságot (1:4. §), ezért tulajdonképp az objektív fogalomként szereplő helytállás kifejezés lenne a helyénvaló - a tradíciók viszont inkább korlátozott felelősség kifejezés felé hajlanak, ami viszont dogmatikailag helytelen.

Az új Ptk. 3:32. §-a a régi Ptk. 31. §-ához hasonlóan ismeri a belső, ún. származtatott jogi személységet is. Amennyiben ezt törvény lehetővé teszi - ilyen törvényi előírás található az egyesületi, az alapítványi jogban, illetve a költségvetési szerveknél is - a létesítő okirat rendelkezhet a jogi személy egyes belső szervezeti egységeinek jogi személlyé nyilvánításáról. Ennek két módja van: vagy a létesítő okirat maga nyilvánít egyes belső szervezeti egységeket konkrétan jogi személynek vagy feljogosítja az adott jog személy legfőbb szervét (pl. az egyesület közgyűlését), hogy erről határozatot hozzon. A belső jogi személy szervezeti egységnek viszonylag önálló vagyont kell biztosítani és meg kell határozni vezető szervét, amely képviseli a szervezeti egységet. A jogi személy szervezeti egység azonban a jogi személy része marad, kötelezettségeiért a jogi személy köteles mögöttesen helytállni és az egység megszűnése esetén fennmaradt kötelezettségei is a jogi személyt terhelik. Ha a jogi személy megszűnik, a Ptk. 3:33. §-a alapján a szervezeti egység jogi személyisége is automatikusan megszűnik. A szervezeti egység származékos jogi személyiségét a jogi személy nyilvántartásában fel kell tüntetni.

A gazdasági társaságok jogában ilyen származékos jogalanyiságot a törvény - bár erre pl. a telephelyek és a fióktelepek tekintetében módja lenne - nem biztosít.

2. A jogi személyekre vonatkozó szabályozástól való eltérés lehetősége (kvázi-diszpozitivitás)

A régi Ptk. jogi személy könyv kapcsán a diszpozitivitás-kógencia problémája fel sem merült. A Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályai - akár a dologi jog vagy az örökjog - magától értetődően imperatívak voltak, azaz kötelezőek. A régi Ptk.-ban - éppúgy, mint a világ általam ismert összes Ptk.-jában a kógencia-diszpozitivitás a kötelmi jog sajátossága volt - a törvény kimondta, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályoktól a felek közös akarattal eltérhetnek, ha az eltérést a törvény nem tiltja. Ha azonban a felek a szerződéses szabályoktól nem térnek el, úgy a Ptk. "modellszabályai" automatikusan belépnek a szerződésbe.

Az első Gt. 1988-ban a három szerződéssel keletkező társasági formánál - kkt., bt., kft. - eredetileg a diszpozitivitás főszabályából indult ki és csak az rt.-re vonatkozó szabályozást nyilvánította főszabályként kógensnek. E rendelkezés értelmezésével azonban annyi gyakorlati probléma volt, hogy a Gt.-ben 1997-ben megfordult a főszabály. A 2006-os harmadik Gt. ezzel kapcsolatos szabálya a 9. §-ban úgy szól, hogy a társasági jog Gt.-beli szabályaitól csak akkor lehet eltérni, ha ezt a törvény megengedi. Ha pedig a Gt. valamely kérdésben nem rendelkezik, ezt a kérdést a társulók közös megállapodással szabadon rendezhetik, kivéve, ha az általuk választott megoldás az adott társasági forma alaprendeltetésével ellentétes. A Gt. egyébként - főleg a kkt. és a bt., de bizonyos mértékben a kft. körében is - igen sok eltérést engedő, tehát diszpozitív szabályt tartalmazott.

