BH 2013.6.150 Az egészségügyről szóló törvényben előírt elvárható gondosság követelménye kiterjed arra is, hogy a kórház a gyógyító tevékenységét úgy szervezze meg, hogy az egyes feladatok elvégzése egymást ne hátráltassa, és ne eredményezze a beteg ellátásának késedelmét. Az alperes kórház ugyanis a tevékenység megszervezésének hiányosságai miatt is felel, ha ez okozati összefüggésben áll a károsodással [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. 77. § (3) bek.].

Pertörténet:

Nyíregyházi Törvényszék P.21460/2010/15., Debreceni Ítélőtábla Pf.20302/2011/4. (ÍH 2011.160), Kúria Pfv.20003/2012/4. (*BH 2013.6.150*)

***********

A II-III. r. felperesek második gyermeke, a IV. r. felperes testvére: az I. r. felperes 2003. szeptember 9-én született császármetszéssel az alperes kórházban oxigénhiányos állapotban, amely miatt maradandó egészségkárosodást, testi és szellemi fogyatékosságot szenvedett.

A felperesek a kártérítés iránti keresetüket arra alapították, hogy az alperes a császármetszés beavatkozással indokolatlanul késedelmeskedett és ezzel nem a szakmai szabályoknak megfelelően, az elvárható gondossággal járt el. Álláspontjuk szerint amennyiben a császármetszés elvégzése időben történik, nagy valószínűséggel biztosítható lett volna az I. r. felperes egészséges megszületése.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját is vitatták.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy az alperes köteles megfizetni az I. r. felperes 2003. szeptember 9-én történt születése során az őt, valamint a II., III. és IV. r. felpereseket ért vagyoni és nem vagyoni kárát, rendelkezett továbbá a részperköltség viseléséről. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint az alperes egészségügyi személyzete nem a legnagyobb gondossággal járt el, mert lehetőség lett volna a császármetszés indikációjának felállítását követően a műtét korábbi elkezdésére, ezzel szemben a műtő takarítása miatti késlekedés járult hozzá az I. r. felperes egészségkárosodásához. Az elsőfokú bíróság a beszerzett szakvélemények alapján megállapította, hogy 2003. szeptember 9-én a 18 óra 30 perc utáni késedelem közvetlen okozati összefüggésben áll a károsodással, amely az 5-10 perces teljes oxigénhiány miatt következett be, és amelyet az előző császármetszésből származó heg szétválása váltott ki. Az alperes magát a felelősség alól kimenteni nem tudta, felelőssége azon alapul, hogy nem biztosította a császármetszés azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belüli elvégzésének a lehetőségét.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet részben, a perköltségről szóló rendelkezése tekintetében megváltoztatta, egyebekben pedig azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes kártérítési felelősségének fennállását állapította meg az I. r. felperes oxigénhiányos állapotban születése miatt a felpereseket ért károkért. A másodfokú bíróság indokolása szerint elegendő volt a felperesek részéről annak bizonyítása, hogy a károsodás az alperes gyógyintézet által végzett kezelés során következett be, ezzel a károsult teljesítette a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettségét, figyelemmel a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére is. A kár bekövetkezésével a jogellenesség fennáll, a szakmai szabályok betartása pedig nem a jogellenességet zárja ki, hanem a kimentés körében van jelentősége. A polgári jogi felelősség szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy az alperes mindent megtett-e annak érdekében, hogy a II. r. felperes műtéte a leghamarabb elkezdődjön. Az adott esetben ez nem volt megállapítható, annak ellenére, hogy a műtét indikációjától számított 30 percen belül a magzat kiemelése megtörtént. A műtét elkezdését ugyanis kizárólag az előző műtét utáni takarítás hátráltatta. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a császármetszésre az alperes által állított profilaktikus indikáció helyett vitális indikáció alapján került sor, a vitális indikáció pedig 19 órakor már fennállt. A jogerős határozat ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító, másodlagosan a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a szakmai szabályszegésének, valamint az I. r. felperes erre visszavezethető egészségkárosodásának és a gyógyintézet ennek alapján fennálló kártérítési felelősségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (2) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].

A perben nem vitás tényállás szerint az I. r. felperes a születése során az alperes gyógyító intézményben oxigénhiányos állapotba került és ennek következtében egészségi állapota jelentősen károsodott. A jelen peres eljárás során, a felek között abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy ezzel kapcsolatban fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége. Ehhez azt kellett megvizsgálni, hogy az alperes tevékenységére irányadó és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezéseinek alapulvételével kimutatható-e az alperes terhére olyan tevékenység vagy mulasztás, amely kellő alapul szolgál a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alkalmazásához és ennek alapján a kártérítési felelőssége megállapításához.

Ennek vizsgálata során abból kellett kiindulni, hogy a II. r. felperes szülésének a folyamatában 2003. szeptember 9-én, 18 óra 30 perckor leesett a magzati szívhang, amelyet nem tudtak helyreállítani. Ezért dr. S. A. 18 óra 45 perckor hívta az ügyeletvezetőt. Ebben a helyzetben azt is mérlegelni kellett, hogy a korábbi császármetszés miatt az anya fokozott figyelmet igényel. Így jutottak el az újabb császármetszés szükségességéhez vezető döntéshez. Ennek során 19 órakor a császármetszés beavatkozásnak az indikációja már bizonyosan fennállt. A műtőben azonban éppen 19 órakor fejeződött be az előző műtét, amelyet követően 19-19.30 óráig a műtő takarítását végezték, míg a II. r. felperes és az őt ellátó orvosok várakoztak, majd pedig 19.35-kor tolták be a II. r. felperest a műtőbe. Az orvosszakértői vélemény szerint e várakozás ideje alatt következett be az I. r. felperes egészségkárosodása, amely már 10 perccel korábban elvégzett császármetszés esetén is elkerülhető lett volna.

A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a Kúria kiemeli, hogy a magzati szívhang rendellenessége és az annak következményeként előállott oxigénhiányos állapot önmagában - a közelebbi ok ismerete nélkül is - az életmentő császármetszés indikációs tényezője, ezért közömbös, hogy a korábbi császármetszés során keletkezett heg szétválása a császármetszés közben vált ismertté.

A Kúria rámutat arra is, hogy a felülvizsgálati kérelem helyesen utal rá, miszerint az nem állapítható meg, hogy az alperes orvosai, illetőleg a szülés levezetésében közreműködő bármely dolgozója szakszerűtlenül kezel­-