BH 1996.10.542 I. Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként - ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz - nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni [Ptk. 270. § (1) bek., 338/B. § (1) és (2) bek., 1988. évi VI. törvény (Gt.) 232. § (1) bek., 234. § (1) bek., 235. § (3) bek., 240. § (2) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 11. § (1) bek.].

II. A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen előterjesztett kifogás elhatárolása a hitelezői követelés elbírásától [1991. IL. törvény (Cstv.) 46. § (3) és (4) bek., 51. § (1) és (3) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen indult, a Cégközlöny 1993. szeptember hó 20-i számában közzétett, felszámolási eljárásban az Á. F. Rt. határidőben 55 142 680 Ft követelést jelentett be. Hitelezői igényét arra alapította, hogy a felszámolási eljárást megelőzően folyamatban volt csődeljárásban csődegyezséget kötött az adóssal 61 277 680 Ft - állami alapjuttatási szerződésekből eredő tartozás - 1993. június hó 30-ig történő megfizetésére. E követelés biztosítására 1992. október hó 8-án óvadéki szerződést kötött az adóssal. Ennek értelmében az adós óvadékul lekötötte a tulajdonában lévő, a szerződés 1. számú mellékletét képező jegyzékben felsorolt, összesen 61 350 000 Ft névértékű névre szóló részvényt, melyet 1993 februárjában letétbe helyezett a Magyar Hitelbank Rt. fiókjánál. Az óvadéki szerződés 7. pontja értelmében, amennyiben a kötelezett a fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a hitelező a Ptk. 270. §-ának (1) bekezdése alapján az óvadékból közvetlenül kielégíti követelését. Az adós a csődegyezség szerinti határidőben nem teljesített, s az 1991. július 1-jén írt levelében arról értesítette a hitelezőt, hogy 1993. július l. napjával a részvények tulajdonosává vált, s ezzel a csődegyezség szerinti kötelezettségét kiegyenlítettnek tekinti. Bár a hitelező az adós álláspontját nem fogadta el, 1993 augusztusában a részvényeket átvette. Álláspontja azonban az, hogy a részvények csak a névértékük 10%-ának megfelelő piaci értéket képviseltek, így követelését az óvadékból csak a részvények névértéke 10%-ának megfelelő összegben tudta kielégíteni. Az óvadékkal nem fedezett tartozását érvényesítette hitelezői igényként.

A felszámoló a hitelezői igényt nem ismerte el. Álláspontja az volt, hogy az adós az óvadékként lekötött részvényeket az óvadéki szerződésben megjelölt feltétel bekövetkezése - a csődegyezségben foglaltak nem teljesítése - miatt a hitelező tulajdonába adta, a részvényeket reá átforgatta. Mivel az óvadéki szerződés eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a tartozás elszámolása csak a részvények névértékén történhet. Ennek az elszámolásnak az eredményeként pedig az adós tartozása kiegyenlítést nyert.

A hitelező "kifogással" élt az elsőfokú bíróságnál hitelezői igénye elutasítása miatt. Kérte hitelezői igényének 55 142 680 Ft-ban történő elismerését és az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglalt kielégítési sorrendbe való besorolását.

Az első fokú eljárás során mindkét fél korábbi jogi álláspontját fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság a hitelező "kifogását" elutasította. Megállapította, hogy az adós tartozásának összege és az óvadékul adott részvények névértéke megközelítőleg azonos volt. Az óvadéki szerződésben olyan kifejezett kikötés nem szerepelt, amely szerint a felek a részvények névértékétől eltérő "piaci forgalmi értéket" állapítanak meg. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a hitelezőnek a részvények tényleges piaci forgalmi értékére történő utólagos hivatkozása nem alapos. A hitelező az óvadékul adott részvények tulajdonjogának megszerzésével a követelését kiegyenlítette. A felszámoló intézkedését ezért helytállónak találta, s a hitelező kifogását a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva utasította el.

A végzés ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását kérelmének megfelelően. Korábbi jogi álláspontját fenntartotta. Hangsúlyozta: az értékpapírok átvételekor - az adós által is elismerten - nem jött létre megállapodás arról, hogy azok milyen értéken kerülnek beszámításra. A névértéken való elszámolás helyett helyesebb az árfolyamértéken történő elszámolás. A névérték 10%-ában elfogadott részvényárfolyamot a részvények értékesítésére vonatkozó tényleges árajánlatra alapozta.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta: a hitelező óvadékból történő kielégítése azzal történt meg, hogy a részvényeket megtarthatta, nem azzal, hogy azokat a későbbiekben értékesíti.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A jelen felszámolási eljárásra irányadó Cstv. 46. §-a (3) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a határidőben bejelentett követeléseket, azokat a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. Ezen felülvizsgálat eredményét az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe kell beépíteni.