Az új Ptk. a létesítés szabadsága címmel ellátott 3:4. § (1) bekezdésében kimondja, hogy a személyek a jogi személy létrehozásáról létesítő okiratban (ez szerződés, alapszabály vagy alapító okirat egyaránt lehet) a jogi személy szervezetét és működését szabadon határozhatják meg, azaz a törvény keretei között maguk állapíthatják meg. Ebből következik a Ptk. szabályaitól való általános eltérés lehetősége, amelyet a (2) bekezdés úgy fogalmaz meg, hogy a jogi személy tagjai, illetve alapítói a) az egymás közötti, b) a jogi személyhez fűződő viszonyuk, továbbá a jogi személy, c) szervezetének és d) működésének létesítő okiratban való szabályozása során főszabályként eltérhetnek a jogi személyekre vonatkozó törvényi szabályoktól. A főszabály alól öt kivétel van:

a) ha az eltérést a Ptk. ("e törvény") tiltja (ilyen szabályt a Ptk. viszonylag keveset tartalmaz). A tiltás ellenére történő eltérés semmisséget eredményez.

b) az eltérés a jogi személy hitelezőinek,

c) munkavállalóinak, továbbá

d) a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti (a Ptk. jogokról és nem érdekekről beszél, emellett a nyilvánvaló kitétel arra utal, hogy csak a lényeges jogsértésekre nézve kívánt a jogalkotó rendelkezni),

e) végül a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza (ezt az utolsó rendelkezést nyilvánvalóan kiterjesztően és megszorítóan egyaránt lehet értelmezni. Ez utóbbi esetében csak a cégbírósági törvényességi felügyeletről van szó, kiterjesztő értelmezés viszont e körbe vonhatja a szakhatósági, avagy a jogi személyen belüli felügyelőbizottsági, illetve könyvvizsgálói ténykedést is, mert pl. a könyvvizsgáló jogállását a Ptk. a jogi személy törvényes működésének biztosítékai címben tárgyalja - 3:38. §).

A Ptk. ezen szabályának alkalmazása számos problémát fog felvetni. Ezek lényegében a következők:

a) A társasági jogban a részvénytársasági szabályozás a világ valamennyi országában - e társaság nagyvállalatokra modellezettsége, gazdasági jelentősége folytán - főszabályként kötelező, és ez indokolt lett volna Magyarországon is. Különösen eltér a nemzetközileg szokásostól az egyesület, a szövetkezet és az alapítvány főszabályként eltérést engedő szabályozása - ezeknél a jogi személyeknél eddig a magyar jogban is a kötelező szabályozás dominált. A Ptk. indokolása a 4. § kapcsán a diszpozitivitásról beszél, de diszpozitivitás fogalmilag csak a szerződéssel keletkező jogi személyeknél jöhet számba - az alapítványnál pl. fogalmilag kizárt.

b) a Ptk. jogi személy könyve - éppúgy, mint általában a magyar jogszabályok - kijelentő módban van megfogalmazva és sok a "kell" vagy a "köteles" kifejezés is. Az általános eltérési lehetőség folytán viszont a "kell" adott esetben "nem kell". Pl. a 3:292. § úgy szól, hogy a részvénytársaságnál állandó könyvvizsgáló működik, a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának ettől eltérő rendelkezése semmis. A 3:4. § (2) bekezdése folytán viszont a zártan működő részvénytársaságnál el lehet térni a 3:292. §-tól, tehát mégsem "kell" egy zrt.-nél állandó könyvvizsgálónak működnie.

c) Miután a 3:15. § folytán a jogi személy bírósági nyilvántartásba való jogerős bejegyzése után a létesítő okirat érvénytelensége miatt törlési per nem indítható, a bíróságnak a bejegyzési folyamatban kell vizsgálnia a 3:4. § (3) bekezdésében szereplő négy generálklauzula fennállását. Tehát pl. abban a szakaszban kell vizsgálnia, hogy a létesítő okirat valamely rendelkezése nem sérti-e a hitelezők vagy a munkavállalók nyilvánvaló jogait, amikor még nincs jogi személy, tehát hitelezők, illetve munkavállalók sincsenek. Ez persze némely kirívó esetben absztraktan is eldönthető, de sokszor csak az adott tényállásra nézve konkrétan lenne vizsgálható.

d) A jogi személyek szervezete és működése terén számos olyan szabálynál is eltérést enged a Ptk., amelyek garanciális jellegűek. Önmagában vitatható lehet, hogy melyek az ilyen szabályok - a miniszteri indokolás ilyennek minősíti pl. a definíciót tartalmazó rendelkezéseket. De pl. a kft.-nél szerintem garanciális szabály, hogy egy tagnak csak egy üzletrésze lehet, vagy hogy az üzletrészről nem lehet értékpapírt kiállítani, illetve hogy a saját üzletrész felső határa a törzstőke ötven százaléka. E szabályoknál viszont nincs törvényi tiltás, így az eltérés lehetősége vitás lehet.

