EH 2004.1102 Az önhibából leittasodó, s ennek következtében tudatzavar állapotában bűncselekményt elkövetőt olyannak kell tekinteni, mint akinek a beszámítási képessége teljes. A minősítés körében - a tárgyi oldal beható vizsgálata alapján - kell eldönteni azt, hogy az alanyi oldal teljessége esetén a magatartás miként minősülne [Btk. 24. §, 25. §, 166. § (1) bek., 16. §].

A megyei bíróság a 2003. január 8. napján kihirdetett, az ítélőtábla 2004. március 11-én kelt végzésével jogerőre emelkedett - ítéletével T. Zs. és B. J. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg.

Ezért T. Zs.-t - mint visszaesőt - 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, B. J.-t pedig 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. terhelt tekintetében a B.-i Bíróság ítéletével kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy e terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Kötelezte a terhelteket az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A megállapított ítéleti tényállás szerint 2000. május 19-én napközben mindkét terhelt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Este 10 óra után ittas állapotban mentek be az Á. Sörözőbe, ahol tovább folytatták az italozást. Ezt követően érkezett az említett szórakozóhelyre R. Gy. sértett és élettársa, H. Cs. A pulthoz ültek. Éjfél körül a II. rendű terhelt beszédbe elegyedett H. Cs.-val. A sértett ezt kifogásolta, mire a II. rendű terhelttel vitatkozni kezdtek. Az I. rendű terhelt a sértetthez lépett, a bárszékről lerántotta, a sörözőből kivonszolta, miközben a II. rendű terhelt is lökdöste őt. A söröző előtti teraszon a terheltek ököllel ütlegelték a sértettet, majd a földre került R. Gy.-t mindketten két oldalról nagy-, igen nagy erővel a fején rugdosták.

A sértett a bántalmazás következtében a bal oldalon a homloküreg elülső falán darabos, benyomatos törést, a szemgödrök elülső és a jobb szemgödör testközép vonalához közelebbi falán darabos töréseket, a rostacsont töréseit, a felső állkapocs üregeinek mindkét falán darabos töréseket, az alkar orsócsontjának középső harmadában elmozdulás nélküli haránttörést és darabos orrcsont-törést szenvedett el. Az orrcsont és az alkarcsont törése kettő-három hónap, míg a többi sérülés négy-öt hónap alatt gyógyult.

A sértett a nyílt koponyaalapi törésre figyelemmel közvetlen életveszélyes állapotba került. A homloküregének elülső falán elszenvedett darabos, benyomatos törése ugyanis hat milliméteres üreg felé való elmozdulással járt, a törés legmélyebb pontján a hátsó fal is betört és három millimétert az agyállomány felé benyomódott. A törések következtében mind a homlok lágyrészében, mind a homloki lebeny elülső felén levegőbuborékok alakultak ki. Részint a fül-orr-gégészeti műtét, részint spontán gyógyulási folyamat következtében a koponyaüregbe kerülő levegő és vérzés megszűnt, ezáltal az életveszély elhárult.

A sértett az orr és a bal alkar deformitása, szagláscsökkenés, a homlok és az arc részleges érzéscsökkenése, a bal felső végtag funkciócsökkenése folytán maradandó fogyatékosságot szenvedett.

A megyei bíróság ítéletének jogi indokolása szerint nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terheltek szándéka - akár eshetőlegesen is - a sértett életének kioltására irányult volna. A sértett nem érezte magát életveszélyben, a terheltek nem használtak az élet kioltására tipikusan alkalmas eszközt, nem hangzott el részükről olyan kijelentés, amelyből az ölési szándékra lehetett volna következtetni.

Ezért a megyei bíróság a terheltek cselekményét nem a vád szerinti emberölés bűntette kísérletének, hanem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. A kifejtett álláspontot támasztja alá a bírói gyakorlatból ismert BH 2003/1-1. számú jogeset is.

A cselekmény jogi értékelésével kapcsolatosan a másodfokú bíróság egyetértett a megyei bíróság e körben kifejtett álláspontjával.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésében kifejtett érvek szerint az elsőfokú bíróság a tényállásban megállapított alanyi és tárgyi tényezőkből - a terheltek ittassága mellett is - helyesen vont következtetést arra, hogy a cselekmény elkövetése során testi sértés okozására és nem élet ellen irányuló szándékkal cselekedtek.

A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be az ítélőtábla végzése ellen a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt okból, mindkét terhelt terhére.

A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint tévedett az eljárt bíróság, amikor a terheltek cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.

Az erősen ittas állapotú terheltek aktuális tudattartalmára a tárgyi tényezők vizsgálatából vonható le következtetés. Az elkövetés módjából és körülményeiből adódóan a terheltek tudatának legalább eshetőlegesen át kellett fogni a magatartásuk lehetséges következményeit, a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és az eredménybe belenyugodva cselekedtek.

Mindezekre tekintettel a terheltek magatartása a Btk. 166. § (1) bekezdése szerint minősülő és büntetendő emberölés bűntette kísérletének a megállapítására alkalmas, amelyet a terheltek társtettesként követtek el.

Az indítványban kifejtettek szerint az eljárt bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az irányadó tényállásban rögzített cselekményt életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. A helyesen megállapított minősítéshez képest a kiszabott büntetés is törvénysértően enyhe, ezért a minősítés megváltoztatásával egyidejűleg mindkét terhelt szabadságvesztésének lényeges súlyosítása indokolt.

A fellebbviteli főügyészség azt indítványozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyezze hatályon kívül és a Fővárosi Ítélőtáblát utasítsa új másodfokú eljárás lefolytatására.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője - a felülvizsgálati indítványt mindenben fenntartotta, a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra utasítását indítványozta.

A terheltek védői felszólalásukban annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A bántalmazás durva módja önmagában még nem alapozza meg a súlyosabb minősítés megállapíthatóságát. A terheltek szándéka csupán a sértett megleckéztetésére, testi sértés okozására irányult. Ölési szándékra még eshetőleges formában sem vonható következtetés. A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozták.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az ítélőtábla anyagi jogszabályt sértett, amikor a terheltek cselekményét - a megyei bíróság ítéletével egyezően - életveszélyt okozó testi sértés bűntettében látta megállapíthatónak, s ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Téves a Fővárosi Ítélőtábla végzésében kifejtett és a terheltek cselekményének jogi minősítését érintő az az indokolás, hogy az elkövetés összes körülményéből a testi sértés okozására irányuló szándék ismerhető fel, az ölési szándékra még eshetőleges formában sem vonható le következtetés.

Az irányadó tényállás szerint a súlyos fokban ittas terheltek rendkívül durva módon, kitartóan nagy-, igen nagy erővel rugdosták a sértett fejét, és magatartásukkal közvetlen életveszélyes sérülést okoztak.

Adott esetben a terheltek cselekményének minősítésénél a Btk. 25. §-ának a rendelkezése az irányadó. Az önhibájából leittasodó, s ennek következtében tudatzavar állapotában lévő, és ebben az állapotban bűncselekmény tényállását megvalósító cselekmény elkövetőjét olyannak kell tekinteni, mint akinek a beszámítási képessége teljes. A bíróságnak a minősítés körében azt kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény elkövetési körülményeinek elemzése alapján miként lenne az minősíthető az alanyi oldal teljessége esetén. Ezt pedig csak a cselekmény tárgyi oldalának beható vizsgálata alapján lehet elbírálni.

A két terhelt elkövetési magatartásából, a bántalmazás rendkívül durva módjából, a sértett fejét ért rúgások számából és igen nagy erejéből, a megtámadott testtájékból és az okozott sérülések súlyából az a következtetés vonható le, hogy a terheltek - az alanyi oldal teljességét feltételezve - tudatában voltak annak, miszerint a sértett a bántalmazás következtében életét is vesztheti és a lehetséges eredménybe belenyugodva cselekedtek. Ezért a terheltek terhére az eredmény tekintetében az eshetőleges ölési szándék állapítható meg.

Mindebből következik, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek cselekménye a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és e szerint minősülő és büntetendő, társtettesként elkövetett emberölés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősül. Ehhez képest a terheltekre kiszabott szabadságvesztések mértéke is törvénysértően enyhe és azok súlyosítása indokolt.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletét a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján mindkét terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította.

(Legf. Bír. Bfv. III. 761/2004. sz.)