32006L0114[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve ( 2006. december 12. ) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (kodifikált változat)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/114/EK IRÁNYELVE

(2006. december 12.)

a megtévesztő és összehasonlító reklámról

(kodifikált változat)

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1) A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2) A tagállamokban a megtévesztő reklámra vonatkozó hatályban levő jogszabályok nagy mértékben különböznek. A reklám az egyes tagállamok határain túl terjed, és ezért közvetlen hatása van a belső piac zavartalan működésére.

(3) A megtévesztő és a meg nem engedett összehasonlító reklám a belső piacon belül a verseny torzulásához vezethet.

(4) A reklám, akár szerződéskötést eredményez, akár nem, kihatással van a fogyasztók és a kereskedők gazdasági jólétére.

(5) A tagállamok üzleti vállalkozásokat megtévesztő reklámokra vonatkozó jogszabályai közötti különbségek akadályozzák a nemzeti határokon átnyúló reklámkampányok kivitelezését és így hatással vannak az áruk szabad mozgására, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára.

(6) A belső piac megvalósítása sokféle választási lehetőséget foglal magában. Azért, hogy a fogyasztók és a kereskedők a belső piacot a lehető legjobban használhassák, illetve használják ki, és mivel a reklám rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy Közösség-szerte az áruk és szolgáltatások számára hatékony piacok nyíljanak meg, az összehasonlító reklám formáját és tartalmát meghatározó alapvető rendelkezéseknek egységesnek kell lenniük, valamint össze kell hangolni az összehasonlító reklám feltételeit a tagállamokban. Ha ezek a feltételek teljesülnek, ez segíteni fogja a különféle összehasonlítható termékek előnyeinek tárgyilagos bemutatását. Az összehasonlító reklám az áruk és szolgáltatások nyújtói közötti versenyt is serkentheti a fogyasztók javára.

(7) Objektív minimumkövetelményeket kell meghatározni annak meghatározására, hogy a reklám megtévesztő-e.

(8) Az összehasonlító reklám, amennyiben jelentős, lényeges, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságokat hasonlít össze és nem megtévesztő, megbízható eszköz lehet arra nézve, hogy tájékoztassa a fogyasztókat a fogyasztók előnyére. Kívánatos az összehasonlító reklám fogalmának olyan széles értelmezése, hogy az összehasonlító reklám minden fajtájára kiterjedjen.

(9) Az összehasonlítást illetően meg kell állapítani az összehasonlító reklám megengedett feltételeit, hogy meg lehessen határozni, melyek azok az összehasonlító reklámmal kapcsolatos gyakorlatok, amelyek torzíthatják a versenyt, károsak lehetnek a versenytársakra nézve és kedvezőtlenül befolyásolhatják a fogyasztók döntését. A megengedett összehasonlító reklám e feltételeinek tartalmazniuk kell az áruk és szolgáltatások tulajdonságai tárgyilagos összehasonlításának kritériumait.

(10) A szerzői jogra vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazandók abban az esetben, ha az összehasonlító reklámban harmadik felek által végzett összehasonlító vizsgálatok eredményeire hivatkoznak, vagy ezeket az eredményeket adják meg.

(11) Az összehasonlító reklám feltételei együttesen alkalmazandók, és összességükben kell őket figyelembe venni. A Szerződéssel összhangban a tagállamoknak kell kiválasztaniuk e feltételek végrehajtásának formáit és módszereit, ha ezeket a formákat és módszereket ez az irányelv még nem rögzítette.

(12) Ezekhez a feltételekhez tartoznak különösen a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletből (5), és különösen a rendelet 13. cikkének rendelkezéseiből adódó előírások, továbbá a mezőgazdasági tárgyú egyéb közösségi rendelkezésekből adódó előírások betartása.

(13) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (6) 5. cikke értelmében a lajstromozott védjegy a jogosultjának kizárólagos jogokat biztosít, köztük azt a jogot, hogy megakadályozza, hogy harmadik felek azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal, vagy adott esetben más árukkal kapcsolatban a gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy hozzá hasonló bármiféle megjelölést használjanak.