Nyilvánvaló, hogy a bírói gyakorlatot a Kúria jogegységi határozatokkal irányíthatja, de az is tény, hogy ilyen iránymutató döntésekre csak évek múltán kerülhet sor, amikor már megállapíthatók a bírói gyakorlat tendenciái. Addig viszont az eltérő bírói döntések lehetősége igen nagy. Az is megfigyelhető, hogy a Ptk.-t követő törvények - elsősorban a cégtörvény - igyekeznek kötelezővé tenni azt, ami a Ptk.-ban nem egyértelműen kötelező. Például a Ctv. 69. § (2) bekezdése áttételesen kötelezővé teszi a kft. törvényes törzstőkeminimumát, illetve az rt. alaptőke-minimumát, amelyektől így eltérni (lefelé) nem lehet.

3. A jogi személyek létesítésének folyamata

A Ptk. 3:5.-3:11. § meghatározza a jogi személy létesítő okiratának általános kellékét. A 3:5. § szerint ilyenek a) a jogi személy neve, b) a jogi személy székhelye, c) a jogi személy tevékenysége, d) a jogi személy vagyonához történő vagyoni hozzájárulás, e) az első vezető tisztségviselő(k) kijelölése. Ezeket a jogi személyek egyes típusainál konkretizálja a Ptk., így a gazdasági társaságok közös szabályainál a 3:94-3:99. §, de az egyes társasági formákra vonatkozó rendelkezések is tartalmaznak a társasági szerződésre (alapszabályra, alapító okiratra) vonatkozó többletkövetelményeket. Emellett a létesítő okiratban rendelkezni kell a jogi személy fennállásának időtartamáról is, a jogi személy ugyanis határozott, illetve határozatlan időtartamra egyaránt létrejöhet. A 3:4. § (5) bekezdése szerint, ha a létesítő okirat erről mégsem rendelkezik, a jogi személy törvénynél fogva határozatlan időre jön létre.

A jogi személy nevével foglalkozó 3:6. § átveszi a társasági jogból és valamennyi jogi személyre nézve általánosítja a névkizárólagosság, a névvalódiság és a névszabatosság elvét. A jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie más - már nyilvántartásba vett - jogi személy nevétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. A névprioritás elvét is érvényesíti a 3:6. § (1) bekezdése: a névviselés joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be. A jogi személy neve nem kelthet valósággal ellentétes látszatot és az elnevezésből a jogi személy típusának is ki kell derülnie. A jogi személy nevét, és ha a név utal a tevékenyégre is, úgy a tevékenységet is magyar nyelven a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.

A gazdasági társaságoknak - egyébként a szövetkezeteknek és az egyesüléseknek is - cégneve van. A cégnévre nézve a Ctv. jóval szélesebb körű rendelkezéseket tartalmaz, mint a Ptk., így pl. ismeri a névfoglalás intézményét, az ún. vezérszót vagy az "állami", illetve "nemzeti" kifejezés használatának korlátait (Ctv. 3-6. §).

A jogi személyek általános szabályai között a Ptk. nem tartalmaz szabályt a személyegyesülés típusú jogi személyek tagjaira nézve. Ilyen rendelkezések ugyanakkor mind a gazdasági társaságok közös szabályainál (pl. felelősségi okokból), mind a cégtörvényben (társasági tagságtól való eltiltás) viszonylag széles körben találhatók.

A Ptk. 3:7. §-a szerint a jogi személy székhelye a jogi személy bírósági nyilvántartásba bejegyzett irodája, ahol a jogi személy fogadja a részére címzett jognyilatkozatokat, illetve biztosítja jogszabályban előírt iratainak elérhetőségét. A gazdasági társaságoknál a 3:96. § folytán a székhely eltérhet a központi ügyintézés helyétől és a társaság fióktelepeit, illetve telephelyeit is nyilvántartásba lehet venni (Ctv. 7. §).

A 3:8. § alapvető garanciális rendelkezést tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a jogi személy minden olyan tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz. A gazdasági társaságok körében ilyen korlátozást jelentenek az alapítási, illetve működési hatósági engedélyek, illetve képesítési követelmények (3:97. §) és a Ctv. is megállapít - a számviteli, illetve adótörvényekkel való összhang érdekében - a tevékenységi körre vonatozó szabályokat (pl. egy főtevékenység cégjegyzékbe való kötelező bejegyzése).

