A Debreceni Ítélőtábla Pf.20667/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 213. §, 217. §, 252. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 685. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.667/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a ... pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve, címe felperesnek, a dr. Zeke László ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Zeke Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Liszt Ferenc utca 4.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.085/2009/8. számú ítélete ellen a felperes részéről a 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a néhai K. A.-né személyiségi jogának megsértése miatt indított keresetet elutasító részében helybenhagyja, ezt meghaladóan pedig a perköltségre is kiterjedően - a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft másodfokú perköltséget. A hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában az ítélőtábla a felperes oldalán 60 000 (hatvanezer) Ft, az alperes oldalán 10 000 (tízezer) Ft másodfokú perköltséget állapít meg.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a pernek a néhai K. A.-né személyiségi jogának megsértése miatti részében az állam viseli.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes anyósa, néhai K. A.-né 2008. április hó 28. napján került háziorvosi beutaló alapján az alperes Neurológiai Osztályára, kezelőorvosa dr. K. Cs. volt. A beteg a felvétele során az ápolási lapot nem tudta aláírni, azt helyette a felperes látta el aláírásával. Az ápolási lapon segíteni tudó hozzátartozóként lánya került megjelölésre, aki a felperes házastársa. K. A.-né felvételére agylágyulás, agyi infarktus és a bal oldali végtagokon bekövetkező bénulás miatt került sor. A kórházi kezelés szükségességéről és annak visszautasítása esetén várható következményekről történő tájékoztatás és az ehhez fűződő kezelésbe beleegyező nyilatkozat elfogadására vonatkozó nyomtatvány a beteg részéről állapota miatt nem került aláírásra, a "hozzátartozó/törvényes képviselő" rovatban a felperes aláírása szerepel. 2008. május hó 6. napján ultrahang vizsgálatra, majd 2008. május hó 7. napján gyomortükrözésre került sor, melynek során felvetődött a tumor lehetősége is, azonban a szövettani mintaelemzés eredményéig ezt egyértelműen diagnosztizálni nem tudták. A gyomortükrözéshez adott beleegyező nyilatkozaton a beteg menye, R. P. aláírása szerepel.

Az endoszkópos vizsgálat során az endoszkóp a pyloruson át a bulbusba levezethető volt, így a teljes elzáródás hiányában a nagy műtéti kockázat miatt a műtétet a sebészeti konzílium sem tartotta indokoltnak azzal, hogy az csak vitális indikáció alapján jön szóba, ami jelenleg nem áll fenn. Az ápolási lapok rögzítették, hogy a beteg pépes táplálékot segítséggel fogyasztott, majd 2008. május hó 10. napjától már az ápolási lap csupán kevés táplálék bevitelét, az utolsó napokban csupán folyadék fogyasztását rögzítette. A szövettani vizsgálatot értékelő patológus szakorvos 2008. május hó 16. napján adott leletet, május hó 21. napján a laboreredmények birtokában aneszteziológiai vizsgálat történt, ahol a műtéti altatás kockázatát rendkívül nagynak értékelték.

Dr. K. Cs. kezelőorvos május hó 21. napján a beteg kezelését átadta dr. N. V. főorvosnak tekintettel arra, hogy 2008. május hó 22-24. napjai között szakmai továbbképzésen vett részt. A beteg hozzátartozóit arról tájékoztatta, hogy május hó 22. napján ismételt sebészeti konzíliumra kerül sor, és akkor döntik el, mikor lehetséges a műtét elvégzése. Tájékoztatta a beteg hozzátartozóit, hogy a gyomor elzáródására tekintettel csak műtéti kezelés javíthat a beteg állapotán, azonban ennek kivitelezhetőségéről sebész és aneszteziológus dönthet csak. Dr. N. V. főorvos a felperes kérése alapján összefoglalta a beteg leleteit, s közölte, hogy a konzíliumok műtétet nem javasolnak, a beteg szondán keresztül történő táplálására kerül sor. A megbeszélés során a beteg hozzátartozói elsődlegesen a műtéthez ragaszkodtak volna. A főorvos 2008. május hó 23. napján reggel konzultált sebész kollegáival, akiknek a véleménye egyértelmű volt abban, hogy a beteg a műtéti programba nem illeszthető. Aznap délelőtt a felperes kérte, hogy megnézhesse a kórrajzot, amire a főorvos közölte, erre csak a beteg közvetlen hozzátartozója jogosult, akinek később a kórrajzot be is mutatta.