(14) Az összehasonlító reklám hatékonnyá tétele érdekében azonban szükséges lehet valamely versenytárs áruinak vagy szolgáltatásainak azonosítása olyan védjegyre vagy kereskedelmi névre való hivatkozással, amelynek az említett versenytárs a jogosultja.

(15) A versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzéseinek ilyen használata nem jelenti harmadik fél e kizárólagos jogának megsértését, ha megfelel ezen irányelv feltételeinek, mivel ebben az esetben célja csupán a különbségtétel és ezzel a különbségek tárgyilagos kiemelése.

(16) Azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, akiknek (amelyeknek) a nemzeti jog szerint jogosan érdekük fűződik az ügyhöz, lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy eljárást indítsanak a megtévesztő és a meg nem engedett összehasonlító reklámmal szemben, akár bíróság előtt, akár olyan közigazgatási hatóság előtt, amely illetékes panaszok elbírálására vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.

(17) A bíróságoknak vagy a közigazgatási hatóságoknak olyan hatáskörrel kell rendelkezniük, amely feljogosítja őket arra, hogy elrendeljék vagy elérjék a megtévesztő és a meg nem engedett összehasonlító reklám megszüntetését. Bizonyos esetekben kívánatos lehet, hogy megtiltsák a megtévesztő és a meg nem engedett összehasonlító reklámot, még annak közzététele előtt. Azonban ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a tagállamok kötelesek lennének olyan rendelkezéseket bevezetni, amelyek a reklám rendszeres, előzetes ellenőrzését követelik meg.

(18) Az autonóm testületek által gyakorolt, a megtévesztő és a meg nem engedett összehasonlító reklám kiküszöbölésére irányuló önkéntes ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírósági eljárást, ennek következtében bátorítandó.

(19) A bizonyítási terhet ugyan a nemzeti jog határozza meg, mégis helyénvaló a bíróságoknak és a közigazgatási hatóságoknak lehetőséget adni arra, hogy a kereskedőktől bizonyíték szolgáltatását követeljék meg az általuk előterjesztett tényszerű követelések megalapozottságára vonatkozóan.

(20) A belső piac megfelelő működése érdekében szükség van az összehasonlító reklám szabályozására. Ezért közösségi szintű fellépésre van szükség. Erre a legalkalmasabb eszköz egy irányelv, mert az irányelv egységes általános elveket állapít meg, ugyanakkor a tagállamokra bízza az e célok eléréséhez szükséges forma és alkalmas módszer megválasztását. Ez összhangban áll a szubszidiaritás elvével.

(21) Ez az irányelv nem érinti az irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó, az I. melléklet B. részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja, hogy a kereskedőket megvédje a megtévesztő reklámmal és annak tisztességtelen következményeivel szemben, valamint hogy megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) reklám: egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység keretében bármilyen formában, az árucikkek vagy szolgáltatások - beleértve az ingatlanokat, a jogokat és kötelezettségeket is - értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás;

b) megtévesztő reklám: minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy amely ugyanilyen okok miatt kárt okoz vagy kárt okozhat valamely versenytársnak;

c) összehasonlító reklám: minden olyan reklám, amely közvetlenül vagy közvetve felismerhetővé tesz valamely versenytársat, vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat;

d) kereskedő: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

e) a magatartási kódex felelőse: az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki, illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

3. cikk

A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni a reklám minden elemét, különösen a reklámba foglalt bármely olyan információt, amely a következőkre vonatkozik:

a) az áruk vagy szolgáltatások jellemzői, mint a hozzáférhetőség, természet, kivitelezés, összetétel, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, adott célra való alkalmasság, felhasználás, mennyiség, pontos leírás, földrajzi vagy kereskedelmi eredet, vagy a használattól várható eredmények, vagy az árun vagy szolgáltatáson végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;

b) az ár vagy az ár megállapításának módja, és azok a feltételek, amelyekkel az árut szállítják vagy a szolgáltatást nyújtják;

c) a reklámozó természete, sajátosságai és jogai, mint azonossága és vagyona, képesítései és ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, vagy díjai és kitüntetései.

