EH 2000.317 A nagykorú gyermek tartásdíja határozott időre is megállapítható, ha elvárható, hogy szükséges tanulmányait a megadott időn belül befejezze [Csjt. 60. § (2) bek., XXIX. Polgári Elvi Döntés].
A bíróság jogerős ítéletével a felek házasságából 1979. február 5-én született Zs. nevű gyermeke után fizetendő tartásdíj mértékét 1998. június 1. napjától havi 8000 forint határozott összegre szállította le, egyben az alperest 1999. március 31. napjáig lejárt 72 000 forint tartásdíj hátralékban marasztalta.
A megállapított tényállás szerint a felek házasságát a bíróság 1985-ben felbontotta, a házasságból 1979-ban született Zs.-t és 1982-ben született G.-t a felperesnél helyezte el, továbbá kötelezte az alperest a mindenkori jövedelmének 20-20%-át kitevő, gyermekként havi 10 000 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére.
Zs. 1995. június 24. napján az a.-i B. D. Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában géplakatos szakmában sikeres szakmunkásvizsgát tett, majd 1996. június 26-án beiratkozott a B. M. Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola nappali tagozatára, ahol kétéves képzés keretein belül érettségit adó tanulmányokat folytatott. Innen az első év befejezését követően átvette őt a B. D. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet - ahol a szakmunkás bizonyítványát is megszerezte -, azonban a 12. évfolyam első félévében magyar nyelv és irodalom tárgyakból megbukott, amiatt évismétlésre utasították. Ennek folytán tanulmányait 1998. február l-jétől 1998. augusztus 31-ig szüneteltette, az így kieső időben kereső tevékenységet nem folytatott, majd 1998 szeptemberében újrakezdte az utolsó évet.
Az iskola írásbeli közlése szerint a gyermeknek az érettségi megszerzése érdekében végzett tanulmányai nem jelentették a korábbi képzés folytatását, azonban ahhoz kapcsolódtak, mert a szakmunkás bizonyítvány megszerzése előfeltétele volt annak, hogy a tanuló két év alatt szerezhessen érettségit. Az iskola tájékoztatta a bíróságot arról is, hogy ily módon a gyermek tanulmányait várhatóan 1999. június 30-án fogja befejezni.
Az elsőfokú bíróság az alperes tartásdíj-fizetési kötelezettségének végrehajtását 1998. július 1. napjától a perbeli gyermek vonatkozásában felfüggesztette.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a gyermek a szakmunkásképző bizonyítványt 16 éves korában szerezte meg, kiskorúságára tekintettel ekkor a szülőket még tartási kötelezettség terhelte, ezért nem értékelhető a gyermek terhére, hogy ekkor nem létesített munkaviszonyt. A szakmunkás iskola befejezését követően, még kiskorúsága idején érettségit nyújtó, nappali tagozatos tanulmányokat kezdett meg, ami nem további szakma megszerzésére irányult, de a korábbi szakképesítéshez kapcsolódott akként, hogy a magasabb fokú iskolai végzettség elérése két év alatt lehetővé vált számára. Az, hogy a gyermek minél magasabb képzettséggel rendelkezzen, elsősorban a gyermek érdeke, de a társadalom számára is kívánatos, tehát a szakmunkásképzésre épülő középiskolai oktatás a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésében írt szükséges tanulmánynak minősült. Az a körülmény, hogy a gyermek az intenzív középiskolai képzés keretei között egy ízben megbukott, még nem jelenti azt, hogy a tanulmányok végzésére alkalmatlan. A tartásdíj összegét a bíróság az alperesi viszontkeresetnek megfelelően, a felek jövedelmi-vagyoni viszonyainak feltárása után, a gyermek szükségleteit is figyelembe véve határozta meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az érettségit adó tanulmányok szükségtelenségére, illetve a gyermeknek a tanulmányok végzésére való alkalmatlanságára hivatkozott. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, és az első fokú ítéletben foglaltaknak megfelelően a tartásdíj megszüntetésére irányuló keresetének adjon helyt.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság a Csjt. 60. §-a (2) bekezdésének, valamint a nagykorú gyermek tartásáról szóló XXIX. számú irányelvben foglaltaknak a helyes alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy a középfokú, érettségi bizonyítvány megszerzésére irányuló tanulmányok elvégzése a szükséges tanulmányok körébe tartozik, különös tekintettel arra, hogy ennek az iskolának a nappali tagozatát a gyermek még kiskorúsága idején kezdte meg. Az a tény, hogy a gyermek egy ízben megbukott - ami az intenzív képzés folytán egyben azt is jelentette, hogy fél évig a tanulmányait szüneteltetnie kellett -, még nem jelentette a tanulmányok végzésére való alkalmatlanságát, és nem értékelhető úgy sem, hogy a folyamatos tanulást indokolatlanul szakította meg. Addig az időpontig tehát, amíg az iskola tájékoztatása szerint - az évismétlést is figyelembe véve - a gyermek nappali tagozaton érettségi vizsgát szerezhetett, tehát 1999. június 30-ig, a nagykorú gyermeknek járó tartás a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése alapján megillette.
A szülő tartási kötelezettsége azonban nem korlátlan, a nagykorú, továbbtanuló gyermekkel szemben elvárások is jelentkeznek, melyek nem teljesítése a tartási kötelezettség megszűnését eredményezi. Ilyen elvárás egyebek között az, hogy a gyermek a tanulmányait eredményesen végezze, tehát a szülői kötelezettség teljesítése ne legyen céltalan, és az időben is igazodjék a továbbtanuláshoz fűződő egyéni és közösségi érdekhez.
Az alapul szolgáló ügyben az évismétléssel a gyermek esélyt kapott arra, hogy magasabb képzettséget szerezzen, azonban bukása már jelezte, hogy a tanulással problémái vannak.
Függetlenül attól, hogy az évismétlés a gyermek hanyagságának vagy pedig képességei hiányának tudható be, a szülő nem kötelezhető arra, hogy a tanulmányait eredménytelenül végző gyermekét anyagilag mindaddig támogassa, amíg a gyermek önálló munkát nem vállal.
Éppen ezért a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a tartás törvényes céljának szempontjait szem előtt tartva a tartásdíjat megfelelő határidő megállapításával ítélte volna meg, ennek a határidőnek a végső időpontja pedig az évismétléssel megszerezhető érettségi vizsgának az iskola által jelzett ideje.
A Csjt.-nek a rokontartásról szóló rendelkezései (Csjt. 60-69. §) nem tartalmaznak olyan szabályt, amely a tartásdíj-fizetési kötelezettség határozott időtartamra való meghatározását előírnák, de erre vonatkozóan tiltó rendelkezés nincs. Az adott esetben a tartásdíj határozott időre szóló megállapítása az a mód, amely a törvényes tartás célját juttatja kifejezésre, mert a gyermek részére mindaddig biztosítja az ellátást, amíg az indokolt és célszerű, de a szülő méltányos szempontját is figyelembe veszi akként, hogy a kötelezettségét csak a gyermek együttműködése folytán szükséges időre korlátozza.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és azt azzal a módosítással tartotta fenn hatályában, hogy az alperesnek az 1979. február 5-én születetett Zs. nevű gyermeke után tartásdíj-fizetési kötelezettségét határozott ideig: 1999. június 30. napjáig állapította meg. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.124/1999. sz.)