A jogi személyek alapvető követelménye a saját vagyon, amely az alapító(k), illetve a tag(ok) vagyoni hozzájárulásából tevődik össze. A Ptk.-ban szabályozott jogi személy alaptípusok közül kizárólag az egyesület olyan, ahol nem kötelező az alapítói, illetve tagi vagyoni hozzájárulás Minden gazdasági társaságnál valamennyi tag számára kötelező a vissza nem követelhető vagyoni hozzájárulás, amelyet pénzben, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásban lehet teljesíteni.

A létesítő okiratnak tartalmaznia kell a vagyoni hozzájárulások jogi személy részére való rendelkezésre bocsátásának módját és idejét [3:5. § e) pont]. Erre nézve a jogi személyek egyes típusainál többletrendelkezések tapasztalhatók. Így a gazdasági társaságok tekintetében a 3:98. § szerint a vagyoni hozzájárulás társasági szerződésben meghatározott teljesítésének elmulasztása bizonyos többletfeltételek elmulasztása esetén (pl. póthatáridőre való felszólítás eredménytelensége) a társasági jogviszony megszűnésével jár.

A nem pénzbeli hozzájárulást a társasági jogi irodalom apportnak nevezi, amely vagyoni értékű dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog egyaránt lehet. Érdekes módon a Ptk. 3:10. § (2) bekezdése a dolgok, illetve szellemi alkotások tekintetében is csak jogátruházásról beszél "nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként tulajdonjogot, illetve más vagyoni értékű jogot (pl. bérleti jogot, kft.-üzletrészt) lehet átruházni a jogi személyre". Ehhez - ráadásul itt ezt kógens szabályként - a Ptk. a gazdasági társaságoknál hozzáteszi a követeléseket is, és kimondja, hogy a tag személyes közreműködése, munkavégzése vagy más szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem tekinthető apportnak (3:99. §). A 3:10. § (3) bekezdése általános jelleggel kimondja a nem vagyoni hozzájárulás felülértékelésének tilalmát, amelyet a gazdasági társaságok körében a 3:99. § (2) bekezdése részben kártérítési igénnyel is kiegészít, részben kógens szabállyá tesz. A 3:10. § (3) bekezdésében szereplő, a felülértékelővel szembeni megtérítési igénynél ugyanis a Ptk. nem mondja ki az eltérési tilalmat.

Nyilván a szövetkezetekre való tekintettel, ahol egyes időszakokban a szövetkezeti üzletrész értékpapírnak minősült, a Ptk. a közös szabályok között helyezi el azt a Gt.-beli szabályt, hogy az rt. kivételével a tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kiállítani. Sajnálatos módon a törvény nem teszi ehhez hozzá, hogy az ettől való eltérés semmis, így ezért felmerülhet az, hogy e szabálytól való eltéréssel nem lehet-e a betéti társaság kültagjának részesedéséről értékpapírt kiállítani, és így burkoltan meghonosítani a betéti részvénytársaság magyar jogban nem ismert formáját, avagy esetleg a kft.-nél az üzletrészt értékpapírosítani - szerintem nem lehet.

A Ptk. általános rendelkezései nem tartalmaznak előírásokat sem a létesítő okirat alaki kellékeire, sem a bejegyzési folyamatra. Erre nézve az egyes jogi személyekre, illetve a bírósági nyilvántartásra vonatkozó szabályok az irányadók. Így a gazdasági társaságoknál a Ptk.-nál a 3:95., illetve a 3:100-3:101. §, illetve a (közokirat vagy ügyvédi ellenjegyzésű magánokirat). Az előtársaság intézménye is olyan, hogy csak a gazdasági társaságok körében ismert - az ún. elő jogi személy tervezett konstrukciója végül is a Ptk. jogi személyekre vonatkozó közös szabályainál kimaradt.

A jogi személy a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre - ez gazdasági társaságoknál a cégbíróság által vezetett cégjegyzékbe való bejegyzés [3. § (4) bekezdés]. A bíróság kizárólag a társasági szerződés-alapszabály-alapító okirat jogszerűséget vizsgálhatja, gazdaságossági-célszerűségi szempontokat nem vehet figyelembe. A bejegyzés konstitutív hatályú, tehát ezzel szerzi meg a szervezet a jogi személységet, mégpedig a jövőre nézve és a jogi személységét a nyilvántartásból való törléssel veszíti el, ugyancsak a jövőre nézve - konstitutív ex nunc hatályú bejegyzés. (Az alapítványok és az egyesületek bejegyzése az ún. Civiltörvény alapján, illetve a nonprofit szervezetek bírósági nyilvántartásba vétele a nyilvántartási törvény 2013. évi CCLII. törvénnyel módosított rendelkezései alapján történik.)

