BH 2025.7.166 Míg a feltétel egy bizonytalan jövőbeni esemény, addig az időhatározás egy meghatározott, biztosan bekövetkező jövőbeni időpont megjelölését jelenti. Feltétel esetében a bizonytalanság nem csupán magának az eseménynek a bekövetkezésében, hanem annak időpontjában is megmutatkozhat. Éppen ezért akkor is feltételről van szó, ha a szerződésben feltüntetett jövőbeni esemény bekövetkezésének időpontja bizonytalan [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 207. § (1) bek., 228. § (2) bek. 229. § (3) bek.; 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakás tv.) 23. § (2) bek., 75. § (2) bek. a) pont].

Pertörténet:

Nagykanizsai Járásbíróság P.20369/2023/25., Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20480/2024/6., Kúria Pfv.20074/2025/4. (*BH 2025.7.166*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes 1978. október 1-jétől munkaviszonyban állt a felperesnél. A felperes 1984. szeptember 14-én az I. rendű alperes részére kiutalta a perbeli lakást mint szolgálati lakást. A felperes és az I. rendű alperes a kiutaló döntés alapján 1984. október 9-én lakásbérleti szerződést kötöttek az I. rendű alperes szolgálati lakásra jogosító munkaköre megszűnéséig terjedő időre. A szerződésben rendelkeztek arról, hogy ha a bérlő az államvasúti munkaviszonyát a lakáskiutalástól számított 10 éven belül a nyugdíjazás kivételével bármely okból megszünteti, vállalja, hogy legkésőbb a munkaviszony megszűntét követő hónap utolsó napjáig a lakást minden elhelyezési (cserelakás) igény nélkül elhagyja. Kikötötték, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnését követően a bérlő nem lakbért, hanem lakáshasználati díjat köteles fizetni, és nem illetik meg azok a jogok, amelyeket jogszabály kizárólag a bérlőnek biztosít.

[2] Az I. rendű alperes 2021. január 24-én betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt. Megelőzőleg a központvezetőtől kért tájékoztatást arról, hogy a nyugdíjba vonulása érdekében a munkaviszonya miként szüntethető meg. A központvezető tájékoztatása alapján nyugdíjba vonulási kérelmet terjesztett elő a felperes munkáltatói jogutódjánál, amelyet a munkáltató munkavállalói felmondásnak tekintett. Annak alapján az I. rendű alperes munkaviszonya 2021. január 23-án megszűnt, és 2021. január 24-től öregségi nyugdíjas.

[3] A felperes 2021. június 9-én tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy a szolgálati lakásra kötött bérleti szerződés megszűnt, egyúttal ugyanezen lakásra 2 éves határozott idejű bérleti szerződést ajánlott számára, amelyet az I. rendű alperes a határozott idő kikötése miatt nem fogadott el.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[4] A felperes megváltoztatott keresetében az alpereseket arra kérte kötelezni, hogy a fenti szolgálati lakást elhelyezési igény nélkül, ingóságaiktól kiürítve, tiszta, rendezett állapotban hagyják el, és adják a birtokába. Állította, hogy a lakásbérleti szerződés az I. rendű alperes szolgálati jogviszonyának megszűnésével megszűnt, és az I. rendű alperes jogcím nélküli lakáshasználónak minősül. Álláspontja szerint az I. rendű alperest cserelakás azért nem illeti meg, mert neki felróhatóan, a rendes felmondása miatt szűnt meg a munkaviszonya. Előadta ugyanakkor azt is, hogy ha mégis terheli a cserelakás felajánlásának kötelezettsége, akkor annak eleget tett, hiszen a korábbi szolgálati lakásra 2 éves határozott idejű lakásbérleti szerződést ajánlott fel az I. rendű alperesnek, aki ezt nem fogadta el. Keresetének jogalapjaként - egyebek mellett - a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakás tv.) 23. § (2) bekezdését, valamint a 75. § (1)-(2) bekezdését jelölte meg.

[5] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Hivatkozásuk szerint a felek jogviszonyára a lakásbérleti szerződés megkötésének időpontjára tekintettel a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lakásrendelet) szabályait kell alkalmazni. Vitatták, hogy az I. rendű alperes munkaviszonya rendes felmondással szűnt volna meg. Hangsúlyozták továbbá, hogy a felperest cserelakás felajánlási kötelezettség terheli, és amíg határozatlan idejű szerződéssel cserelakást nem ajánl fel, addig a lakás elhagyására nem kötelezhetőek.

Az első- és a másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően kötelezte az alpereseket a lakás elhagyására és annak a felperes birtokába adására.

[7] Megállapította, hogy a felek a szolgálati lakásra nem határozatlan idejű, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szerinti bontó feltétel bekövetkezéséig, azaz az I. rendű alperes munkaviszonya megszűnéséig tartó időre kötöttek lakásbérleti szerződést. Ennek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a lakásbérleti jogviszony a munkaviszony megszűnésével a szerződés erejénél fogva, automatikusan megszűnt, és az I. rendű alperes 2021. január 24-től jogcím nélküli lakáshasználónak minősül.

[8] A felek jogviszonyára elsődlegesen a szerződést, másodlagosan a régi Ptk. mellett a Lakás tv. rendelkezéseit tartotta alkalmazandónak. Az utóbbi jogszabály esetében figyelemmel volt arra, hogy annak 75. §-a átmeneti rendelkezéseket tartalmaz az 1994. január 1-jei hatálybalépés előtt a szolgálati lakásokra kötött bérleti szerződésekre. A szerződés megszűnése körében a Lakás tv. rendelkezéseit és a felek szerződésének kikötéseit egymással összhangban állónak tekintette.

[9] A tanú- és okirati bizonyítás eredménye alapján azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes munkaviszonya a nyugdíjazása miatt, tehát nem neki felróható okból szűnt meg. Erre figyelemmel rögzítette, hogy a felperest a Lakás tv. 75. § (2) bekezdés a) pontja alapján cserelakás felajánlási kötelezettség terhelte. Álláspontja szerint pedig a felperes azzal, hogy a 2021. június 9-i levelében a korábbi szolgálati lakásra 2 éves határozott idejű bérleti szerződést ajánlott fel az I. rendű alperesnek, az említett kötelezettségének eleget tett. Kiemelte: a felperesnek nincs olyan szerződéses vagy jogszabályi kötelezettsége, hogy határozatlan idejű bérleti szerződést kell felajánlania a volt munkavállalója részére. Ezzel kapcsolatban értékelte azt is, hogy az I. rendű alperes bérleti jogviszonya határozott idejű volt, mivel a felperessel a munkaviszonya megszűnéséig mint bontó feltétel bekövetkezéséig kötöttek bérleti szerződést.

[10] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

[11] Mindenekelőtt észlelte, hogy a perbeli igény a II-III. rendű alperesekkel szemben nem volt érvényesíthető. Ezt azzal indokolta, hogy a II-III. rendű alperesek az I. rendű alperes mint bérlő által befogadott, vele együtt lakó személyek, és mivel a felperessel nem álltak bérleti jogviszonyban, ezért tőlük a lakás kiürítése, visszaadása a Lakás tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem követelhető. Emiatt a perben állásukat szükségtelennek nevezte. Miután azonban a II-III. rendű alperesek a perbeli legitimáció hiányával nem védekeztek, és ezen az alapon a fellebbezésben sem támadták az elsőfokú ítéletet, ezért ezt a fellebbezési eljárásnak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdése szerinti korlátai miatt nem vette figyelembe.