62013CJ0533[1]

A Bíróság (nagytanács) 2015. március 17-i ítélete. Auto- ja Kuljetusalan Työntekijäliitto AKT ry kontra Öljytuote ry és Shell Aviation Finland Oy. A Työtuomioistuin (Finnország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 2008/104/EK irányelv - Munkaerő-kölcsönzés - A 4. cikk (1) bekezdése - Kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó tilalmak vagy korlátozások - Igazolások - Általános érdek - Felülvizsgálati kötelezettség - Terjedelem. C-533/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2015. március 17. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 2008/104/EK irányelv - Munkaerő-kölcsönzés - A 4. cikk (1) bekezdése - Kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó tilalmak vagy korlátozások - Igazolások - Általános érdek - Felülvizsgálati kötelezettség - Terjedelem"

A C-533/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a työtuomioistuin (Finnország) a Bírósághoz 2013. október 9-én érkezett, 2013. október 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Auto- ja Kuljetusalan Työntekijäliitto AKT ry

és

az Öljytuote ry,

a Shell Aviation Finland Oy között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, L. Bay Larsen, A. Ó Caoimh (előadó), C. Vajda és S. Rodin tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, J. Malenovský, E. Levits, C. G. Fernlund, J. L. da Cruz Vilaça és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 9-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Auto- ja Kuljetusalan Työntekijäliitto AKT ry képviseletében A. Viljander és J. Hellsten asianajajat,

- az Öljytuote ry és a Shell Aviation Finland Oy képviseletében A. Kriikkula és M. Kärkkäinen asianajajat,

- a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében D. Colas és R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Szíjjártó K. és Fehér M., meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében A. Falk és C. Hagerman, meghatalmazotti minőségben,

- a norvég kormány képviseletében I. Thue és D. Tønseth, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren és I. Koskinen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. november 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 9. o.) 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére az Auto- ja Kuljetusalan Työntekijäliitto AKT ry (a továbbiakban: AKT) szakszervezet és az Öljytuote ry, munkáltatói szövetség, valamint a Shell Aviation Finland Oy (a továbbiakban: SAF) e szövetséghez tartozó vállalkozás közötti, az utóbbi által munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókkal kapcsolatos jogvita keretében került sor.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/104 irányelv "Általános rendelkezések" című I. fejezetében szerepel ezen irányelv 4. cikke, amely "A korlátozások és tilalmak felülvizsgálata" címet viseli, és a következőképpen rendelkezik:

"(1) A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevételére vonatkozó korlátozások vagy tilalmak kizárólag akkor tekinthetők indokoltnak, ha általános érdeket szolgálnak, különös tekintettel a kölcsönzött munkavállalók védelmére, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem követelményeire és annak szükségességére, hogy a munkaerőpiac megfelelően működjön, a visszaélések pedig megelőzhetők legyenek.

(2) 2011. december 5-ig a tagállamoknak - a szociális partnerekkel lefolytatott, a nemzeti jogszabályoknak, kollektív szerződéseknek és gyakorlatnak megfelelő konzultációt követően - felül kell vizsgálniuk a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevételére vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat annak megállapítása érdekében, hogy azok az (1) bekezdésben említett okok alapján indokoltak-e.

(3) Amennyiben a kollektív szerződések ilyen korlátozásokat vagy tilalmakat állapítanak meg, a (2) bekezdésben említett felülvizsgálat elvégezhető az adott szerződést kötő szociális partnerek által is.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem sérti a munkaerő-kölcsönzők nyilvántartására, engedélyezésére, tanúsítására, ellenőrzésére és a nyújtandó pénzügyi garanciákra vonatkozó tagállami feltételeket.

(5) A tagállamok 2011. december 5-ig tájékoztatják a Bizottságot a (2) és (3) bekezdésben említett felülvizsgálat eredményéről."

4 Az említett irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak el kellett fogadniuk és ki kellett hirdetniük az ahhoz szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, hogy ezen irányelvnek 2011. december 5-ig megfeleljenek, vagy biztosítaniuk kellett, hogy a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezetik.