A bírósági nyilvántartásba való bejegyzési kérelem benyújtása a 3:12. § szerint a jogi személy képviseletére a létesítő okiratban kijelölt vezető tisztségviselő feladata, aki a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint (6:133. §) felel a bejelentés elmulasztásából, késedelemből származó vagy a hibás (hiányos) bejelentéssel okozott károkért. Ez a szabály azért vitatható, mert ekkor még nem jött létre a vezető tisztségviselő jogi személlyel való jogviszonya, hiszen még a társaság nem nyerte el jogi személységét.

A bírósági nyilvántartás, így a cégnyilvántartás is közhiteles, vélelmezni kell, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adatok, tagok, jogok fennállnak és valósak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott. A 3:13. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell ennek a jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban bízva ellenérték fejében (tehát az ingyenes szerzésnél nem) szerez jogot. A nyilvántartás teljesen nyilvános, abba bárki betekinthet, adatokról feljegyzést készíthet, a cégbíróságtól hiteles másolatot (kivonatot) kérhet. Ezeket a szabályokat a Ctv. jelentősen kiegészíti, részletezi (Ctv. 10-31. §).

Ugyanez a helyzet a jogi személyekkel kapcsolatos adatok közzétételével. A 3:14. § ebben a vonatkozásban a cégeljárás hatályát a nem cégekre (egyesület, alapítvány) is kiterjeszti, amikor kimondja, hogy ha jogszabály valamely jogi személlyel kapcsolatban közzétételi kötelezettséget rendel el (ez miniszteri rendelet is lehet), ha a törvény (a Ptk. e törvényt ír) másként nem rendelkezik, e kötelezettségnek a Cégközlöny útján kell eleget tenni.

A létesítő okirat esetleges érvénytelenségére a gazdasági társaságok körében is a jogerős cégbejegyzésig a szerződések érvénytelenségére vonatkozó általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni a 6. Könyv VI. Címében foglalt rendelkezések szerint. A létesítő okiratot tehát meg lehet támadni, semmissé nyilvánítását lehet kérni, érvényesülnek a részleges érvénytelenségre vonatkozó szabályok stb. Ugyanakkor a jogerős bírósági bejegyzés után a Ptk. 3:15. § (2) bekezdése szerint a létesítő okirat érvénytelenségére, a "nyilvántartásból való törlés érdekében" (tehát más célból lehet) nem lehet hivatkozni, azaz érvénytelenség címén törlési per nem indítható. Ilyen esetben a jogi személy felett törvényességi felügyeletet gyakorló bírósághoz lehet fordulni, hogy küszöbölje ki a jogszabályba ütköző rendelkezéseket a törvényességi felügyelet eszközeinek igénybevételével. Ha a jogszerű működés nem biztosítható, azaz az érvénytelenségi okot képező törvénysértést nem lehet kiküszöbölni, a törvényességi felügyelet végső eszközével a törvényességi felügyeletet gyakorló bíróság megszüntetheti a jogi személyt.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy ebben a körben a Ctv. eltér a Ptk.-tól, és a gazdasági társaságoknál - lényegében az Európai Unió 1. számú társasági jogi irányelve alapján - kivételes esetekben (éppúgy, mint eddig), lehetővé teszi a törlési per megindítását. A módosított Ctv. 69. § (2) bekezdése szerint mégis helye van érvénytelenség miatt törlési per indításának, ha a) nincs a társasági szerződés ügyvéd által ellenjegyezve, illetve közjegyzői okiratba foglalva, b) létesítő okirat nem tartalmazza a cég cégnevét, fő tevékenységét, jegyzett tőkéjét és a tagok vagyoni hozzájárulása mértékét, c) a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik, d) valamennyi tag cselekvőképtelen volt a társaság alapításakor, avagy a tagok legkisebb számára vonatkozó rendelkezéseket megszegték (pl. kkt.-bt.-nél főszabályként legalább két tag), e) az rt.-nél és a kft.-nél a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó előírást sértették meg.

A jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések nem térnek ki a létesítő okirat módosítására. A módosítást a jogi személyek egyes típusaira vonatkozó szabályok rendezik, így a gazdasági társaságok vonatkozásában a 3:102. §, amelyet a Ctv. változásbejelentés formájában konkretizál az eljárási jog tekintetében.

A jogi személy törvényességi felügyeletéről szóló 3:34. §-t a Ctv. általános jelleggel kiegészíti és részletesen szabályozza a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az annak során igénybe vehető szankciókat, így a gazdasági társaság cégjegyzékből való törléssel történő megszüntetését is. A törvényességi felügyelet alapvető újdonsága az elektronizáció kötelező alkalmazásának 2015. évi bevezetése a törvényességi felügyeleti ügyekben is.

4. A jogi személy szervezete

A jogi személyek általános szabályairól szóló III. Cím lényegében a gazdasági társaságok belső szervezeti rendszerét általánosítja valamennyi jogi személyre: a) "döntéshozó" szerv, b) ügyvezetés, c) tulajdonosi ellenőrzés, d) "állandó" könyvvizsgáló. Ehhez néhány bevezető megjegyzés teendő:

a) a döntéshozó szerv lényegében a gazdasági társaságok legfőbb szervéből, a tag(köz)gyűlésből került általánosításra. A személyegyesüléseknél (gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés, egyesület) valóban a tagok összességéből álló tag(köz)-gyűlés hozza meg az adott jogi személy legalapvetőbb, ún. stratégiai döntéseit. Ez azonban nem így van az intézménytípusú jogi személyeknél, így elsősorban az alapítványnál, tudniillik ott az egy vagy több alapító kívül marad a jogi személyen, nem a jogi személy szerve.

b) Az "állandónak" minősített könyvvizsgálót a Ptk. nem a jogi személy szervezetéről szóló fejezetben, hanem a jogi személy törvényes működésének biztosítékai között helyezte el a 3:38. §-ban.

c) A Ptk. ezt kifejezetten nem mondja ki, de a társasági jogban magától értetődővé vált, hogy a törvényben szabályozott szerveken túl a jogi személy létesítő okirata bármely más szervet is intézményesíthet azzal, hogy az ilyen fakultatív módon létrehozott szervek tevékenysége nem érintheti a törvény alapján működő belső szervek hatáskörét és felelősségét. (A gazdasági társaságok körében erről a 3:132. § rendelkezik.)

d) A jogi személyek általános része nem rendelkezik a kisebbségvédelemről - erről a gazdasági társaságok közös szabályainál találhatunk rendelkezést (3:103-3:106. §).

4.1. Döntéshozó szerv (A gazdasági társaságok legfőbb szerve)

A "döntéshozó" szerv gazdasági társaságoknál a tagok összességéből álló taggyűlés (kkt.-nél, bt.-nél az elnevezés tagok gyűlése), illetve az rt.-knél a közgyűlés. (Eddigi elnevezésén a gazdasági társaság legfőbb szerve) A társasági jog küldöttgyűlést, illetve részközgyűlést - amelyre a Ptk. 3:16. §-a elvileg lehetőséget ad és szövetkezeteknél, illetve egyesületeknél ilyen szervek intézményesítésre is kerültek - nem ismer, de a Ptk. hivatkozott 4. §-ának eltérést engedő szabálya folytán kérdéses, hogy a társasági szerződés ilyet adott esetben létrehozhat-e. Erre majd a bírói gyakorlat ad választ. Megjegyezzük, hogy a gazdasági társaságoknál is van olyan eset, amikor a stratégiai döntéshozó kívül van a jogi személy szervezeten, ez az egyszemélyes kft., illetve az egyszemélyes rt., ahol az egyedüli tag (részvényes) hozza meg azokat a döntéseket, amelyek egyébként a tag(köz)gyűlés hatáskörébe tartoznának.

A 3:16. § (2) bekezdése valamennyi jogi személyre általánosítja az eddig csak a társasági jogban ismert lehetőséget, hogy a döntéshozó szerv ülés nélkül is hozhat döntést és a 3:20. §-ban kifejezetten szabályozza az ülés tartása nélküli határozathozatal rendjét.

