ÍH 2011.160 A BIZONYÍTÁSI TEHER ALAKULÁSA AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE ESETÉN

I. A károsultnak kell bizonyítania, hogy a testi, egészségügyi hátrányos változás, illetve a halál a gyógyintézet által nyújtott kezelés során, vagy a kezelést követően utóbb azzal összefüggésben következett be.

II. A szakmailag bizonyítási helyzetben lévő egészségügyi szolgáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés tárgyát képező gyógyító-megelőző tevékenység során a legnagyobb gondossággal, az írott és íratlan szakmai követelményeknek, a szakmai szabályoknak megfelelően járt el, és a kár ennek ellenére következett be, vagy ettől függetlenül is ugyanígy bekövetkezett volna.

III. Nem alkalmas kimentésre az arra a körülményre történő hivatkozás, hogy a beavatkozás akadálya a műtő takarítása volt, különösen, ha utóbb az ezen okból bekövetkező késedelem lehetőségét megszüntették [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 1997. évi CLIV. törvény 77. § (3) bek.].

Pertörténet:

Nyíregyházi Törvényszék P.21460/2010/15., Debreceni Ítélőtábla Pf.20302/2011/4. (*ÍH 2011.160*), Kúria Pfv.20003/2012/4. (BH 2013.6.150)

***********

Az I. rendű felperes a II-III. rendű felperesek második gyermeke. Az első gyermekkel - a IV. rendű felperessel - a II. rendű felperest veszélyeztetett terhesként tartották nyilván téraránytalanság miatt, ezért őt császármetszéssel szülte.

Az I. rendű felperessel a II. rendű felperes 2003. szeptember hó 8. napján került felvételre az alperes jogelődjéhez, az esti órákban mentő szállította be a szülés várható időpontja előtt három nappal jósló méhtevékenység miatt. A II. rendű felperest a felvétel után a szülőszobára szállították, majd - mivel a mintegy tíz órás megfigyelés után sem indult meg a szülés - a várandós osztályra helyezték át. Az elvégzett ultrahangvizsgálat során megállapították, hogy a magzatvíz megkevesbedett, a magzat becsült súlya 3500-3600 gramm. A 2003. szeptember hó 9. napján 13 órakor elvégzett ultrahangvizsgálatnál oligohydramninot észleltek, jó áramlási viszonyok mellett jó magzati szívhangokkal, de renyhe méhtevékenységgel. Emiatt magzati érdekből szülés-elindítást végeztek burokrepesztéssel, óvatos fájáskeltéssel. Ezt végezték egész délután, majd 19 óra 15 perckor már rendszeres, közepesnél renyhébb méhtevékenységet észleltek, a fájásszinkron lassult, eltűnt a méhszáj, és a koponya a korábbi helyhez képest lejjebb jött, de a legnagyobb átmérővel még haladt át a bemeneten. Mivel az elmúlt 30 perc alatt nem mutatott áthaladási tendenciát, és továbbra is fájásszinkron-lassulásokat észleltek, az oxytocin-infúziót megszüntették, a hüvelyi szülés további erőltetését kockázatosnak ítélték, és a császármetszés mellett döntöttek. Ekkor a műtőben éppen az előző császármetszés utáni takarítás folyt, azt megsürgették, majd a műtétet 19 óra 35 perckor megkezdték, s azt 20 óra 40 percre fejezték be. Az I. rendű felperest 19 óra 40 perckor emelték ki koponyavégű fekvésből, tiszta magzatvízből. A kiemeléskor nem sírt fel, sápadt volt, szívműködése nem volt észlelhető, spontán légzése nem volt, ezért leszívták, intubálták, lélegeztették, amely mellett a szívműködés beindult, az újszülött színe javult, a spontán légzése nem volt észlelhető. Az újszülött oxigénhiányos állapotban született, emiatt maradandó egészségkárosodást: testi és szellemi fogyatékosságot szenvedett.

Az I. rendű felperes állapotában 18 óra 30 perctől kezdődően állt be olyan változás, ami állapotromlásra utal, de 18 óra 45 perckor még nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a magzat veszélyben van. A kezdetben enyhe eltérések 19 órára váltak olyan mértékűvé, ami már az élettani reflexes mechanizmusokat meghaladó magzati gázcserére utaltak. Első ízben ekkor regisztráltak olyan magzati szívműködést, ami a gázcsere zavarára utalt, de mivel ez egybeesett a méhszáj teljes tágulásával, ezért a szülés hüvelyi úton való befejezésének a lehetősége még nem volt kizárható, mivel az élettani szülésnek ebben a szakaszában gyakran észlelhető szívhanglassulás a magzati koponyára nehezedő nyomás kiváltotta reflex miatt. A II. rendű felperesnél 13 óra 10 perctől rögzített regisztrátum konzekvensen magas kilengéseket rögzített, majd 18 óra 30 perctől ezek a kilengések kis intenzitásúakká és rendszertelenné váltak. Ez egybeesett az I. rendű felperes magzati szívműködésében észlelt változások kezdetével is. Mind a szívműködés, mind a méh kontrakciójának megváltozása folytatódott 19 óra 20 percig, amelyből megállapíthatóan a méhseb szétválása ekkor kezdődött. Az oxigénhiányos állapot a II. rendű felperes méhe előző császármetszésből származó hegének szétválása miatt következett be, az I. rendű felperes sérülései 5-10 perces oxigénhiány következtében alakulhattak ki. Ha korábban elvégzik a császármetszést, úgy nagy valószínűséggel biztosítható lett volna az I. rendű felperes egészséges megszületése. A műtő takarítása miatti késlekedés minden perce hozzájárult az I. rendű felperes egészségkárosodásához.

A felperesek a keresetükben az I. rendű felperes javára 3 000 000 Ft, a II. és a III. rendű felperesek javára személyenként 2 000 000 Ft, míg a IV. rendű felperes javára 1 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az alperes a jogalap hiánya miatt a kereset elutasítását kérte, valamint perbe hívta a felelősségbiztosítási szerződése alapján vele kapcsolatban lévő U. Biztosító Zrt.-t. A beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint az alperes munkavállalói a legnagyobb gondosság követelményének megfelelően jártak el, mert ugyan ha az I. rendű felperes kiemelését megelőzően legalább 10 perccel korábban végzik el a császármetszést, úgy nagy valószínűséggel biztosítható lett volna az egészséges megszületése, azonban ebben az időpontban a műtőben az előző császármetszés utáni takarítás folyt, s egy időben két műtőben párhuzamosan végezhető császármetszés személyi és tárgyi feltételei hiányoztak. A második császármetszés elkezdésére tehát csak az első befejezése után volt lehetőség, és a második műtét elkezdésének szakmai feltétele az első műtét utáni takarítás volt. A magzat oxigénhiányos állapotba kerülése a műtéti előkészítés alatt történt, s a kiemelésére a hazai és a nemzetközi előírások szerint az indikáció felállításától számított 30 percen belül, ténylegesen 25 perc elteltével sor került, ezért ellátási mulasztás az alperes munkavállalóit nem terhelte, ahogy diagnosztikai tévedés sem történt.