A finn jog

5 A 2008/104 irányelv belső jogba való átültetése a munkaszerződésekről szóló törvény [Työsopimuslaki (55/2001)] és a kiküldött munkavállalókról szóló törvény [Lähetyistä työntekijöistä annettu laki (1146/1999)] módosítására vonatkozó törvény elfogadásával történt meg.

6 A Bíróság elé tárt információkból kitűnik, hogy a nemzeti jogi szabályozás a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés terén nem tartalmaz semmilyen olyan korlátozásra vagy tilalomra vonatkozó rendelkezést, mint amelyek ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szerepelnek. Az említett törvények módosítására vonatkozó törvénytervezetnek a kormány által a parlament elé terjesztett indokolása e tekintetben kimondja, hogy "a [2008/104] irányelv előírja, hogy a tagállamok vizsgálják felül a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó tilalmakat és korlátozásokat. Egyszeri közigazgatási követelményről van szó, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy vizsgáljanak felül a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó minden tilalmat és korlátozást, és az eredményekről tájékoztassák a Bizottságot [ezen] irányelv átültetési határidejének lejárta előtt. [...] Az [említett] irányelv 4. cikkében előírt felülvizsgálati kötelezettség nem írja elő a tagállamok számára a jogszabályok módosítását, még akkor sem, ha a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó nem minden tilalom és korlátozás indokolható a 4. cikk (1) bekezdésében említett okokkal".

7 Az e rendelkezésben előírt felülvizsgálat elvégzését követően a finn kormány annak eredményeiről 2011. november 29-én tájékoztatta a Bizottságot.

8 A Teollisuuden ja Työnantajain Keskusliitto (TT, az ipar és a gazdasági élet központi szövetsége), későbbi nevén Elinkeinoelämän keskusliitto (EK, a gazdasági élet központi szövetsége) és a Suomen Ammattiliittojen Keskusjärjestö (SAK, a finn szakszervezetek csúcsszervezete) között 1997. június 4-én létrejött keretszerződés többek között a külső munkaerő igénybevételére vonatkozó feltételeket határozza meg.

9 Az említett keretszerződés 8.3. szakaszának értelmében:

"A vállalkozásoknak a csúcsidőszakok kezelésére vagy egyébként időben vagy jellegüknél fogva korlátozott olyan feladatokra kell korlátozniuk a kölcsönzött munkavállalók igénybevételét, amelyek elvégzésével a sürgősség, a munka korlátozott időtartama, a szükséges szakmai ismeretek és különleges eszközök vagy hasonló okok miatt nem bízhatók meg a saját munkavállalók.

A munkavállalók kölcsönzése tisztességtelen, ha az olyan vállalkozások által közvetített kölcsönzött munkavállalókat, amelyek különböző munkavállalókat bocsátanak rendelkezésre, a vállalkozás rendes tevékenysége keretében a saját állandó munkavállalói mellett és hosszabb időn keresztül ugyanazon vezetés alatt foglalkoztatják.

[...]"

10 Az említett 8.3. szakaszhoz hasonló tartalmú rendelkezés szerepel a tartálykocsi- és kőolajtermék-ágazat kollektív szerződése (a továbbiakban: alkalmazandó kollektív szerződés) 29. §-ának (1) bekezdésében, amely kollektív szerződésnek az Öljytuote ry és az AKT is aláíró felei.

11 A kollektív szerződésekről szóló törvény [työehtosopimuslaki (436/1946)] 7. §-a értelmében valamely kollektív szerződésnek a kölcsönzött munkavállalókat foglalkoztató vállalkozás általi megsértése legfeljebb 29500 euró összegű bírság kiszabását vonhatja maga után.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 Az SAF olyan vállalkozás, amely több, Finnországban található repülőtér számára szállít üzemanyagot. E vállalkozás alkalmazottainak feladata az, hogy e repülőtereken feltöltsék a repülőgépek üzemanyagtartályát, valamint minőségellenőrzést és a repülőgépekkel kapcsolatos egyéb kisegítő feladatokat is végeznek.

