BH 2003.12.498 Felróhatóság hiányában mentesül a települési önkormányzat a belvíz okozta kár megtérítése alól, ha a csapadékvíz elvezetését szolgáló feladatának megfelelően eleget tett, és a károsodást váratlan, előre nem látható körülmények idézték elő [Ptk. 339. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(2) és (4) bek.].

A perbeli házas ingatlan a felperes tulajdona. A lakóépület falazatán a felperes 1999. év nyarán repedéseket észlelt, amely károsodást az utcai csapadékvíz nem megfelelő elvezetésére vezetett vissza. Az alperes az emiatt bejelentett kárigényét nem ismerte el, de a lakóépületében a belvíz által okozott károk enyhítése céljából a B.-i Megyei Jogú Város Közgyűlésének Városgazdálkodási és Városfejlesztési Bizottsága 1999 szeptemberében 293 000 forint vissza nem térítendő önkormányzati támogatást ítélt meg.

A felperes keresetében 2 000 000 forint kártérítés megfizetésére és az ingatlan körüli utcai csapadékvíz megfelelő elvezetésére kérte a városi önkormányzat alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 8. §-ának (1) bekezdése szerinti csapadékvíz-elvezetési és csatornázási kötelezettségének, ezért a lakóépületében e mulasztásával okozott károk megtérítésére köteles.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolásában kifej tette, hogy az Ötv. 8. §-ának (4) bekezdéséből következően a csapadékvíz elvezetésének megoldása nem tartozik az önkormányzat kötelezően ellátandó feladatai közé, hanem a (2) bekezdésből következően a képviselő-testület állásfoglalása alapján határozható meg, hogy az adott településen hol, és milyen mértékben kívánják a csapadékvíz elvezetését megoldani. A felperes lakóháza környékén a csapadékvíz elvezetését szikkasztásos módszerrel oldják meg, és az a tény, hogy az 1999. évben az átlagostól eltérő időjárási viszonyok következtében ez nem minősült megfelelőnek, az alperes kártérítési felelősségét jogellenesség hiányában nem alapozza meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Azt tényként megállapította, hogy a felperes házának károsodása azért következett be, mert az ingatlan előtti közterületen túl sok csapadékvíz szikkadt el, amely a ház előtti laza talajréteget átáztatta. Az alperes által alkalmazott csapadékvíz-elvezetési módszer tehát nem volt alkalmas az 1999. évi rendkívül csapadékos időjárási viszonyok között a funkciójának betöltésére. Az alperes károsodáshoz vezető jogellenes magatartása és a felperes kára között az okozati összefüggés fennáll.

Az alperes azonban mentesült a kártérítési felelősség alól, mert a magatartása nem volt felróható. A károsodás veszélyét nem ismerhette fel, mert nem tudott arról, hogy a felperes 1978-ban felépített háza laza szerkezetű talajra épült, amely nedvesedés hatására a szilárdságát elveszíti. A csapadékvíz elvezetésének módja éveken keresztül megfelelt a céljának, az alperestől objektíve nem volt elvárható, hogy a károsodás veszélyét előre lássa. Ezért a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések elmulasztása nem róható a terhére. Azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni, a tulajdonosnak kell viselnie.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak téves alkalmazásában, és a szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványának figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Azt állította, hogy az alperesnek tudnia kellett a csapadékvíz elvezetésére szolgáló megoldás kiválasztásakor, hogy az adott területen milyen a talaj szerkezete. A kártérítési felelősség alóli mentesüléséhez nem vezethet az sem, hogy az 1999-es évben az átlagostól eltérő mennyiségű csapadék hullott.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati eljárási költségeire nem tartott igényt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.