Természetesen az ülés tartásával történő testületi döntéshozatal az általános. A Ptk. a 3:17-3:19. §-ban általános szabályokat ad erre nézve, amelyeket azután a jogi személyek egyes típusainál részletezhet a törvényhozó (így pl. a gazdasági társaságoknál a 3:111. §). Megjegyzendő az is, hogy a Ptk. 3:17. § (3) bekezdése megállapít két eltérést tiltó szabályt is, amelyből a contario az következik, hogy a létesítő okiratban a többi szabálytól el lehet térni. Az eltérés lehetősége a 3:20. §-nál, tehát az ülés nélküli határozathozatalnál is fennáll.

A 3:17. § szerint a döntéshozó szerv ülését főszabályként az ügyvezetés hívja össze, mégpedig meghívó küldésével vagy annak közzétételével (pl. újságban). A Ptk.-ban vannak olyan esetek is, amikor nem a vezető tisztségviselő hívja össze a tag(köz)gyűlést, pl. a gazdasági társaságnál a felügyelőbizottság a 3:120. § (3) bekezdésének eltérést nem engedő rendelkezése alapján. A döntést hozó szerv főszabályként a jogi személy székhelyén ülésezik, de a létesítő okirat más helyszínt is megjelölhet. A meghívóban meg kell jelölni az ülés időpontján és helyén túlmenően az ülés napirendjét, mégpedig ez utóbbit olyan részletességgel, amely alapján az ülésen részt vevők a tárgyalni kívánt kérdéskörökre felkészülhessenek, álláspontjukat kialakíthassák [a (3) bekezdés csak a szavazásra jogosultakról beszél, de nyilvánvaló, hogy pl. egy szavazati joggal nem rendelkező, osztalékelsőbbséggel rendelkező dolgozói részvényest is megfelelően tájékoztatni kell]. Az ülésen főszabályként csak a meghívóban szereplő tárgykörökben (napirend) hozható határozat (határozathozatal nélkül bármivel foglalkozhatnak). Ez alól kivétel, ha valamennyi szavazásra jogosult az ülésen jelen van [a (6) bekezdés szerint részvételre jogosultról beszél, de ez szerintem túl tág] és a napirenden nem szereplő kérdésben való határozathozatalhoz (a törvényszöveg ellenére nem a megtárgyaláshoz) hozzájárul.

A Ptk. ugyancsak a társasági jogból általánosítja a szabálytalanul összehívott tag(köz)gyűlés "orvoslásának" lehetőségét. A 3:17. § (5) bekezdése kimondja, hogy a nem szabályszerűen összehívott tag(köz)gyűlést is meg lehet tartani, ha valamennyi ülésen részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag hozzájárul az ülés megtartásához. A Ptk. 3:111. § (3) bekezdése ezt kiegészíti a szabálytalanul megtartott tag(köz)-gyűlésen hozott határozatok utólagosan érvényessé tételének lehetőségével.

A Ptk. ezt nem mondja ki, de a társasági jog természetéből következő szabály, hogy a tag(köz)gyűlésen csak tagnak lehet szavazati joga, a létesítő okirat ettől eltérő rendelkezését szerintem semmisnek kellene tekinteni.

A Ptk. általános szabályai nem rendelkeznek a tag(köz)gyűlésen való képviseletről, illetve a személyes részvétel helyett az elektronikus hírközlő eszközökkel való részvétel lehetőségéről. Erről a gazdasági társaságoknál közös szabályként a 3:110-3:111. § rendelkezik, de speciális szabályokat találhatunk pl. a kft.-nél a 3:192. §-ban vagy az rt.-nél az ún. konferencia-közgyűléssel kapcsolatban a 3:280-3:281. §-ban.

A 3:18. § a határozatképességre nézve állapít meg általános szabályt, amelyre nézve a gazdasági társaságoknál ugyancsak számos kiegészítő, illetve eltérő rendelkezést találhatunk. A határozatképességet - természetesen - minden egyes határozathozatalnál külön-külön vizsgálni kell. A döntéshozó szerv akkor határozatképes, ha azon legalább a leadható szavazatok több mint felét képviselő szavazásra jogosult tag részt vesz. Azokat a tagokat, akik valamely ügyben nem szavazhatnak, az e kérdésben való határozathozatalnál a határozatképesség megállapításánál nem kell figyelembe venni.