K. A.-né 2008. május hó 23. napján este hunyt el. Az epikrízisben a halál időpontjaként 20 óra 05 perc, míg ugyanezen dokumentumban a beteg távozási ideje időpontjaként 23 óra 05 perc került feltüntetésre, ahogy az alperes által kiállított többi dokumentumon is.

A felperes az Egészségbiztosítási Felügyeletnél 2008. június hó 9. napján eljárást kezdeményezett sérelmezve, hogy az Onkológiai Osztályra nem helyezték át a néhait, akinek a kezelőorvosa lehetségesnek tartotta a műtétet, de dr. L. J. másnap már ezzel ellentétes tájékoztatást adott. Sérelmezte továbbá, hogy dr. L. J. a beteg hazaengedésével kapcsolatban őket a kezelőorvoshoz irányította - akinek a telefonszámát kérés ellenére sem adta meg - azzal, hogy ebben az esetben oda már nem vihetik vissza, és hogy a főorvos megtagadta a K. A.-né egészségügyi dokumentációjába való betekintést. Kifogásolta, hogy a beteg nem kapott fájdalomcsillapítót, nem nyújtottak neki megfelelő gyógykezelést, valamint a főorvos szakmai és emberi hozzáállását. Az Egészségbiztosítási Felügyelet a panaszban megjelölt jogsértéseket nem találta bizonyítottnak, bírságot is csak amiatt szabott ki az alperessel szemben, mert a beteg halálának időpontja ellentmondásosan került feltüntetésre.

A felperes a keresetében 10 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és annak 2008. május hó 23. napjától számított késedelmi kamata megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy anyósát az alperes által folytatott kezelés során szándékosan éheztették, a gyógyszereit nem megfelelően választották meg, a vizsgálatok eredményeinek ismeretében sem operálták meg, és a vizsgálati eredményeket nem továbbították azon orvosnak, aki a műtéti beavatkozást elvégezhette volna. A műtét elvégzése esetén a beteg élete meghosszabbodhatott volna, ám dr. L. J. főorvos már arról tájékoztatta őket, hogy nem kerül sor műtétre, és nyugodjanak bele a beteg halálába. Dr. L. J. nem engedte meg, hogy a felperes a beteg orvosi irataiba belenézhessen, ezért később házastársával tért vissza a kórházba, aki számára ezt már lehetővé tették. Dr. Sz. L. főorvos végezte volna a beteg műtétjét, azonban nem továbbították számára a szövettani eredményeket. Miután dr. Sz. L. erről tudomást szerzett, a beteg azonnali vizsgálatára és konzíliumra került sor, s tápoldatot alkalmaztak a betegnél azért, hogy erősebb legyen azon időpontban, amikor a műtétjére sor kerül. Ebből is kitűnik, szándékosan hagyták, hogy a beteg szervezete legyengüljön. Az alperes a fenti magatartással megsértette K. A.-né élethez való jogát, az emberi méltósághoz való jogát, valamint az egyenlő bánásmód követelményét, tekintettel arra, hogy a beteg roma származása miatt nem kapott megfelelő ellátást. Ugyanakkor dr. L. J. a magatartásával megsértette a felperes emberi méltósághoz való jogát, és a tájékoztatáshoz való jogát tekintettel arra, hogy nem tájékoztatták megfelelően felperest a beteg állapotáról és nem engedték meg, hogy hozzáférjen a beteg dokumentációjához. A beteg nem a megfelelő orvosi ellátásban részesült, nem a megfelelő gyógymódot alkalmazták vele szemben, és gyógyszereit sem megfelelően választották meg. A felperes az emberi méltóságának megsértését arra alapította, hogy egyrészt végig kellett néznie anyósa nem megfelelő ellátásban részesítését, másrészt a főorvos vele szemben tanúsított magatartására. Kifogásolta végezetül, hogy az alperes a családját nem értesítette a halálesetről.