BH 2017.9.310 A bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető [2011. évi CLI. tv. (Abtv.) 25. §].

A tényállás

[1] Az alperes a 2015. április 2. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére 52 035 forint havi összegben 2015. február 26. napi folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg.

[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. május 20. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 20. § (1) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, 22. § (1), (4), (6)-(7), és (9)-(10) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 16. § (2) bekezdése és 14. § (11) bekezdése rendelkezéseire alapították. A másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatában rögzítettek szerint, a felperes a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazását korábban, a korhatár előtti ellátása megállapítása során már vitatta. Ezen ügyben a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a kifogásait elutasította, rögzítve, hogy az Alkotmánybíróság a Tnyvhr. alkotmány-, illetve alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így azt a társadalombiztosítási szervek helyesen alkalmazták az ellátás megállapítása során. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozóan a tényállás változatlan. A nyugdíjbiztosítási szerveknek az öregségi nyugdíj iránti igényt a nyugellátás megállapításának, folyósításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Mivel a hivatkozott Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése az ellátás megállapításának időpontjában hatályban volt, annak alkalmazásától eltekinteni nem lehet. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset, illetve a nyugdíj összegének kiszámítása az ellátás megállapításának kezdő napján hatályos társadalombiztosítási jogszabályok alapján helyesen történt, ezért az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatának megváltoztatása nem volt indokolt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását, a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés "alkalmazásának tiltását, annak alkotmányellenessége miatt", és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának mellőzésével megállapítani a nyugdíja összegét. A felperes érvelése szerint a "Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazása az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság 42/2006. (X. 5.) AB határozat 8. § (2) bekezdése rendelkezését sérti". A felperes álláspontja szerint a diszkriminációt és "ezáltal az alkotmányellenességet" a Tny. 39. §-a és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése együttes alkalmazása valósítja meg, azzal, hogy a hivatkozott rendelkezések a részmunkaidős munkaviszonyban a nyugdíj számításakor szolgálati időt arányosan, majd az osztószámok figyelembevételével azt tovább csökkentik.

[4] A felperes állította "más Alaptörvény sértést is talált a hivatkozott kormányrendeletben", majd hivatkozott az "Alaptörvény 8 cikkére, 15. cikkére, 36. cikkére, 37. cikkére és 40. cikkére".

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése a társadalombiztosítási szervek határozatainak meghozatala időpontjában (felperes igényének elbírálásakor, illetve az ellátás folyósításakor is) hatályban volt, alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki, ezért a társadalombiztosítási határozatok a jogszabályoknak megfeleltek. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság korábban, a felperes korhatár előtti ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálása során ítéletében már elutasította a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazhatósága körében a jelen perben előterjesztettekkel azonos felperesi kifogásokat és "Alaptörvény-ellenességet sem állapított meg".

Az elsőfokú ítélet

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki és az sem volt megállapítható, hogy az magasabb szintű jogszabályba ütközne. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni. Önmagában az, hogy ez a számítási mód a felperes számára kedvezőtlen, nem jelenti azt, hogy az alkalmazott jogszabályhely törvénybe ütközne vagy alaptörvény-ellenes lenne. Az alperes jogszerűen alkalmazta a felperes által kifogásolt "kormányrendeletet". A bíróság a felperes - kormány honlapján lévő tájékoztató törlésére irányuló - kérelme kapcsán rögzítette, hogy a per tárgya a vitatott közigazgatási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a "kereseti kérelmének megfelelő, a nyugdíja összege kiszámításánál a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése figyelmen kívül hagyásával" új ítélet meghozatalát. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. §-a és 220. § (1) bekezdés d) pontja rendelkezéseit sérti, mivel az ítélet indokolása a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés törvényellenességét és alaptörvény-ellenességét nem vizsgálta, az elvonás jogcímét nem indokolta, hanem elfogadta az alperes nyilatkozatát a jogszabály és alkalmazásának törvényességéről, figyelmen kívül hagyva a felperes Kúria állásfoglalására irányuló felvetését.

[8] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tny. 39. §-a az osztószám fogalmát lefedi, "a nyugdíj alapjának nyugdíjszámítási tényezőjét az így lecsökkentett százalékos érték alapján, csökkentve határozza meg." A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése ezt az osztószámot megnöveli és ezzel a felperes nyugdíjának összegét kedvezőtlenül befolyásolja, amely a nyugdíj egy részének elvonását és a felperessel szembeni diszkriminációt eredményez. Sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az ítélet indokolása sem az Alaptörvény általa hivatkozott cikkelyeit (8. cikk, 15. cikk, 36. cikk, 37. cikk, 40. cikk), sem azt a sarkalatos törvényt nem tartalmazza, amely a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének törvényességét megalapozná.