BH 1980.3.90 Vétőképtelen baleseti sérült terhére kármegosztást alkalmazni nem lehet azon az alapon, hogy gondozója megszegte felügyeleti kötelezettségét. A gondozó felróható magatartása azonban alapul szolgálhat arra, hogy a kártérítésre kötelezett megtérítési igénnyel lépjen fel a balesetet szenvedett gondozójával szemben [Ptk. 338. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 347. § (1) bek. PK 39. sz.].

Az 1967-ben született felperes az 1970-ben született T. nevű testvérével együtt szülei gondozásában és háztartásában azok családi házában élt. Anyja nem áll munkaviszonyban, hanem a háztartás vezetését és gyermekeinek a nevelését látja el. Ehhez segítséget nyújt a gyermekek nagyanyja is, aki ugyancsak az ingatlanban lakik.

A felperes szüleinek ingatlanát közös udvar köti össze szomszédjuk, G. K. portájával, ahol a kőműves kisiparos alperes 1974. február 16-án a ház egyes részeiben elbontásával járó felújítási munkálatokat végzett. Az elbontásra, illetőleg az áttörésre kerülő fal külső oldalán az alperes védőkorlátot létesített, ez azonban nem volt megfelelő, mert a fal megközelítését nem akadályozta meg.

A felperes testvérével átment az építkezési területre és figyelte a bontási munkálatokat. Az alperes alkalmazottai felszólították a gyermekeket, hogy menjenek haza, és a munkahelyre időközben megérkezett alperes is kifogásolta a jelenlétüket. Az alperes egyik alkalmazottja át is szólt a gyermekek anyjának, hogy hívja be őket a lakásba. Az anya azonban a gyermekekre kabátot adott és kiengedte őket az udvarra. A gyermekek ismét az építkezési területre mentek, ahol a jelenlevő felnőttek reggeliztek és a gyermekeket is étellel kínálták meg. Ezt követően a jelenlevő felnőttek ismét hazatérésre szólították fel a gyermekeket.

Reggeli után az alperes hozzákezdett az egyik 60 cm-es vályogfal vésővel való átfúrásához. A fal átfúrása után az alperes a nyílásba helyezte azt a kötő vasrudat, amelynek a korábbi és az új fal statikus összekapcsolását kellett biztosítania. A munkafolyamat közben a felperes a fal külső felülete előtt álldogált, majd jobb szemét a véső által már kialakított nyílásra tapasztotta. Az alperes erről nem tudott és a vasrúd ütögetésével a kötővasat a fal külső nyílásán keresztül vezette. A vasrúd a felperes jobb szemébe fúródott. A felperes szemét orvosi beavatkozással sem lehetett megmenteni, és a balesettel összefüggésben bal szemén zöld hályog alakult ki, amely csaknem teljes látásvesztést idézett elő. A felperes 1976. szeptember 1. óta a Vakok Intézetében él.

A felperes törvényes képviselője útján beadott keresetlevelében 20 000 forint általános kártérítésre és 1976. január 1-től havi 500 forint baleseti járadék megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Utóbb keresetét akként módosította, hogy a havi járadék összegét 1976. szeptember 1-től havi 260 forintban - az intézeti díj összegében - kérte megállapítani.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy őt a baleset bekövetkezésében semmiféle mulasztás nem terheli.

Az első és másodfokú bíróság a keresetet elutasította és megállapította, hogy a felperes sérülése arra vezethető vissza, hogy a szülők a gyermekek felügyeletét elmulasztották.

A Legfelsőbb Bíróság határozatával mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elrendelte annak tisztázását, hogy az alperes a munkálatokkal kapcsolatosan a biztonsági előírásokat hogyan szervezte meg és tartotta meg.