A Győri Törvényszék K.27150/2012/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §] Bíró: Varga András

Győri Törvényszék

30.K.27.150/2012/6.

A bíróság dr. Pardavi László ügyvéd (...) által képviselt ....(...) felperesnek, ... által képviselt NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (9021 Győr, Liszt Ferenc u. 13-15.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság az alperes 2458927863 számú határozatát az I. fokú, 2457294515 számú határozatra is kiterjedően - az I. fokú határozat indokolásának 4. pontja alapján a 2006-2007. adóévekre általános forgalmi adó adónemben megállapított adóhiány, valamint az ehhez kapcsolódóan társasági adó és különadó adónemekben tett megállapítások vonatkozásában, beleértve az ezekhez kapcsolódó késedelmi pótlékra és adóbírságra vonatkozó rendelkezéseket - hatályon kívül helyezi, és az I. fokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A bíróság ezt meghaladóan felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 127.000,- (egyszázhuszonhétezer) Forint perköltséget, míg a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A bíróság a keresetlevél, az alperes ellenkérelme, és a becsatolt közigazgatási iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a perrel összefüggésben az alábbi tényállást állapította meg:

A mezőgazdasági termények kereskedelmével foglalkozó felperesi Kft-nél az I. fokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló adóellenőrzést végzett a 2006. február 11. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő időszakra. A 2010. július 28. napján kelt, 2457294515 számú határozatával a felperessel szemben társasági adó, különadó, és ÁFA adónemben állapított meg adóhiányt.

Az I. fokú határozat indokolásának 2. pontja szerint a revízió terményenként vizsgálta a felperes készletnyilvántartását, amelynek kapcsán bizonyos esetekben előfordult, hogy a beszerzésekkel növelt nyitókészlet az adott év során jelentősen meghaladta a zárókészlettel módosított értékesítések mennyiségét. Ezekben az esetekben az ellenőrzés az év végi készletek mennyiségét az árutöbbletek mennyiségével megnövelte. A társaság számviteli politikája nem rendelkezik a normatív veszteség mértékéről, így a revízió 0,5%-os eltérést meg nem haladó különbözetet nem minősített jelentős eltérésnek. A készletmozgások vizsgálatának eredményéből fakadó mennyiségbeli eltérések értékét meghatározta, a készletértékeket módosítva az Sztv. 165. § rendelkezéseire hivatkozva az adózás előtti eredményt megváltoztatta.

Az indokolás 4. pontja szerint a felperes 2006-2007. években több számlát fogadott be Sz.P. egyéni vállalkozótól. Rögzítette, hogy a vállalkozóval a felperesnek csupán ügynöki szerződése volt, amelynek körében az ügynök feladata jutalék ellenében szerződő partnerek felkutatása volt. Sz.P. a szárítóüzemek vezetőivel tartotta a kapcsolatot, de a termelőkkel szerződést nem kötött, tőlük számlát nem fogadott be, a felperes felé kiállított számlákban foglalt áfát nem vallotta be és nem fizette be. A számlákban foglalt ellenértéket a felperes az ügynök számlájára utalta, ahonnan ő azt készpénzben felvette, és nyilatkozata szerint a beszállítók részére kifizette. A határozat indokolása részletesen ismerteti a Sz.P. által megnevezett személyek meghallgatásából nyert adatokat, majd összegzésként rögzíti, hogy a felperes és Sz.P. között kizárólag közvetítői tevékenység végzésére jött létre szerződéses jogviszony. Sz.P. nem szerezhette meg a felperes felé eladott áruk feletti tulajdonjogot, a Kft. nevében végezte tevékenységét. A kiállított számlákhoz kapcsolódó gazdasági események valójában nem a számlán feltüntetett felek között jöttek létre. A revízió nem vitatta a gazdasági események megtörténtét, mivel a felperes az ellenőrzés során bizonylatokkal igazolta az áru elszállításának és továbbértékesítésének tényét, igazolta továbbá a kiállított számlák ellenértékének kiegyenlítését, ugyanakkor a számlakibocsátó nem tudta igazolni, hogy az eladott áruk feletti tulajdonjoggal rendelkezett volna, ezért azokat a felperes részére nem is értékesíthette. 2007. évtől a számlakibocsátó alanyi ÁFA-mentességet választott, így ÁFÁ-s számlát nem is állíthatott volna ki. A felperest tehát nem illeti meg ÁFA-levonási jog, ezáltal 2006. évben 55.806.000,- Ft, 2007. évben 84.674.000,- Ft adóhiánya keletkezett. A le nem vonható ÁFA elszámolásából következően társasági és különadó adónemben is megállapításokat tett az adóhatóság.

