A Kúria Mfv.10308/2012/5. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §, 62. §, 96. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 41. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Megalapozza a rendkívüli felmondást, ha a szakoktató a lakásánál található műhelyben tanítási idő alatt diákokat foglalkoztat. 1992. XXII. Tv. 96. § (1) a)

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.113/2011/9., Szekszárdi Törvényszék Mf.20071/2011/4., *Kúria Mfv.10308/2012/5.* (BH 2013.7.194)

***********

Mfv.I.10.308/2012/5.

A Kúria a Gudicsné dr. Bukli Anna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sipos Márta ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szekszárdi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.113/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.071/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. május 22. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.071/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.

A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 3.M.113/2011/9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes asztalos szakoktatója volt. A házánál berendezett asztalos műhelyében tanulókat foglalkoztatott tanítási időben és azon kívül is. Miután 2011. januárjában az iskolai idő után ott dolgozó egyik tanuló megsérült, az esetet másnap jelentette a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Ezt követően értesült az alperes igazgatója arról, hogy a felperes oktatási időben is foglalkoztat gyermekeket a műhelyében. Ennek tisztázására 2011. február 24-én iskolaidőben az igazgató-helyettessel együtt elment a felperes műhelyéhez, ahol P.B. tanulót munka közben találták. A tanuló a meghallgatása során elmondta, hogy öt-hat alkalommal iskolaidő alatt is dolgozott a felperes műhelyében, bár a szülei úgy tudták, hogy iskolában van. A felperes mondta, hogyha hozzá akar menni dolgozni, akkor szerezzen igazolást.

Ugyanezen a napon az alperes meghallgatta V.T. tanulót is, akinek nyilatkozata szerint 2011. januárjában a felperes műhelyében iskolaidőben kb. 11 alkalommal dolgozott a tanítási vagy a gyakorlati órák ideje alatt.

A felperes üzemi tanács tag volt. Az üzemi tanácsnak 2010. júliusát követően a megválasztott 3 fő helyett 2 fő tagja volt. Az üzemi tanács másik tagja az igazgató megkeresésére 2011. február 25-én írásban nyilvánított véleményt a felperes által történt diákfoglalkoztatás miatt tervezett munkáltatói intézkedés kapcsán, mellyel egyetértett. 2011. március 1-jén az üzemi tanácsot visszahívták.

A felperes meghallgatására 2011. március 3-án került sor, melynek során elismerte, hogy tanítási időben tanulókat foglalkoztatott a műhelyében. Ugyanezen a napon adták ki a rendkívüli felmondást. Az indokolás szerint a felperes osztályában tanulók közül többen rendszeresen és folyamatosan a felperes lakásánál található műhelyben tanítási idő alatt, tanulás helyett munkát végeztek. A felperes e magatartásával a szakmai szabályok megszegése mellett a munkáltató helytelen megítélését idézte elő, a gondjaira bízott tanulók előtt törvényszegő, helytelen példát tanúsított.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a rendkívüli felmondás mind alakilag, mind tartalmában jogszerű. A munkáltató betartotta a tizenöt napos szubjektív határidőt. A tanulóidőben történő diákfoglalkoztatásról történő munkáltatói tudomásszerzés nem azonos azzal az időponttal, amikor az igazgató a diák balesetéről értesült. Ezt követően hallott ugyanis szóbeszédet az előbbi körülményről, és annak valóságáról 2011. február 24-én győződött meg. Ekkor történt a tanulók meghallgatása, valamint március 3-án a felperes megnyilatkoztatása.

Az üzemi tanács véleményének beszerzésére nem volt mód, mert a rendkívüli felmondás kiadását megelőzően az üzemi tanácsot visszahívták.

A munkaügyi bíróság P.B. és V.T., valamint a felperes nyilatkozatai alapján valósnak fogadta el azt a tényt, hogy a felperes iskolaidőben tanulókat foglalkoztatott a műhelyében. A tanúk perben tett vallomása és a felperes nyilatkozatai ugyan ellentmondásosak voltak, de a munkáltató előtt tett nyilatkozatokból a tanulóidőben történt foglalkoztatás kétségtelenül megállapítható volt.

A munkaügyi bíróság a szakképzésről szóló törvény gyakorlati képzésre vonatkozó rendelkezései alapján megállapította, hogy a felperes műhelyében végzett munka nem minősül gyakorlati képzésnek, mivel az ahhoz szükséges előzetes eljárások és megállapodások hiányoztak. Ezért az iskola gyermekekért tanulóidőben fennálló felelőssége érvényesült a felperesi műhelyben történt munkavégzés alatt is. A felperes kötelezettségszegése szándékos volt, a rendkívüli felmondás feltételei fennálltak.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.071/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára fellebbezési perköltség megfizetésére.

A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont jogkövetkeztetése is.

A felperes által a saját műhelyében iskolaidőben történő diákfoglalkoztatásról mint kötelezettségszegésről való munkáltatói tudomásszerzés 2011. február 24-én történtekhez köthető. Ehhez képest a 2011. március 3-ai intézkedés nem elkésett. Peradatokkal nem bizonyított, hogy az alperes 2011. február 24. előtt tudott volna arról, hogy a felperes tanítási idő alatt is foglalkoztat a műhelyében tanulókat.

Az alperesnél 2011. február 22-én történt meg az üzemi tanács visszahívásának kezdeményezése, 2011. március 1-jén pedig az üzemi tanács visszahívása. Az üzemi tanács tagját az Mt. 62. § (3) bekezdésének utaló rendelkezése folytán a 28. § szerint megillető mentesség működő üzemi tanács esetében áll fenn.