13 Az Ametro Oy munkaerő-kölcsönző vállalkozással 2010-ben kötött szerződés értelmében az SAF a betegszabadságon lévő munkavállalói helyettesítésére vagy a felmerülő többletmunka elvégzésére köteles volt az Ametro Oy által foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalókat igénybe venni. 2010 előtt az SAF egy másik munkaerő-kölcsönző vállalkozás személyi állományát vette igénybe e feladatok ellátására.

14 A työtuomioistuin (munkaügyi bíróság) elé terjesztett keresetében az AKT azt kéri, hogy kötelezzék az Öljytuote ryt és az SAF-et a kollektív szerződésekről szóló törvény 7. §-ában szereplő bírság megfizetésére az alkalmazandó kollektív szerződés 29. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt. Az AKT azt állítja, hogy 2008 óta az SAF huzamosan és megszakítás nélkül kölcsönzött munkavállalókat foglalkoztat a saját munkavállalói feladataival teljes mértékben azonos feladatok elvégzésére, ami ez utóbbi rendelkezés értelmében a kölcsönzött munkavállalók tisztességtelen alkalmazásának minősül. A kölcsönzött munkavállalókat ugyanis a vállalkozás rendes tevékenysége keretében annak állandó munkavállalói mellett, ugyanazon vezetés alatt foglalkoztatják, miközben nem rendelkeznek különleges szakmai ismeretekkel. Továbbá e kölcsönzött munkavállalók munkaévekben számolva jelentős mértékű munkaerőt tesznek ki.

15 Az alapeljárás alperesei ezzel szemben úgy vélik, hogy a kölcsönzött munkavállalók igénybevételét jogszerű indokok igazolják, ugyanis az lényegében az éves szabadságon és betegszabadságon lévő munkavállalók helyettesítésének biztosítására szolgál. Az alapeljárás alperesei továbbá azzal érvelnek, hogy az alkalmazandó kollektív szerződés 29. §-ának (1) bekezdése nincs összhangban a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével. A kollektív szerződés e rendelkezése ugyanis nem a kölcsönzött munkavállalók védelméről vagy ez utóbbiak munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének követelményeiről szól. E rendelkezés nem biztosítja a munkaerőpiac zökkenőmentes működését sem, és nem akadályozza meg a visszaéléseket. Ehelyett e rendelkezés olyan tilalmakat és korlátozásokat tartalmaz, amelyek megfosztják a munkáltatókat annak lehetőségétől, hogy a tevékenységük számára legmegfelelőbb alkalmazási formákat válasszák, és korlátozza a munkaerő-kölcsönző társaságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy felajánlják szolgáltatásaikat a vállalkozások számára. Noha ezen irányelv nem mondja ki kifejezetten, a nemzeti bíróságok kötelesek mellőzni a munkaerő kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó azon tilalmak és korlátozások alkalmazását, amelyek ellentétesek az említett irányelv céljaival.

16 A työtuomioistuin azt szeretné, hogy az elé terjesztett ügyben való határozathozatal előtt a Bíróság pontosítsa a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség terjedelmét.

17 E tekintetben e bíróság úgy véli, hogy valóban nem zárható ki, hogy e rendelkezés az ugyanezen cikk más bekezdéseiben szereplő felülvizsgálati kötelezettséggel összefüggésben értelmezve arra korlátozódik, hogy egyedi felülvizsgálatra vonatkozó egyszerű eljárási kötelezettséget ír elő. Ugyanakkor e rendelkezés szövegéből inkább az tűnik ki, hogy e rendelkezés a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó tilalmakat és korlátozásokat tiltja, ha azok nem az abban megjelölt általános érdeket szolgálnak. A 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése önálló rendelkezésként tehát arra kötelezi a tagállamokat, hogy ügyeljenek arra, hogy jogrendszerükben ne forduljanak elő ilyen tilalmak vagy korlátozások.