A felperes fellebbezése alapján eljárt APEH Nyugat-dunántúli Regionális Főigazgatóság, mint alperesi jogelőd, a 2010. október 21. napján kelt 2458927863 számú határozatával az I. fokú döntést helybenhagyta. A fellebbezésre reagálva rögzítette, hogy az adókülönbözet jogszerűen került előírásra, az ellenőrzés határidőn belül befejeződött, az adóhatóság kapcsolódó vizsgálatokat is lefolytatott, amelynek a kezdő és befejező időpontjáról a felperest értesítette, azok eredményét a felperessel a jegyzőkönyvben ismertette.

Álláspontja szerint az adóhatóság nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy a Munka Törvénykönyve szerinti forgalmazási veszteség fogalmát idézte, a készleteltérések kapcsán sem történt jogszabálysértés.

A Sz. P. által kiállított számlák nem hitelesek, a kibocsátónak beszerzési számlái nem voltak, az általa be nem szerzett termékeket nem értékesíthette a felperes felé, másrészt alanyi adómentessége miatt nem is volt jogosult a számlákban ÁFA-t felszámítani. A gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között történt meg, az adó áthárítása, annak bevallása és befizetése sem történt meg.

A felperes keresettel támadta az alperesi jogelőd határozatát, kérve annak hatályon kívül helyezését, és új eljárás lefolytatására történő kötelezést.

Előadta, hogy a határozat 1-2. oldalán található táblázat, a határozat mellékletei, és az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékletei több helyen lényegesen eltérnek egymástól.

Az adóhatóság túllépte az ellenőrzési határidőt.

Vitatta, hogy kapcsolódó vizsgálatok lefolytatására sor került volna, a tanúmeghallgatások azzal nem azonosíthatóak, az Art. 92. § (12) bekezdését az adóhatóság megsértette.

Jogszabálysértőnek tartotta a készleteltérések megállapítását, hivatkozva az Art. 97. § (5) bekezdésére, ezen belül vitatta a 0,5%-os mértékű normatív veszteség ilyen mértékben történő figyelembe vételét, és a Munka Törvénykönyvére való hivatkozást.

A Sz. P. által kiállított számlákkal kapcsolatos ÁFA-hiány vonatkozásában kifejtette, hogy a felek között létrejöhetett akár szóban is az adásvételi szerződés, téves az a megállapítás, hogy Sz. P. nem szerzett volna tulajdonjogot a terményekre, ezt az általa aláírt szállítólevelek is igazolják. A számlakibocsátó tételesen kimutatta, hogy az általa értékesített és leszámlázott termények milyen üzleti partnertől, milyen ellenérték mellett kerültek elszállításra, a vételárat üzleti partnereinek átadta, akiknek számlakiállítás hiányában érdekükben állt ennek eltitkolása. A kibocsátó alakilag és tartalmilag szabályos számlákat állított ki, tételes vizsgálatot az adóhatóság nem folytatott le sem Sz. P.-nál, sem a beszállítóknál. Az a körülmény, hogy Sz. P. és a vele üzleti kapcsolatban álló vállalkozók tevékenységük során követtek-e el mulasztásokat, nem róható a felperes terhére, aki kellő körültekintéssel járt el. A számlakibocsátó egyébként nem is választhatta volna az alanyi adómentességet, mert az irányadó értékhatárokat évenként átlépte, ezért nyilatkozata ellenére is ÁFA-fizetésre köteles adóalanynak minősül.