BH 1989.5.193 A találmány szolgálati jellegének megállapítása iránt benyújtott keresetlevél téves elutasítása idézés kibocsátása nélkül. [Pp. 130. § (1) bek. i) pont, Szt. 7. §, 8. § (1) és (2) bek., 9. § (1) - (2) és (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzésével, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította a felperes keresetlevelét. A találmány szolgálati jellegének megállapítása iránt benyújtott keresetlevél nyilvánvaló alaptalanságát arra tekintettel állapította meg, hogy az alperesek sem munkaviszonyban, sem pedig más olyan jogviszonyban nem álltak a felperessel, amelynek alapján munkaköri kötelezettségükbe tartozott volna az általuk szabadalmaztatás végett az Országos Találmányi Hivatalhoz "Új vírusellenes kompozíció" címmel bejelentett találmány létrehozása. Ennek hiányába pedig a találmány szolgálati jellegének megállapítására irányuló kereset nyilvánvalóan alaptalan.

Az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése érdekében a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az alperesek által szabadalmaztatás végett az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentett találmány feltalálói - a találmány kidolgozásához szükséges szakismeret hiányára is tekintettel - nem a szabadalmi bejelentéssel élő alperesek, hanem házastársaik, akiknek a felperesnél 1984-1988. között fennállott munkaviszonya alatt munkaköri kötelességük volt a bejelentett találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozása. A feltalálói jog másra át nem ruházható, ezért a szabadalom jogosultja a felperes.

Az alperesek az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.

A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.

A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan, vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul. Az állandóan követett bírósági gyakorlat szerint e jogszabály alkalmazására azonban csak kivételesen, akkor kerülhet sor, ha az anyagi jogszabályok alapján tárgyalástartása nélkül mindenki által felismerhető, hogy a követelést nem lehet teljesíteni.

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv (továbbiakban: Szt.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Amíg a jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel.

Az Szt. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Amíg jogerős bírósági ítélet vagy egyéb hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az Országos Találmányi Hivatalhoz korábbi elsőbbséggel jelentette be.