3268/2014. (XI. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselővel eljárva - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján - 2014. május 19-én alkotmányjogi panasz indítványt nyújtott be a Budaörsi Járásbíróság útján az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, hivatkozva az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére és XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére.

[2] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2014. május 23-án kelt levelében tájékoztatta az indítványozót, hogy nem terjesztett elő az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelő határozott kérelmet, mivel nem indokolta meg kellően, hogy a támadott ítélet miért és mennyiben sérti az Alaptörvényben biztosított jogait. Az indítványozó 2014. július 2-án eredeti beadványát kiegészítve továbbra is kérte a támadott végzés megsemmisítését. Az indítványozó kifejtette, a támadott végzés jogi indokolás nélkül legitimálja a végrehajtó - álláspontja szerint indokolatlanul magas - költségigényét. A jogsérelem oka, hogy a végrehajtási eljárás érdemi befejezésének nem minősülő, de ügyviteli befejezésként figyelembe vett szüneteléséhez is kapcsolódik végrehajtói díjigény. A támadott végzés a jogállami jogbiztonságot sérti az indítványozó szerint, mert a bírósági határozatot nem látták el kellő jogi indokolással, csak az irányadó bírósági joggyakorlatra támasztották azt. A tulajdonhoz való jog amiatt sérül, mert a végrehajtást kérőt terhelik olyan költségek megfizetésével, amelyek várhatóan nem fognak megtérülni. A tisztességes ügyintéséhez való jog sérelmét pedig abban látja az indítványozó, hogy a végrehajtó által elvégzett munka illetve az annak fejében felszámított díj egyáltalán nem állnak arányban egymással.

[3] 2.1. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a felhívás folytán kiegészített indítványát megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága feltételeinek fennállása szempontjából, és megállapította, hogy az indítványozó érintettsége az ügyben fennállt, tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárásban végrehajtást kérőként szerepelt.

[4] Az indítványozó a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzését támadta, amely helyben hagyta az elsőfokú, a végrehajtói díjjegyzék ellen emelt végrehajtási kifogást elutasító végzést. Az indítványozó jogi képviselője a támadott végzést 2014. március 4-én vette kézhez, alkotmányjogi panaszának előterjesztésére az Abtv.-ben előírt hatvan napos határidő utolsó napja 2014. május 3-ára, szombatra esett. Az indítványozó a panaszát 2014. május 5-én, a határidő lejártát követő első munkanapon adta ajánlott küldeményként postára, amely így határidőben benyújtottnak minősül. Az indítványozó a jogerős végzés megsemmisítését kérte alkotmányjogi panaszában [Abtv. 27. §], felülvizsgálati eljárás nincsen folyamatban.

[5] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az olyan alkotmányjogi panaszt, amelyet nem ilyen határozattal szemben kezdeményeztek (3179/2013. (X. 9.) AB végzés (a továbbiakban: ABv.), Indokolás [9]). Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozó olyan határozattal szemben terjesztette-e elő alkotmányjogi panaszát, amely ellen annak helye lehet. A végrehajtási eljárás során hozott, a végrehajtási kifogást elbíráló végzés bár általánosságban nem kifogásolható alkotmányjogi panasz útján, az Alkotmánybíróság nem zárkózott el az olyan végrehajtási kifogást elbíráló végzés alkotmányossági felülvizsgálatától, amely az ügy befejezését jelenti (Abv., Indokolás [9]). Mivel jelen ügyben az indítványozó éppen azt kifogásolja, hogy a végrehajtási eljárás ügyviteli befejezéséhez díjigény kapcsolódik, az Alkotmánybíróság a támadott határozatot, amely a szüneteléssel ügyviteli szempontból befejezett végrehajtási eljárás díjvonzatának törvényességét vizsgálta, olyannak tekintette, amely alkotmányjogi panasszal támadható.

[6] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiság (és az annak részét képező jogbiztonság) elvéből eredően olyan típusú jogok sérelmére alapítható alkotmányjogi panasz, mint a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]-[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]). Az indítványozó azonban nem ilyen értelemben állította, hogy a törvényszéki végzés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, ezért az indítványnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén alapuló része nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.

[7] Az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett (ABv., Indokolás [6]). Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében sem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.

[8] 2.2. Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, amely szerint "Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be." Jelen esetben az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amely e feltétel meglétét alátámasztaná.

[9] Az indítványozó a még vizsgálandó, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó érvelése szerint "a tulajdonhoz való jogban benne rejlik egyszersmind a személyek jogos igényeinek védelme is, vagyis hogy mindenki szabadon érvényesíthesse az őt jogszerűen megillető igényeit". Ezzel szemben az Alkotmánybíróság a 3387/2012. (XII. 30.) AB végzésben (Indokolás [16]) megállapította: "Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 201.]." (L. így még: 3021/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alaptörvény téves értelmezése miatt az alkotmányjogi panasz vizsgálatára e körben sem volt törvényes lehetőség.

[10] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján - teljes egészében visszautasította.

Budapest, 2014. október 27.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/934/2014.