18 Az említett bíróság szerint az ezen irányelv 2. cikkében kitűzött cél, amelynek lényege a munkaerő-kölcsönző vállalkozások munkáltatóként való elismerése és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevételét szabályozó megfelelő keretek megteremtésének szükségességét figyelembe véve a munkahelyteremtéshez és a rugalmas munkavégzési formák kialakításához való eredményes hozzájárulás érdekében, nem érvényesülne, ha az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének nem ez volna a hatálya. Ráadásul a 2008/104 irányelvet a (22) preambulumbekezdésének megfelelően a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikkel és EUMSZ 56. cikkel összhangban kell értelmezni. Márpedig az alkalmazandó kollektív szerződés 29. §-ának (1) bekezdésében előírt korlátozások, amelyek mind a Finnországban, mind valamely más tagállamban letelepedett vállalkozás általi munkaerő-kölcsönzésre vonatkoznak, ellentétesnek tűnnek e rendelkezésekkel.

19 Ez utóbbi értelmezés elfogadása esetén szükség volna annak vizsgálatára, hogy a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével ellentétes-e a nemzeti jog e szabálya, és igenlő válasz esetén annak megvizsgálására, hogy az említett irányelv e rendelkezését átültető bármely nemzeti jogi intézkedés hiányában valamely magánszemély milyen mértékben hivatkozhat egy másik magánszeméllyel szemben e nemzeti jogi szabály e rendelkezéssel való összeegyeztethetetlenségére.

20 E körülmények között a työtuomioistuin felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, hogy annak alapján a nemzeti hatóságokat - a bíróságokat is beleértve - az az állandó kötelezettség terheli, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel biztosítsák, hogy ne legyenek hatályban olyan nemzeti előírások vagy kollektív szerződésbeli rendelkezések, vagy ne alkalmazzanak olyanokat, amelyek ellentétesek az irányelv valamely rendelkezésével?

2) Úgy kell-e értelmezni a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében kölcsönzött munkavállalók csak a külön felsorolt esetekben, mint például a csúcsidőszakok kezelésére vagy a vállalkozás saját munkavállalói által nem elvégezhető munkák esetében vehetők igénybe? Kölcsönzött munkaerő tiltott igénybevételének tekinthető-e a kölcsönzött munkavállalóknak a vállalkozás saját munkavállalói mellett, a vállalkozás szokásos feladatainak keretében történő hosszabb távú igénybevétele?

3) Abban az esetben, ha a nemzeti szabályozás a 2008/104 irányelvvel ellentétesnek tekintendő, milyen eszközök állnak a nemzeti bíróság rendelkezésére az említett irányelv céljainak eléréséhez, ha egy magánfelek által betartandó kollektív szerződésről van szó?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

21 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az arra kötelezi a tagállami hatóságokat - a bíróságokat is beleértve -, hogy mellőzzék minden olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását, amely a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozóan tilalmat vagy korlátozást tartalmaz, ha azt nem igazolja az említett 4. cikk (1) bekezdése értelmében vett általános érdek.

22 Az alapeljárás alperesei és a magyar kormány szerint a 2008/104 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövegéből, és különösen a "kizárólag akkor tekinthetők indokoltnak" kifejezésből kitűnik, hogy e rendelkezés tiltja a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó tilalmakat vagy korlátozásokat, amennyiben azokat nem igazolja általános érdek, ezáltal egyértelműen olyan jogokat biztosítva e munkavállalók, a munkaerő-kölcsönző vállalkozások és az igénybe vevő vállalkozások számára, amelyekre azok közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok és hatóságok előtt.

23 Rá kell mutatni, hogy e rendelkezés szövegéből valóban kitűnik, hogy a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó tilalmakat vagy korlátozásokat tartalmazó nemzeti szabályozást általános érdeknek kell igazolnia, különös tekintettel a kölcsönzött munkavállalók védelmére, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem követelményeire, és annak szükségességére, hogy a munkaerőpiac megfelelően működjön, a visszaélések pedig megelőzhetők legyenek.

