A Fővárosi Törvényszék K.30433/2007/21. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 44. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 166. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §] Bíró: Kopinja Mária

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.30433/2007/21.*, Kúria Kfv.35115/2008/5. (AVI 2012.2.13)

***********

Fővárosi Bíróság

1055. Budapest, Markó u. 27.

11.K. 30.433/2007/21.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság Barta, Rakvács és Társai Ügyvédi Iroda (cím ügyintéző: dr. Rakvács Péter ügyvéd) által képviselt: felperes (cím) dr. Juhász Ákos jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály (cím) alperes ellen adóügyben hozott - 8429908561 - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 900.000.- (kilencszázezer) forint kereseti illetéket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékes szervének külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 1.500.000.- (egymillió-ötszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kelet-budapesti Igazgatósága 248/1501. számú megbízólevéllel felperesnél 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés jegyzőkönyvvel zárult, amelynek alapján kiadásra került az elsőfokú adóhatósági határozat, és ebben felperes javára 2003. évre 32 eFt társasági adókülönbözet, terhére pedig 431.310 eFt általános forgalmi adóhiány, 2003. évre 144 eFt személyi jövedelemadó, valamint 2003. évre 36 eFt egészségügyi hozzájárulás, azaz mindösszesen 431.490 eFt adókülönbözetet állapított meg, amelyből 430.015 eFt adóhiánynak minősült. Kiszabásra került még felperes terhére 215.003 eft adóbírság, és 216.816 eFt késedelmi pótlék is.

Az elsőfokú adóhatóság a jegyzőkönyvben, illetve a realizálására kiadott elsőfokú adóhatósági határozatban megállapította, hogy felperes beszállítói közül a I. Kft a II. Kft a III. Kft, a IV. Kft, a V. Kft, az VI. Kft, a VII. Kft, a VIII. Kft, a IX. Kft és a I. Rt vonatkozásában megállapítást nyert a számlakibocsátókkal összefüggésben az általuk kibocsátott számlákon feltüntetett gazdasági esemény személyi, tárgyi feltételek hiányában nem mehetett végbe. A felperes számára kibocsátott számlákban feltüntetett termékek értékesítését megalapozó árubeszerzések nem voltak igazolhatóak, ellenőrizhetők. Az eladható árukészletek eredete nem volt bizonyított, igy a számlák nem minősültek az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint hiteles bizonylatnak, ennek alapján adólevonásra sem voltak jogosultak. A megállapítást az adóhatóság korábbi, kapcsolódó vizsgálatainak eredményeire, felperes ügyvezetőjének árubeszerzést végző alkalmazottjának, valamint a beszállítói lánc egyes szereplőinek nyilatkozatára, az értékesítések körülményeire, vizsgálatára alapította. Ennek alapján az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA tv) 6 § (1) bekezdésében, a 32 § (1) bekezdés a) pontjában, a 35 § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szv.tv.) 166 § (2) és 15 § (3) bekezdésében, valamint az Adózás rendjéről 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§. (2) bekezdésében foglaltakra alapította.

Felperes a jegyzőkönyvre észrevétellel, az elsőfokú adóhatósági határozattal szemben fellebbezéssel élt. Ebben hivatkozott arra, hogy a kellő körültekintést tanusitotta a gazdasági tevékenységével összefüggésben, és az APEH honlapján közzétett adatbázis, az adóhatóságtól kapott irásbeli információ, valamint a cégkivonat állt rendelkezésére annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy partnere működő társaság-e vagy sem. Habár az elsőfokú adóhatóság azt rótta fel felperes terhére, hogy nem járt el kellő körültekintéssel, azonban nem jelölte meg annak mibenlétét. A határozatában a különböző társaságok esetében különböző indokkal utasította el felperes képviselőjének a kellő körültekintésre történő hivatkozását. A kellő körültekintés egyébiránt a I. Kft számlája esetében nem került rögzitésre. A II. Kft és a III. Kft számlája esetében szintén nem került rögzitésre, a IV. Kft esetében amiatt, hogy felperes beszállítójának a saját beszállitójánál gondok voltak, a IV. Kft termékét továbbértékesiteni nem tudta, számlái nem valósak, így a felperes esetében sem alkalmazhatók az ÁFA tv 44 § (5) bekezdésében rögzitettek. A V. Kft számlái esetében fel kellett volna tűnnie az ügyvezetőnek, hogy a szerződő partner ügyvezetőjét, képviselőjét nem ismeri, az árut nem a bejelentett székhelyről hozták, telephelye nincs a társaságnak. Az VI. Kft számlái esetében felperes a szerződő partner működéséről csak formálisan győződött meg, a társaság ügyvezetőjével nem találkozott, a számlakibocsátó székhelyén nem járt, az áru átvételének helyét az eljáró személyi jogosultságát nem ellenőrizte. A VII. Kft számlái esetében felperes a szerződő partner működéséről nem győződött meg, az ügyvezetőt nem ismerte, a tárgyidőszakban a társaság székhelyén nem járt. A VIII. Kft számláival összefüggésben pedig azt rótta felperes terhére az elsőfokú adóhatóság, hogy felperes nem győződött meg az általa forgalmazott termék eredetéről, jogszerű forgalombekerüléséről. A IX. Kft számlái esetében felperes a szerződő partner működéséről nem győződött meg. Felperes nem volt és nem is lehetett olyan helyzetben, amelynek alapján felismerhette volna, hogy partnere működése eltér a felperes által megismert gazdasági tevékenységtől. A VIII. Kft számlái esetében pedig annak ellenére nem engedi levonni az áfát az alperes, hogy saját megállapitása szerint a kereskedők üzleti titokként kezelik a szállítókra, vevőkre, árakra vonatkozó információkat, és az adóhatóság nem várja el a szerződő partnerek működésének adóhatósági feltárással azonos mértékű vizsgálatát.

Felperes megkereste az APEH Igazgatóságot annak érdekében, hogy más felperesi Kft-vel kapcsolatot létesiteni kivánó cégekről adjanak az adófizetés teljesitésével, a bevallás benyújtásával kapcsolatos információt. Azonban az igazgatóságok adótitokra való hivatkozással megtagadták az információk kiadását. Ez a tény is azt igazolja, hogy egyes adózók esetében más adóalanyok csak a cégkivonatra és az APEH honlapjára támaszkodhatnak. Az, hogy a társaságoknak nem volt bejelentett alkalmazottja, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem volt olyan személy, aki munkát végezhetett volna, mivel a munkavégzésre nemcsak a Munka Törvénykönyve, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk) alapján is sor kerülhet. Az adóhatóság nem nyilatkoztatta a felperes által megjelölt személyeket, személy1 arról, hogy milyen jogviszonyban állt a nevezett társasággal, illetve kizárni nem tudta, hogy a Ptk alapján nem kötöttek harmadik személyekkel munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt megalapozó szerződést.