4. cikk

Az összehasonlítás tekintetében az összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

a) ezen irányelv 2. cikkének b) pontja, 3. cikke, és 8. cikkének(1) bekezdése, vagy a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (7) 6. és 7. cikke értelmében nem megtévesztő;

b) azonos szükségleteket kielégítő vagy azonos rendeltetésű árukat vagy szolgáltatásokat hasonlít össze;

c) tárgyilagosan hasonlítja össze ezen áruk és szolgáltatások egy vagy több jelentős, lényeges, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságát, amelybe az ár is beletartozhat;

d) nem rontja vagy becsmérli valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének, más megkülönböztető jelzéseinek, áruinak, szolgáltatásainak, tevékenységeinek vagy körülményeinek a hírét;

e) eredetmegjelöléssel rendelkező termékeknél minden esetben azonos megjelölésű termékekre vonatkozik;

f) nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzéseinek vagy a versenytárs termékek eredetmegjelölésének a hírnevét;

g) az árut vagy szolgáltatást nem egy védett védjeggyel vagy védett kereskedelmi névvel ellátott áru vagy szolgáltatás utánzataként vagy másolataként mutatja be;

h) nem idézi elő a piacon a kereskedőknek, a reklámozónak és versenytársának, vagy a reklámozó és versenytársa védjegyének, kereskedelmi nevének, egyéb megkülönböztető jelzéseinek, áruinak vagy szolgáltatásainak az összetévesztését.

5. cikk

(1) A tagállamok a kereskedők és a versenytársak érdekében biztosítják a megtévesztő reklám leküzdésére és az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.

Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azon személyek vagy szervezetek számára, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a megtévesztő reklám leküzdéséhez vagy az összehasonlító reklám szabályozásához, hogy

a) bírósághoz forduljanak az ilyen reklám miatt;

vagy

b) az ilyen reklám ügyében olyan közigazgatási hatóság előtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik panaszok elbírálására, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.

(2) Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy az (1) bekezdés második albekezdésében hivatkozott jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve hogy lehetővé tegyék-e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez megköveteljék az egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását, beleértve azokat is, amelyeket a 6. cikk említ.

Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:

a) e jogorvoslati eszközök egyenként vagy együttesen alkalmazhatók-e ugyanannak a gazdasági ágazatnak több kereskedőjével szemben;

és

b) e jogorvoslati eszközök alkalmazhatók-e a magatartási kódex felelősével szemben, amennyiben az adott kódex a jogi előírások be nem tartására ösztönöz.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat, hogy olyan esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy ezek az intézkedések szükségesek, figyelembe véve az ügyben felmerülő összes érdeket, és különösen a közérdeket:

a) elrendeljék a megtévesztő vagy a meg nem engedett összehasonlító reklám megszüntetését, vagy az e reklám megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást megindítsák,

vagy

b) ha a megtévesztő reklámot, vagy a meg nem engedett összehasonlító reklámot még nem tették közzé, de a közzététel küszöbön áll, elrendeljék a közzététel megtiltását vagy a közzététel megtiltásának elrendeléséhez szükséges bírósági eljárást megindítsák.

Az első albekezdés akkor is alkalmazandó, ha nincsen tényleges veszteség vagy hátrány, illetve a reklámozó részéről felmerülő szándék vagy gondatlanság bizonyítékának hiányában is.

A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról, hogy az első albekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg akár ideiglenes, vagy végleges hatállyal a tagállamok szabad mérlegelésétől függően.

(4) A tagállamok olyan jogosítványokat ruházhatnak a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra, amelyek alapján azok az olyan megtévesztő reklám vagy meg nem engedett összehasonlító reklám tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amely reklám megszüntetését jogerős határozat már elrendelte, a következőket tehetik:

a) követelik a határozat közzétételét, teljes egészében vagy részben, és olyan formában, amelyet megfelelőnek találnak;

b) ezen felül követelik a helyesbítő nyilatkozat közzétételét.

(5) Az (1) bekezdés második albekezdésének b) pontjában említett közigazgatási hatóságok:

a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;

b) megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy amikor a panaszokról döntenek, határozataik betartását hatékonyan tudják ellenőrizni és érvényesíteni;

c) általában határozataikat indokolniuk kell.

