A Fővárosi Törvényszék Mf.680179/2015/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 8. §, 96. §, 100. §, 103. §, 119. §, 120. §, 129. §, 159. §, 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vasúti tv.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

....Mf...../2015/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

dr. Viszló László Ügyvédi Iroda (fél címe 1) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek, a

alperes képviselőjének neve által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen,

rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben marasztalása iránt indított perében, a

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ....M..../2014/17. számú ítélete ellen, az alperes 18. sorszámú fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek nettó 60.000,- (hatvanezer) Ft másodfokú perköltséget.

A kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A jelen per előzménye a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ...M..../2010/14. számú ítélete, amellyel a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt az alperesnek perköltség megfizetésére. Az eljárás tárgya a felperessel közölt 2010. június 11-én kelt rendkívüli felmondás, amellyel az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát azért, mert a felperes ezen a napon alkoholtól befolyásolt állapotban jelentkezett a szolgálat felvételére. Az alperes alkoholszondás vizsgálatnak vetette alá a felperest, amelynek eredménye pozitív volt, ezért nem engedte a részére a munka felvételét, hanem meghallgatta a felperest, majd közölte a per tárgyát képező rendkívüli felmondást.

A felperes keresete folytán indult peres eljárásban az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a keresetet azért, mert a felperes megsértette az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontját, valamint a munkáltató szabályzataiban foglaltakat. A munkaidő szervezéssel kapcsolatban utalt a 2003/88.EK. irányelv 2. Cikk 1. és 2. pontjaira, megállapította, hogy a munkaidő és a pihenőidő fogalma kölcsönösen kizárják egymást, különbséget kell tenni a munkavégzés helyén, és a folyamatos, elérhető helyen való jelenlét között. Döntő jelentőséget annak tulajdonított, hogy a jelen eset szempontjából mi minősül szolgálati időnek. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szolgálat felvételétől kezdődő ideje a felperesnek munkaidőnek minősült függetlenül attól, hogy a tényleges munkavégzési kötelezettsége a perbeli esetben csak a vonat visszaútjára vonatkozott, az odaút tartama alatt a szolgálati szabályzat szerinti pihenő idejét töltötte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szolgálat szervezés sajátosságai nem jogosították fel a felperest arra, hogy alkoholtól befolyásolt állapotban vegye fel a szolgálatot.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbíráló ....Mf...../2011/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. A felperes fellebbezéséhez kötődően kiemelte, hogy az alperes jogosult volt meghatározni belső szabályzatokkal a munkavégzésre vonatkozó feltételeket, a Munka törvénykönyve rendelkezéseitől csak a Kollektív Szerződésben meghatározottak szerint, a munkavállalók javára térhet el. Nem tulajdonított jelentőséget annak az adott esetben, hogy a felperesnek a járaton eltöltött munkaidejét az odaúton pihenéssel, míg a visszautat munkavégzéssel kellett töltenie tekintettel arra, hogy az alperesi szabályzat a járaton töltött időt egységesen munkaidőként határozta meg, a felperes munkabérét pedig a teljes időre megfizette. Az általános, a munkaviszonyhoz kötődő követelmények alapján elvárható lett volna, hogy a felperes az alkoholfogyasztás tényét a szolgálat felvételekor jelezze, és a munkáltató döntésére bízza, hogy ilyen feltételek mellett munkába állítja -e őt vagy sem. Az alkoholvizsgálatot a munkáltató szúrópróba szerűen végezte el, az álláspontja pedig az volt, hogy ilyen állapotban a felperest nem engedték a járatra felszállni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes magatartása kimerítette az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeket, a rendkívüli felmondást a másodfokú bíróság is jogszerűnek minősítette.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. III.10.747/2012/3. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék ...Mf. ..../2011/2. számú ítéletét a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ...M..../2010/14. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét fejenként 20.000,- Ft és áfa összegben, a felülvizsgálati eljárás illetékét 251.300,- Ft-ban állapította meg. A Kúria az eljárt bíróságok következtetéseit nem osztotta. A Kollektív Szerződés 16. § (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy az utazószolgálatot ellátó munkavállalók esetében mely idők minősülnek munkaidőnek, önmagából ebből a rendelkezésből nem vezethető le, hogy a felperes a vitatott időben a munkaidejét töltötte, vagy rendelkezésre állási kötelezettségének tett eleget. Utalt arra, hogy az alperes szabályzataiból kitűnően a technológiai szünet előre tervezett, az egyes járatok menetrendjéhez igazodó olyan időket takar, amelyek az adott járaton szolgálatban álló, tényleges munkavégzést teljesítő munkavállalók munkavégzéséhez és munkaidejéhez igazodóan értelmezhetők. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy a felperest a perbeli időben terhelte-e munkavégzési vagy rendelkezésre állási kötelezettség, erre a .... számú parancskönyvi rendelkezés sem ad eligazítást. Ebből az állapítható meg, hogy a ....ből ....re induló járaton az érkezést követő napon 14 órakor a pihenő idejét töltő utaskísérő köteles a szolgálat megkezdése igazolásaként lebélyegeztetni az ügyeleti irodában a menetlevelét, azt, hogy a vezénylésben szereplő felperes neve mellett található "oda pihen élesben vissza" megjegyzés konkrétan mit jelent -jelentheti-e a kiutazás pihenő időnkénti, a visszautazás munkaidőnkénti minősítését -nem derül ki. Nem megállapítható, hogy az utaskísérő munkakörben foglalkoztatott munkavállalókat a perbelihez hasonló speciális esetekben, amikor a másnapi szolgálatba állásuk érdekében tartózkodnak és utaznak az egyébként munkavégzésük helyéül szolgáló járatokon, valóban terheli-e rendelkezésre állási kötelezettség. A Kúria álláspontja szerint az a körülmény, hogy az alperes a teljes időre megfizette a felperesnek a munkabért, nem alapozza meg a kiutazás munkaidőkénti minősítését, illetőleg azt, hogy a kiutazás során rendelkezésre állási kötelezettség terhelte őt. A Kúria kialakított álláspontja miatt szükségesnek tartotta a tényállás pontosítását és annak tisztázását, hogy a felperes ellenőrzésére és a kiutazásra munkaidőben vagy a munkáltatói alkoholtilalommal érintett egyéb időben került sor. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kellett hívnia az alperest elsődlegesen okirati bizonyítékok csatolására annak tisztázása érdekében, hogy a felperes a 2010. június 11-i 11:30 perckor történt feljelentkezése előtt mikor, milyen időtartamban teljesített szolgálatot, és mikortól meddig volt biztosítva számára pihenőidő. Tisztázni kellett, hogy a felperest szolgálati beosztása, vezénylése szerint a perbeli járaton, illetve azt követően mikortól meddig terhelte volna munkavégzési vagy rendelkezésre állási kötelezettség, mikor töltötte volna legközelebb a pihenőidejét. A bíróságnak nyilatkoztatnia kellett a feleket a KSZ. 16. § további rendelkezéseinek értelmezésének tisztázása érdekében, hogy azonos esetekben a külföldről visszainduló járaton tényleges munkavégzést teljesítő munkavállaló előző napi feljelentkezése és kiutazása hogyan minősíthető, az alperes az alkoholtilalom megkövetelésére és ellenőrzésére vonatkozóan milyen gyakorlatot követett. A felperes a perben a Kollektív Szerződés rendelkezéseinek jogszabályba ütközés miatti semmisségére is hivatkozott, ezért a bíróságnak fel kell hívnia a felperest arra is, hogy konkrétan jelölje meg a Kollektív Szerződés és az Mt. összevetni kért rendelkezéseit.