BH 2011.3.54 A Btk.-nak a jogos védelemre vonatkozó, a 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ával módosított szabályai, mert szélesebb körben nyújtanak lehetőséget felmentő ítélet hozatalára, a korábbi jogállapothoz képest enyhébb elbírálást tesznek lehetővé, ezért a hatályba lépésüket - 2009. augusztus 9. napját megelőzően elkövetett - cselekményeket elbírálva is e szabályokat kell alkalmazni [Btk. 2. §, 29. §].

A városi bíróság perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet súlyos testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) és (6) bekezdés I. fordulata] mondta ki bűnösnek, ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

A történeti tényállás szerint:

A terhelt 2009. március 7-én délután három óra körüli időben barátjával, N. S.-ral D.-n egy vendéglőben tartózkodott; ahol jelen volt a szintén helybéli lakos, ittas állapotban lévő sértett is.

A sértett, valamint a terhelt és barátja között "érdemi indok nélküli" szóváltás alakult ki. Ennek során a sértett az asztalnál ülő terhelthez lépett és nyakánál megfogta a terhelt ruháját. A terhelt erre az asztaltól felállva ökölbe szorított kezeivel erősen felfelé ütött, ezzel egyrészt lerázta magáról a sértett kezeit, másrészt orrtájékon eltalálta a sértett arcát. Az ütés következtében a sértett a földre került, majd az egyik vendég kisegítette a vendéglőből.

A sértett a terhelt ütése következtében orrcsonttörést, agyrázkódást, arcának és koponyájának zúzódását szenvedte el, amely sérülések nyolc napon túl gyógyultak.

A jogerős ügydöntő határozat ellen, bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, felmentése érdekében - védője útján - a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Indokainak lényege szerint az eljárt bíróság, a Btk. 2. §-ának a sérelmével nem fogadta el az ügyben a jogos védelemre történt hivatkozását, holott az ítélet meghozatalakor már hatályban volt a Btk. 29. §-át módosító, a korábbihoz képest enyhébb, ránézve kedvezőbb anyagi jogi rendelkezés.

Ennek tartalma szerint a jogtalan támadás elől nem volt köteles kitérni; azt jogszerűen hárította el, az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből és menthető felindulásból lépte túl, amely - az új rendelkezések szerint - kizárja a büntethetőségét.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta, s a terhelt felmentését indítványozta.

Megítélése szerint is a terheltet jogtalan támadás érte; elhárító cselekménye szükséges volt, de annak eredménye alapján az elhárítás szükséges mértékét valóban túllépte. Emiatt az arányosság követelményének az elhárító cselekvősége már nem felelt meg.

A Btk. 29. §-ának módosított (2) bekezdése szerint túllépés esetén vizsgálandó, hogy arra ijedtség vagy menthető felindulás miatt került-e sor.

A jelen esetben a terhelti magatartás az általános közvélekedés szerint is menthető felindulásból fakadt; ráadásul a cselekménye kifejezetten védekező jellegű volt, a sértett által kiváltott kényszerű helyzetből történő szabadulást célozta.

A felülvizsgálati indítvány helyes indokainál fogva alapos.

A városi bíróság ítéletének meghozatala során a jogos védelemre vonatkozó anyagi jogi szabályokat figyelmen kívül hagyta.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelezően irányadó tényállás szerint a terheltet jogtalan támadás érte. Büntetőjogi értelemben véve ugyanis jogtalan minden olyan támadás, ami tárgyilag valamely büntetőtörvényi tényállás keretei közé illeszkedik.

Maga a támadás pedig fogalmilag tevést jelent. Rendszerint valamilyen fenyegető, ellenséges, erőszakos jellegű magatartásban nyilvánul meg, ami személy és dolog ellen egyaránt irányulhat.

A sértett azzal, hogy a terhelt ruházatát a nyakrészen megragadta, személy elleni erőszakos, tettleges becsületsértésként értékelhető magatartást tanúsított.