(6) Amennyiben a (3) és (4) bekezdésben említett hatásköröket kizárólag közigazgatási hatóság gyakorolja, a határozatokat mindig meg kell indokolni. Ebben az esetben olyan eljárásokat kell biztosítani, amelyek révén a közigazgatási hatóság hatáskörének nem megfelelő vagy indokolatlan gyakorlása, vagy a fenti hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása a bíróságok által felülvizsgálható.

6. cikk

Ezen irányelv nem zárja ki, hogy autonóm testületek a megtévesztő vagy összehasonlító reklámot önkéntesen ellenőrizzék, és az 5. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett személyek vagy szervezetek ilyen testületekhez forduljanak, azzal a feltétellel, hogy az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásokon felül állnak rendelkezésre; a tagállamok ösztönözhetik az önkéntes ellenőrzést.

7. cikk

A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek az 5. cikkben hivatkozott polgári vagy közigazgatási eljárásokban felhatalmazzák őket arra, hogy:

a) megköveteljék a reklámozótól, hogy bizonyítékot mutasson be a reklámban szereplő tényállítások hitelességéről, amennyiben a reklámozó és az eljárásban szereplő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ez a követelmény helyénvalónak tűnik, összehasonlító reklám esetében pedig megkövetelhetik, hogy a reklámozó az említett bizonyítékot rövid időn belül bemutassa;

és

b) a tényállításokat ne tekintsék megalapozottnak, ha az a) pontnak megfelelően kért bizonyítékot a reklámozó nem nyújtotta be, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítélte.

8. cikk

(1) Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a megtévesztő reklám tekintetében a kereskedők és versenytársak számára átfogóbb védelmet biztosítanak.

Az első albekezdés az összehasonlítást illetően nem vonatkozik az összehasonlító reklámra.

(2) Ennek az irányelvnek a rendelkezései a meghatározott termékek és/vagy szolgáltatások reklámozására vonatkozó közösségi rendelkezések, illetve a reklám meghatározott médiumokban való közzétételére vonatkozó korlátozások vagy tilalmak sérelme nélkül alkalmazandók.

(3) Ennek az irányelvnek az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezései nem kötelezik a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában reklámozási tilalmat fenntartó vagy bevezető tagállamokat, akár közvetlenül állapították meg a tilalmat, akár az adott tagállam joga alapján a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység gyakorlásának szabályozásáért felelős testület vagy szervezet állapította meg azokat, hogy megengedjék ezen áruk vagy szolgáltatások összehasonlító reklámját. Ha ezek a tilalmak csak meghatározott médiumokra korlátozódnak, ez az irányelv csak arra a médiumára alkalmazandó, amelyekre a tilalmak hatálya nem terjed ki.

(4) Ez az irányelv nem akadályozhatja meg, hogy a tagállamok a Szerződés rendelkezéseivel összhangban a szakmai szolgáltatások reklámjaiban alkalmazott összehasonlításokra vonatkozó tilalmakat vagy korlátozásokat tartsanak fenn vagy rendeljenek el, akár közvetlenül, akár az adott tagállam joga alapján a szakmai szolgáltató tevékenység gyakorlásának szabályozásáért felelős testület vagy szervezet által.

9. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

10. cikk

A 84/450/EGK irányelv hatályát veszti, az irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó, az I. melléklet B. részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

11. cikk

Ez az irányelv 2007. december 12-én lép hatályba.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. december 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

M. PEKKARINEN

(1) 2006. október 26-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) Az Európai Parlament 2006. október 12-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2006. november 30-i határozata.

(3) HL L 250., 1984.9.19., 17. o. A legutóbb a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11, 22. o.) módosított irányelv.

(4) Lásd az I. melléklet A. részét.

(5) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(6) HL L 40., 1989.2.11., 1. o. A 92/10/EGK határozattal (HL L 6., 1992.1.11, 35. o.) módosított irányelv.

(7) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

I. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosításai

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és alkalmazásra előírt határidők listája

(lásd a 10. cikket)

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT