EH 2010.2124 Ha valaki azzal a szándékkal vesz igénybe szállást, hogy annak ellenértékét nem kívánja kifizetni, az elmaradt ellenérték a szálloda kára, nem pedig elmaradt haszna, ezért a csalás megállapítható [Btk. 137. § 5. pont, 318. §].
Pertörténet:
Zalaegerszegi Járásbíróság B.96/2008/7., Kúria Bfv.927/2009/15. (*EH 2010.2124*, BH 2011.5.127)
***********
A városi bíróság a kihirdetés napján jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. I. fordulata]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 3 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt este alkalmi hölgyismerősével megjelent az étterem és panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 1l órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a vádlott anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének a kifizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik, 9 óra 30 perc körül fizetés és az alkalmazottak értesítése nélkül az ismeretlen személyazonosságú hölggyel eltávozott a panzióból.
A terhelt a fizetőképességét és -készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a minibárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni.
A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8800 forint értékben fogyasztott italokat és édességet. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12 694 forint volt.
A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és a kiegészítő szolgáltatás díjának meg nem fizetésével a panziót üzemeltető kft.-nek, mint sértettnek összesen 21 494 forint kárt okozott, amely nem térült meg.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a csalás bűncselekményében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint a tényállásban írt cselekményével csupán 8800 forint kárt okozott. A bíróságok tévesen minősítették kárnak a meg nem fizetett 12 694 forint összegű szállásíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel a cselekmény szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a csalás bűncselekményének tényállási elemét képező kár a szolgáltatás díjának számla szerinti összegével azonos.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő csatlakozott a terhelt felülvizsgálati indítványához és azt részletesen indokolta. Álláspontja szerint a szállásdíj két komponensből áll. Tartalmazza a tényleges bekerülési költségeket, és emellett van benne bizonyos mértékű haszonrész is. Büntetőjogi kárként csak a vagyoncsökkenés értékelhető, az elmaradt vagyoni előny már csupán a vagyoni hátrány fogalmába illeszthető. A terhelt tehát a minibárból történt fogyasztás értékére és emellett arra az összegre követte el a csalást, amennyibe a szállásadónak a szállás biztosítása ténylegesen bekerült. Ez az összeg pedig mindenképpen kisebb, mint a szállás haszonnal növelt kereskedelmi árára figyelemmel a jogerős ítéletben megállapított kárösszeg.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta és a marasztaló döntés hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A terhelt helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk. 137. §-ának 5. pontja szerinti kár - azaz a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés - fogalmában olyan további elemek, amelyek a vagyoni hátrány részét képezik, nem tartoznak bele.
A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a vagyon fogalmi körébe a következetes felfogásnak megfelelően a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. A különböző szállítási, éttermi, szállodai szolgáltatások vagy a lakásbérlet egyaránt piaci értékkel bírnak. Attól függetlenül, hogy a szerződési szándék valós, avagy ezek valamelyikét az elkövetők jogtalan haszonszerzés végett, fizetési szándék nélkül szerzik meg, az annak ellenértékét képező díjra a sértett jogosultságot szerez. Az ellenérték megfizetésének elmaradása pedig a tényleges teljesítéssel megterhelt vagyonban értékcsökkenésként, és nem elmaradt haszonként jelentkezik.
Ennek megfelelően a bírói gyakorlat következetesen kárt okozó magatartásnak, ekként tényállásszerű csalás bűncselekményének (vagy szabálysértésének) tekinti a jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésbe ejtő azon cselekményeket, amikor valamely terhelt fizetési szándék nélkül, e tekintetben a sértettet tévedésbe ejtve éttermi szolgáltatást, vasúti vagy más közforgalmú járművön személyszállítást vagy éppen szállodai elhelyezést vesz igénybe (lásd pl. BJD 1323). Az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetése - ha a csalás törvényi tényállásának további elemei is megvalósultak - a csalás bűncselekménye szempontjából a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek és nem elmaradt vagyoni előnynek tekintendő.
A terhelt bűnösségének megállapítása - és cselekményének minősítése - ekként mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.