BH 2012.6.148 A magánindítvány előterjesztésének határideje eljárásjogi határidő, amelybe a tudomásszerzés napja - mint kezdőnap - nem számít bele [Be. 64. § (2) bek.].

A városi bíróság a 2009. november 10-én kihirdetett ítéletével a terhelteket felmentette az ellenük - a magán­vádlók által - rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól.

A magánvádlók fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2011. január 18-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a felmentés helyesen 2 rb. rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek.] miatt emelt vádra vonatkozik.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az egyik magánvádló - jogi képviselője útján - 2011. július 21-én terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a felmentés miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Indokai szerint - hivatkozva eseti döntésekre - a jogellenesség hiánya a már folyamatban lévő hatósági eljárás során tett kijelentéshez fűződik. Jelen ügyben azonban nem erről van szó, hanem egy birtokvédelmi eljárást kezdeményező iratról.

Ezen túlmenően nem az ügy elbírálásához szükséges mértékű a beadvány tartalma, és az ügy tárgyára nem tartozó valótlan tényállítást is tartalmaz.

Megállapítható továbbá az aljas indok és cél is. A beadvány ugyanis be lett nyújtva a felek között folyó közigazgatási perben, holott a beadvány épp ennek ellenkezőjét állítja, azt, hogy a magánvádlók magatartásának mögöttes szándéka a közigazgatási perhez történő bizonyíték szolgáltatása.

A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a magánvádló jogi képviselője (a magánvádló jelenlétében) a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal egyező, a védő pedig azzal ellentétes tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A jelen ügyben kifogásolt beadvány számos tényállítást tartalmaz, azonban - amint azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította - azok egyike sem alkalmas becsületcsorbításra.

A beadvány olyan történésről ad számot, aminek a beadványt írók nem csupán észlelői, hanem személyes érintettjei is voltak. A beadvány - irányadó tényállás szerinti - tényállításai azonban csupán valamely magatartás leírásai, mindemellett semmiképp nem gyalázkodók és egyike sem vonatkozik személyes képességre, tulajdonságra.

Észlelt történés tényszerű leírása becsületcsorbításra nem alkalmas, különben a büntetőjog magának az észlelésnek - tehát a következménynek - állítana gátat.

Ez pedig azt jelenti, hogy a kifogásolt cselekmény nem tényállásszerű és ezért nem bűncselekmény.

Ugyanakkor az indítványban foglaltak kapcsán - és az előzőekben már kifejtettek értelmében - a Kúria a következőkre mutat rá.

Évszázados ítélkezési gyakorlat kötődik ahhoz, hogy a hatóság előtt tett nyilatkozat nélkülözi a jogellenességet.

A becsület védelméről szóló 1914. XLI. tc. (Bv.) 17. §-a kifejezetten rendelkezett arról, hogy kizárja rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását az a körülmény, hogy a tényállítás vagy a valamely kifejezés használata hatóság előtt folyamatban levő ügyben tárgyalás alkalmával szóval, vagy ügyiratban az ügyre és az ügyfélre vonatkozólag történt. Ugyanez vonatkozott az ügyfélnek vagy képviselőjének a tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratban tett egyéb nyilatkozatára, feltéve, hogy az üggyel összefügg és az ügyfél érdekében szükséges.

E rendelkezés került át változatlanul a BHÖ 406. pontjába, amit az 1961. évi V. törvényt hatályba léptető 1962. évi 10. tvr. 1962. július 1-jével hatályon kívül helyezett. Az 1961. évi V. törvény 266-267. §-ához fűzött indokolás szerint ugyanis azért nincs szükség ilyen szabályra, mert a jogellenesség hiánya eleve kizárja a bűncselekmény megállapítását.