24 Ugyanakkor a 2008/104 irányelv 4. cikke (1) bekezdése pontos hatályának meghatározása érdekében e 4. cikk teljes egészének olvasatára van szükség, tekintetbe véve annak szövegkörnyezetét is.

25 Márpedig e tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett 4. cikk, amely "A korlátozások és tilalmak felülvizsgálata" címet viseli, a 2008/104 irányelv általános rendelkezéseire vonatkozó fejezetben található.

26 Így, egyrészt a 2008/104 irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja, hogy a tagállamoknak a szociális partnerekkel lefolytatott konzultációt követően - vagy ez utóbbiaknak, amennyiben az általuk megkötött kollektív szerződések a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó korlátozásokat vagy tilalmakat állapítanak meg - legkésőbb 2011. december 5-ig el kell végezniük e korlátozások vagy tilalmak felülvizsgálatát, "annak megállapítása érdekében, hogy azok az (1) bekezdésben említett okok alapján indokoltak-e".

27 Másrészt e 4. cikk (5) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek voltak legkésőbb ugyanezen időpontig tájékoztatni a Bizottságot e felülvizsgálat eredményéről.

28 Ebből következik, hogy az említett 4. cikknek az ugyanezen cikk más bekezdéseivel együttesen értelmezett (1) bekezdése kizárólag a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak szól, azon kötelezettséget írva elő számukra, hogy vizsgálják felül a nemzeti szabályozásukat annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó korlátozásokat vagy tilalmakat továbbra is általános érdek igazolja, valamint a Bizottság ezen felülvizsgálat eredményéről való tájékoztatására irányuló kötelezettséget. Az ilyen kötelezettségeket a nemzeti bíróságok nem teljesíthetik.

29 E felülvizsgálat eredményétől függően - amelyet a 2008/104 irányelv átültetésére az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt határidővel megegyező időpontig kellett elvégezni - a tagállamoknak, mivel teljes mértékben eleget kellett tenniük az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján rájuk háruló kötelezettségeknek, adott esetben módosítaniuk kellett a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó nemzeti szabályozásukat.

30 Mindazonáltal az említett tagállamok e tekintetben szabadon dönthetnek akár az e rendelkezés alapján nem igazolható korlátozások vagy tilalmak megszüntetése, akár ez utóbbiak olyan módosítása mellett, hogy azok az említett rendelkezés alapján adott esetben igazolhatóak legyenek.

31 Ebből következik, hogy a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a szövegkörnyezetében vizsgálva úgy kell értelmezni, mint amely meghatározza azon kereteket, amelyeken belül kell maradnia a tagállamok kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó korlátozásokkal vagy tilalmakkal kapcsolatos szabályozási tevékenységének, és nem úgy, mint amely meghatározott szabályozás elfogadását írja elő e téren.

32 Ennélfogva az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

- e rendelkezés kizárólag a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak szól, felülvizsgálati kötelezettséget írva elő számukra annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó esetleges korlátozások és tilalmak igazolt jellegéről, és ebből következően

- nem írja elő a nemzeti bíróságok számára azon kötelezettséget, hogy ne alkalmazzanak a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó korlátozást vagy tilalmat tartalmazó egyetlen olyan nemzeti rendelkezést sem, amelyet nem igazol az említett 4. cikk (1) bekezdése értelmében vett általános érdek.

33 Ilyen körülmények között a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

- e rendelkezés kizárólag a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak szól, felülvizsgálati kötelezettséget írva elő számukra annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó esetleges korlátozások és tilalmak igazolt jellegéről, és ebből következően

- nem írja elő a nemzeti bíróságok számára azon kötelezettséget, hogy ne alkalmazzanak a kölcsönzött munkavállalók igénybevételére vonatkozó korlátozást vagy tilalmat tartalmazó egyetlen olyan nemzeti rendelkezést sem, amelyet nem igazol az említett 4. cikk (1) bekezdése értelmében vett általános érdek.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.