A Kúria Bfv.950/2011/3. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 420. §, 426. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Márki Zoltán

A határozat elvi tartalma:

I. Észlelt történés tényszerű leírása becsületcsorbításra nem alkalmas, ezért a rágalmazás nem tényállásszerű, a kifogásolt cselekmény nem bűncselekmény.

II. A magánindítvány jogi természete kettős, a magánindítvány határideje azonban egyértelműen eljárásjogi határidő.

Kapcsolódó határozatok:

Szentendrei Járásbíróság B.361/2005/62., Budapest Környéki Törvényszék Bf.85/2010/13., *Kúria Bfv.950/2011/3.* (BH 2012.6.148)

***********

KÚRIA

Bfv.III.950/2011/3.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. év február hó 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a B. K. magánvádló által - jogi képviselője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szentendrei Városi Bíróság 3.B.361/2005/62. számú ítéletét, illetőleg a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 14.Bf.85/2010/13. számú végzését hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 3.258 (háromezer-kettőszázötvennyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szentendrei Városi Bíróság a 2009. november 10-én kihirdetett 3.B.361/2005/62. számú ítéletével dr. R. Á.-t és dr. R. K.-t felmentette az ellenük - a magánvádlók által - rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. a) pont) miatt emelt vád alól.

A magánvádlók fellebbezése alapján eljárva a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. január 18-án meghozott 14.Bf.85/2010/13. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a felmentés helyesen 2 rb. rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) bek.) miatt emelt vádra vonatkozik.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.

Dr. R. Á. és dr. R. K. valamint a magánvádlók telekszomszédok.

Dr. R. Á. és dr. R. K. 2005. április 18-án kelt és a L. Nagyközség Polgármesteri Hivatalába 2005. április 19-én érkezett beadványában birtokháborítás miatt birtokvédelem iránti kérelmet terjesztettek elő.

A beadvány szerint:

"A közös telekhatáron húzódó kerítés alól folyamatosan 2002 nyara - házunk bővítésével kapcsolatos építkezés ideje - óta szedegetik ki szomszédaink B.-ék a köveket, majd a földet, gereblyével átnyúlva a mi területünkre.

Vélhetően ezen tevékenység azért történik, mert szomszédaink azzal kívánják "ránk bizonyítani", hogy a közös telekhatáron lévő oldalkertünk egyéb részei azért vannak magasabban, mert mi azt feltöltöttük az építkezés során.

... A kerítés alatti rés 2003-ban, még csak kb 10 cm volt, mára ez 15-20 cm-re nőtt ... ténylegesen földkitermelés folyik a kerítés alatt és a kerítéshez közeli saját telekterületünkön, melyek egyidejűleg a kerítésoszlopok gyengítését is okozzák.

Kérjük sürgős intézkedésüket, mert a (beadvány keltének napján megtartott) szakértői szemle végeztével és a résztvevők távoztával B. K. újabb kalapálásba, csákányozásba kezdett a telekhatárnál, azt gondolván, hogy mindenki elment."

A magánvádlók 2005. október 20-án kelt október 21-én postára adott és a Sz.-i Rendőrkapitánysághoz 2005. október 26-án, bírósághoz pedig 2005. november 14-én érkezett beadványukban feljelentést és joghatályos magánindítványt tettek.

Az irányadó tényálláshoz tartozó, ítéletszerkesztésből adódóan az indokolás más részében lévő ténymegállapítás

A magánvádlók a beadvány tartalmáról a birtokvédelmi eljárás során, a részükre észrevétel végett megküldéskor értesültek.

B. K. részére a sérelmezett beadvány 2005. szeptember 21-én lett kézbesítve.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a beadvány tartalma becsület csorbítására alkalmas, mivel a benne állított tények szerint a magánvádlók összeférhetetlenek, szomszédaikkal összefüggésben kár okozására is hajlandók. Mindez pedig a magánvádlókkal kapcsolatos társadalmi értékítéletet negatív irányba befolyásolja.

Ugyanakkor társadalomra veszélyesség hiánya miatt nélkülözi a jogellenességet ügyfélnek a hatósági eljárásban tett olyan nyilatkozata, ami az ügy érdemére vonatkozó, szükséges és nem irányul gyalázkodásra.