A tagok határozataikat a leadott szavazatok egyszerű többségével hozzák meg a 3:19. § (3) bekezdése szerint - ez lehet fejenként egyenlő, de a gazdasági társaságoknál általában vagyonaránylagos [3:110. § (2) bekezdés], de pl. a kkt.-bt.-nél a 3:143. § szerint a tagoknak azonos mértékű szavazata van, a részvénytársaságnál ismeretes a szavazatelsőbbségi részvény stb. A szavazásra vonatkozó szabályoktól a létesítő okiratban a 3:4. § alapján általában el lehet térni, de a 3:19. § két kógens szabályt is megállapít, nevezetesen a) ha a Ptk. egyszerű vagy ezt meghaladó szótöbbséget ír elő, a létesítő okirat egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb szavazati arányt előíró esetleges rendelkezése semmis. Ugyancsak semmis az eltérés, ha a Ptk. valamely kérdésben egyhangú határozatot ír elő. A (3) bekezdés idézett rendelkezéséből azonban az is következik, hogy a törvény minősített többséget előíró rendelkezéseitől a létesítő okiratban el lehet térni (pl. a háromnegyedtől vagy a kétharmadtól) és e kérdésekben egyszerű szótöbbséget lehet előírni (kivéve, ha az adott jogi személy típusnál ezt a törvény megtiltja).

A 3:19. § (2) bekezdése kizárja a határozathozatalból azt a tagot, aki személyesen érdekelt a döntésben. Az érdekeltséget néhány esetben nevesíti a Ptk. Így nem szavazhat az, akivel a határozat alapján szerződést kellene kötni, akit a határozat kötelezettség (felelősség) alól mentesítene, akit a határozat a jogi személy terhére előnyben részesítene, aki ellen a határozat alapján pert kellene indítani. A kizárás kiterjed arra az esetre is, ha a tag Ptk. szerinti hozzátartozójáról van szó (8:1. § 2. pont), illetve arra is, aki a döntésben érdekelt más jogi személlyel többségi befolyáson alapuló kapcsolatban áll.

Szerintem a társasági tagokra vonatkozó felelősségi szabályokból az következik, hogy titkosan nem lehet a tag(köz)gyűlésen szavazni, ezért a létesítő okirat ettől eltérő rendelkezését semmisnek kellene tekinteni.

Eddig az ülésen való határozathozatalról volt szó. A 3:20. § (1) bekezdése feljogosítja arra a létesítő okiratot, hogy lehetővé tegye az ülés nélküli határozathozatalt is (ún. levélszavazás). Ez esetben a döntést az ügyvezetésnek kell kezdeményeznie a határozat tervezetének tagok részére való megküldésével. A határozat megküldése bármely elektronikus hírközlő eszközzel történhet - az eszközt, illetve használatának módját a létesítő okiratban meg kell határozni. A tag számára legalább nyolcnapos határidőt kell biztosítani szavazatának ügyvezetés részére való megküldésére - a Ptk. itt sajnálatos módon nem írt elő eltérési tilalmat. A többi szabály is garanciális jellegű, tehát az eltérés semmisségének kimondása szerintem e körben is indokolt lett volna. Így

a) ha bármely tag az ülés megtartását kívánja, az ülést a vezető tisztségviselőnek össze kell hívni,

b) az ülés nélküli határozat akkor érvényes, ha legalább annyi tag szavazott a határozat mellett, amennyi tag ülés esetén a határozatképesség megállapításához szükséges lenne - ez gyakorlatilag ötven százalék + egy szavazatot jelent,

c) a szavazásra megállapított határidő utolsó napját követő, illetve ha valamennyi tag szavazata korábban beérkezett az utolsó szavazat beérkezését követő három napon belül az ügyvezetésnek meg kell állapítania a szavazás eredményét és azt további három napon belül közölni kell a tagokkal.

A Ptk. társasági jogi része a tag(köz)gyűléssel kapcsolatban igen sok részletes szabályt tartalmaz, ami a Ptk. általános részében nem szerepel. Pl. a részvénytársaságoknál ismeretes a közgyűlés felfüggesztésének intézménye vagy valamennyi társaságnál a határozatképtelenség miatt elmaradt tag(köz)gyűlés megismétlésére vonatkozó szabályok. Más szóval a létesítő okirat megállapításánál a gazdasági társaságok körében jóval bonyolultabb szabályozást kell figyelembe venni, mint amelyet a Ptk. a jogi személyek közös szabályainál tartalmaz.