EH 2001.522 A kötbér mérséklésénél a szolgáltatás értékének és a kötbér összegének aránya mellett a szerződésszegés súlyára és következményeire is tekintettel kell lenni [Ptk. 247. §].
1997. május 2-án a peres felek között vállalkozási szerződés jött létre, ebben a felperesek megrendelésére alperes elvállalta 1997. november 30-i határidőre a felperesek családi házának kivitelezését. A költségvetésben részletesen felsorolt munkák ellenértékeként 14 050 505 forint átalányárat határoztak meg. Az alperes a hibájából bekövetkező késedelem idejére napi 10 000 forint kötbér megfizetését vállalta. A szerződés tartalmát a felek többször módosították, nagyobb épület került kivitelezésre magasabb díj mellett, ugyanakkor a teljesítési határidő érintetlenül maradt. A II. r. felperes által kiválasztott, de az alperes által megrendelt hidegburkoló anyagok nem érkeztek meg a várt határidőre. Az alperes a kivitelezést a teljesítési határidőre nem fejezte be.
1998. január közepén az alperes az építkezésről levonult, a külső homlokzati munkákat az időjárás miatt tavasszal kívánta folytatni, de január 20-án kérte a vállalkozói díj teljes kiegyenlítését. A felperesek a kért 4 800 000 forint helyett 4 000 000 forintot fizettek ki az alperes részére; visszatartottak 500 000 forintot kötbér címén, 287 587 forintot pedig el nem végzett munkák ellenértéke címén. Az alperes az 1998. február 22-én kelt levelében kifogásolta a kötbér felszámítását, állította, hogy a késedelem neki fel nem róható. Kérte a visszatartott 500 000 forint kifizetését, és egy új szerződéstervezetet küldött, amelyben a befejezési határidőt 1998. október 30ában jelölte meg. A felperesek ezt az ajánlatot nem fogadták el, az alperes levelére írásban nem válaszoltak. Az 1998. júniust követő levélváltások sikerre nem vezettek.
A felperesek kereseti kérelmükben 3 662 000 forint és kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint 1998. január 20-tól 1998. november 1. napjáig összesen 280 napra 2 800 000 forint kötbér illeti meg őket. Arra tekintettel, hogy az épület csak 95%-ban készült el, a vállalkozói díjból 5% visszajár, ezért kérték az alperest 862 000 forint díj visszafizetésére kötelezni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő 787 587 forint és kamata megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 2 800 000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, elutasította továbbá az alperes viszontkeresetét is. Nem fogadta el az alperes késedelem alóli kimentéséül a burkolóanyagokkal kapcsolatos szállítási késedelmet, mivel az alperes az anyagok szállítását nem sürgette, nem intézkedett azoknak máshonnan történő beszerzéséről. A pótmunkák végzését alperes úgy vállalta, hogy a teljesítési határidő módosítását nem kezdeményezte, tehát a késedelemért fennálló felelősségét nem tudta kimenteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek között a szerződés nem szűnt meg, az alperes folyamatosan késedelemben volt, így megalapozott a felpereseknek 2 800 000 forint kötbér megfizetésére irányuló igénye a Ptk. 246. § (1) bekezdése alapján. Az ítélet indokolása szerint a kötbér nem tekinthető túlzott mértékűnek. A felperesek további kereseti kérelmét bizonyítottság hiányában utasította el. Az alperes viszontkeresetét alaptalannak találta mind a kötbér, mind a visszatartott vállalkozói díj tekintetében.
A peres felek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság részítéletet hozott; ebben az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő kötbér összegét 235 000 forintra leszállította azzal, hogy az alperes ezen összeg után köteles évi 20%-os kamatot fizetni 1998. március 15. napjától kezdődően. Mentesítette az alperest a felperesek javára megítélt elsőfokú perköltség megfizetése alól, és felpereseket kötelezte, hogy alperes részére fizessenek meg 128 750 forint elsőfokú részperköltséget. A fentieket meghaladóan a kötbér iránti keresetet elutasította. A hibás teljesítésre és az el nem végzett munkákra vonatkozó keresettel, illetve viszontkeresettel kapcsolatban az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. A felpereseket 218 000 forint fellebbezési részperköltség megfizetésére kötelezte, a hibás teljesítéssel kapcsolatban felmerült másodfokú költségek összegét pedig csupán megállapította.
