BH 2003.9.357 A bírósági sajtóreferenstől kapott téves információra alapított sajtóközlemény személyiségi jogi és kártérítési következményei [Ptk. 78. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 1986. évi II. tv. 11. § (1) bek., 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet].

A jogerős ítélet megállapította: az alperesi kiadó az N. Hírlap 1999. március 18-i számában a "Még mindig bűnös" című cikk megjelentetésével megsértette a felperes jó hírnevét. Ezt meghaladóan azonban a felperes nem vagyoni kár megfizetése iránti keresetét elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes ellen a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előtt szolgálati visszaélés vétsége és más bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás. A bíróság a tárgyaláson a felperes védőjét, Dr. B. K. ügyvédet 20 00 forint rendbírsággal sújtotta, majd az elsőfokú bíróság ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki szolgálati visszaélés vétségében és parancs iránti engedetlenség vétségében, ezért halmazati büntetésül 150 napi tétel, napi tételenként 100 Ft pénzbüntetésre ítélte. Mind a rendbírságot kiszabó végzés, mind az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz.

Az alperes kiadásában jelenik meg az N. Hírlap. Az alperes újságírója, S. J. telefonon megkereste a Legfelsőbb Bíróság sajtóreferensét, és az iránt érdeklődött, hogy a felperessel szemben indult büntetőeljárásban a másodfokú tárgyalás határnapja ki van-e tűzve. A sajtóreferens a büntető kezelőiroda tájékoztatása alapján azt közölte az újságíróval, hogy a büntetőeljárás már be is fejeződött, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyták. E tájékoztatás alapján az N. Hírlap 1999. március 8-i számában "Még mindig bűnös" főcímmel sajtóközlemény jelent meg, amely szerint: "Helybenhagyta a Legfelsőbb Bíróság a S. B. rendőr-alezredes ügyében tavaly novemberben hozott elsőfokú ítéletet. A főtisztet a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa szolgálati visszaélés vétségében és parancs iránti engedetlenség vétségében mondta ki bűnösnek, és 150 napi tétel, napi tételenként 100 forint pénzbüntetésre ítélte. A határozat ellen a vádlott felmentésért, az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést - sikertelenül."

Ez a tájékoztatás azonban téves volt, mert a sajtóközlemény megjelenésekor a Legfelsőbb Bíróság nem az elsőfokú bíróság ítéletét, hanem a felperes védőjével szemben kiszabott rendbírságról szóló végzést hagyta helyben. A Legfelsőbb Bíróság a sajtóközlemény megjelenését követően meghozott határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a büntetés kiszabását mellőzte, és a felperest egy évre próbára bocsátotta.

Az alperes felajánlotta a felperesnek sajtó-helyreigazítás közzétételét, amihez azonban a felperes nem járult hozzá.

A fenti tényállás alapján a jogerős ítélet egyrészt a Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes a sajtóközleménnyel megsértette a felperes jó hírnevét. Elutasította ugyanakkor a jogerős ítélet a felperesnek az 1 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét, megállapítva, hogy a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a Ptk. 339. §-a alapján a felperes a személyhez fűződő joga megsértésével okozati összefüggésben nem bizonyította olyan hátrány bekövetkezését, amely a nem vagyoni kártérítést indokolta volna. Másrészt a jogerős ítélet a lefolytatott bizonyítás mérlegelése alapján megállapította, hogy az újságíró az információ beszerzésekor és az alperes annak közlésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az újságíró nem mulasztott akkor, amikor a Legfelsőbb Bíróság sajtóreferensétől kapott információt a továbbiakban nem ellenőrizte. Az újságíró vétkességét a jogerős ítélet a sajtóról szóló 1986. évi II. tv (St.) 11. §-ának (1) bekezdése, illetve a bűnügyi és az igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet, illetve az OIT 1999. évi 7. számú szabályzata alapján sem látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság a felperes kifogása alapján megállapította ugyan, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt szegett azáltal, hogy egy ízben ülnökök közreműködésével tartott tárgyalást; erre tekintettel azonban nem látta indokoltnak az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte annak részbeni hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően utasította el a kártérítésre irányuló keresetét, mert az újságíró az St. 11. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon, tehát vétkesen járt el. Magatartása a MUOSZ Etikai Kódexének 4. §-át is sértette. Az újságíró ugyanis köteles lett volna a kapott információt ellenőrizni a büntetőeljárás iratainak megtekintése útján. A jogsértő magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett nem vagyoni hátrány hiányát is jogszabálysértő mérlegeléssel állapította meg a jogerős ítélet. A tanúk vallomása alapján ugyanis megállapítható, hogy a felperes az újságcikk hatására egyes szerződésektől elesett, illetve korábbi betegsége is súlyosbodott. A felperes jogi álláspontja szerint a személyhez fűződő jog megsértése a nem vagyoni kárigényét egyébként is önmagában megalapozta. A felelősség és a sérelem foka legfeljebb az összegszerűség körében lett volna értékelhető. Azt is kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárási szabálytalanságait nem kellő súllyal értékelte.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, csatlakozó felülvizsgálati kérelmét visszavonta.