A másodfokú bíróság jogalapjában elfogadta a felperesek kötbér iránti igényét, de az alperes másodlagos fellebbezési kérelme alapján vizsgálta, hogy a megállapított kötbér nem tekinthető-e túlzott mértékűnek [Ptk. 247. § (1) bekezdése]. A körülmények mérlegelésénél figyelembe vette, hogy a II. r. felperes egyben műszaki ellenőre is volt az építkezésnek, így kötelessége lett volna észrevételeit építési naplóban rögzíteni; építési napló vezetésére azonban nem került sor. Az áram illetve gázkazán biztosítása során a teljesítési határidőre kiható akadályozó tényezők is felmerültek. Az ítélet indokolása szerint a felperesek nem tettek eleget a Ptk. 277. § (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségüknek, az alperes levelére nem reagáltak, ezért az alperes joggal következtethetett arra, hogy a felperesek a szerződéstől elálltak. A kötbér mértékének meghatározásakor azt is figyelembe vette, hogy a lakóház kb. 95%-ban elkészült; mindezekre tekintettel a kötbért 70%-ra, vagyis napi 7000 forintra mérsékelte.
A másodfokú bíróság a kötbérrel szankcionálható késedelem időpontját is megváltoztatta, megalapozatlannak tartotta a késedelem október 30-ig történő megállapítását. Bár formális átadás-átvétel nem történt, de a felperesek az ingatlanba beköltözhettek, azt birtokba vették. A bírói gyakorlat értelmében megállapítható a teljesítés a megrendelő által történt tényleges birtokbavétellel is (GKT 92/1973. számú állásfoglalás). Az I. r felperes elismerte, hogy édesapja 1998 márciusában az ingatlanba beköltözött, ezért a megyei bíróság a késedelem időpontját 1997. december 1-jétől 1998. március 15-ig terjedő időre állapította meg, a kötbér összegét pedig 735 000 forintban. Miután a felperesek ebből már visszatartottak 500 000 forintot, így további 235 000 forintra jogosultak. A felperesek kamatfizetéssel kapcsolatos fellebbezését a bíróság jogszerűnek tartotta, és a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint a késedelem idejére évi 20%-os kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperesek a jogerős részítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, ebben kérték annak hatályon kívül helyezését, és a kötbér tárgyában az elsőfokú ítélet helybenhagyását azzal a kiegészítéssel, hogy kötelezze a bíróság az alperest 1998. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamat megfizetésére is. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 247. § (1), 277. §, 299. §, 305. §-ait, és több megállapítása iratellenes. Előadták, hogy az alperes fellebbezésében a kötbér mérsékléséről nem tesz említést. Szerintük helytelenül alkalmazta a bíróság a kötbér mérséklés szabályait, a 22 000 000 forint nagyságrendű szolgáltatáshoz képest a napi 10 000 forintos kötbér egyáltalán nem tekinthető túlzottnak. Sérelmezték azt az ítéleti megállapítást, hogy az ingatlan beköltözhető állapotban volt. Szerintük a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a GKT 92/1973. számú állásfoglalást. Az iratokból és a tanúvallomásokból megállapítható, hogy a vállalkozó részéről készrejelentés nem történt, az alperes sértődöttségből vonult le a munkaterületről. Kifejtették, a felperesek több ízben tettek kísérletet arra személyesen, megbízottak útján, és telefonon, hogy a vállalkozó fejezze be a munkálatokat, de ez nem járt sikerrel.
A felperesek iratellenesnek tartották azt a megállapítást is, hogy a felperesek nem tettek eleget együttműködési kötelezettségüknek. Az alperes februári ajánlatát komolytalannak tartották, ezért írásban arra nem válaszoltak, de szóban keresték a kapcsolatot az alperessel. Az alperes szerződéstervezetét a felperes csak módosításokkal tudta volna elfogadni, ezt viszont az alperes nem írta alá, ezért az eredeti szerződés előírásai maradtak érvényben. Szerintük a Ptk. 320. § (1) bekezdésével ellentétes az a következtetés, hogy a felperesek hallgatását az alperes elállásnak tekinthette. A felperesek mindvégig kérték az alperes szerződésszerű teljesítését, elállásra vonatkozó nyilatkozatot nem tettek.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatására irányult. Sérelmezte a 218 000 forintban megállapított fellebbezési részperköltséget, amely 64 000 forint összegű jogtanácsosi munkadíjból, és 154 000 forint lerótt fellebbezési illetékből áll. A kötbérrel kapcsolatos pernyertessége 2 575 000 forint perértékű, ezért az alperest 128 750 forint jogi képviseleti költség illette volna meg. Az 1998. január 1. után indult ügyekben megszűnt az ügyvéd, illetőleg jogtanácsos díjazása terén fennállt különbség, ezért az alperest is 5%-os képviseleti költség illeti meg. Az alperes a felperesek felülvizsgálati kérelmére ellenkérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős részítélet hatályban tartását.
Sem a felülvizsgálati, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az alperes fellebbezése tartalmazta a kötbér mérséklésére irányuló kérelmet (21. számú beadvány 2. oldal második bekezdése), ezért a felperesek alaptalanul hivatkoztak e téren iratellenességre. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kötbér iránti kereset elutasítását tartalmazó kérelem magába foglalja a kötbér mérséklésére irányuló kérelmet is.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, mennyiben álltak fenn a kötbér mérséklésének felté-telei, a másodfokú bíróság a tényeket helyesen mérlegelte-e, figyelembe vette-e az e téren kialakult bírósági gyakorlatot. A bíróságok a kötbér mérséklése tárgyában több szempont együttes vizsgálatával döntenek, ezek közül csak az egyik szempont a szolgáltatás értékének és a kötbér összegének aránya. A kötbér ugyanis mérsékelhető olyan esetben is, ha az eredetileg megfelelő mértékűnek ítélt kötbér utólag - a teljesítés során bekövetkezett körülmények folytán - minősül túlzottnak. A kötbér túlzott mértékének megállapítása során a kötbérnek a szerződésben kikötött ellenértékkel való összevetése mellett, a szerződésszegés súlyát és következményeit kell figyelembe venni.
A másodfokú bíróság vizsgálta a vállalkozói magatartás felróhatóságának fokát, értékelte a II. r. felperesnek, mint műszaki ellenőrnek a tevékenységét, ezen kívül figyelembe vette az áramszolgáltatás biztosításában jelentkező akadályoztatást, és egyéb a teljesítést késleltető magatartást. A felperesek érdeksérelmét kisebb súlyúnak ítélte amiatt, hogy az épület csaknem teljes egészében elkészült, a felperesek maguk is 95%-os készültségi fokot jelöltek meg, és nem állították számottevő kár bekövetkezését. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a fenti körülmények helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a szerződésszegő felet terhelő kötbér mérsékelhető, ezért a Ptk. 247. § (1) bekezdésében foglaltakat a jogerős részítélet nem sérti.
Egyéb vonatkozásban sem állapítható meg anyagi jogi jogszabálysértés, de a jogerős ítélet indokolásából a Legfelsőbb Bíróság mellőzi az elállásra vonatkozó megállapításokat. 1998 januárjában a felek között elszámolási vita keletkezett, ennek tárgyában született az alperes 1998. február 22-én kelt levele. Miután az alperes elsősorban a vétkes késedelem tényét vitatta, ezért ebben a tárgyban szükség lett volna a felek közötti további tárgyalásokra, de a felperes a levélre írásban nem válaszolt. Nem fogadható el az az állítás, hogy az alperessel nem tudtak kapcsolatot létesíteni, hiszen az írásbeli felszólításra módjukban állt volna írásban válaszolni. Miután ezt nem tették, az alperes magatartásának felróhatósága szűnt meg; az alperes ugyanis elbizonytalanodott abban a tekintetben; igényt tartanak-e a megrendelők a munka befejezésére.
A másodfokú bíróság helyes joghatást tulajdonított a megrendelők magatartásának, ezért a jogerős ítélet nem sérti a GKT 92/1973. számú állásfoglalásban kifejtett elvet sem. A tények azt igazolják, az épület olyan készültségi állapotban volt, hogy azt ténylegesen birtokba lehetett venni, és ez formális átadás-átvétel hiányában is megtörtént. Ha már nemcsak a vállalkozó birtokolja az építkezés területét, hanem akár annak csak egyes részeit is a megrendelő használatba veszi, e körülményt a teljesítés során értékelni kell. A felperesek nem vitatták, hogy 1998 márciusától megbízottjuk az épületben aludt, és később megkérték a használatbavételi engedélyt is. A megrendelők több hónapon keresztül nem kérték az alperestől a befejező munkálatokat, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a vétkes késedelem idejét 1998. március 15. napjáig.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 305. §-ára való hivatkozását arra figyelemmel nem vizsgálta, hogy a jogerős részítéletben e körben döntés nem született, a másodfokú bíróság a hibás teljesítésre vonatkozóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.333/2000. sz.)