EH 2006.1493 Kereskedéssel - és nem forgalomba hozatallal - elkövetett kábítószerrel visszaélés tettesei azok a terheltek, akik közül az I. r. terhelt a megrendelő fogyasztónak - ellenérték fejében - adja tovább a kábítószert, míg bűntársa - a II. r. terhelt - a kapott rendelések alapján másoktól beszerzett kábítószert értékesíti tovább az I. r. terheltnek. A terheltek az adásvételek során egy személyben voltak eladók és vevők is [Btk. 20. § (2) bek., 282/A. §].

A megyei bíróság O. G. II. r. terheltet a 2004. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével - próbára bocsátás hatályon kívül helyezése mellett - bűnösnek mondotta ki folytatólagosan, jelentős mennyiségű kábítószerre nézve, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, bűnjelek elkobzásáról, illetve kiadásáról, óvadék visszafizetéséről rendelkezett, és külön kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költségből 42 585 forint megfizetésére.

A felülvizsgálattal érintett kábítószerrel visszaélés bűncselekményének tekintetében megállapított tényállás lényege szerint Cs. T. I. r. terhelt a 2001. december 1. napjától, 2002. július 3. napjáig terjedő időszakban - pontosan meg nem határozható időpontokban - rendszeresen vásárolt különféle fajtájú kábítószereket, elsősorban extasy tablettákat, O. G. II. r. terhelttől. Azokat nemcsak saját szükségletére szerezte be, hanem az eljárás során ismeretlenül maradt más személyek részére is. Az ellenértéket több személytől szedte össze és ő állt kapcsolatban O. G. II. r. terhelttel, aki ugyancsak az eljárás során ismeretlenül maradt személyektől hozta a megrendelt kábítószert. A kábítószer átvételére D., illetve B. külterületén került sor.

Az I. r. terhelt a találkozásokra vagy vonattal utazott, vagy ismerősét kérte meg arra, hogy személygépkocsival szállítsa őt. A II. r. terhelt a családjától elkért gépkocsival közlekedett.

2002 nyarán az I. r. terhelt ingatlan eladásából nagyobb összeghez jutott, melynek egy részét kábítószerre kívánta fordítani. Ezen túlmenően ismeretlen személyektől is megrendeléseket vett fel. 2002. június 2-án 20 óra 53 perckor telefonon felhívta a II. r. terheltet és nagyobb mennyiségű kábítószert rendelt tőle. A II. r. terheltnek egy másik szállítóval kellett egyeztetnie és találkozót megbeszélnie, ezért az átadás helyét és időpontját telefonon többször egyeztették egymással.

Az I. r. terheltet 2002. július 3-án egyik barátja vitte fel gépkocsival B.-re. Az I. r. terhelt útközben telefonon többször beszélt a II. r. terhelttel a kábítószer átvételéről. Amikor B.-re értek, telefonon hívta a II. r. terheltet, aki közölte, hogy még nincs meg az anyag. Emiatt I. r. terhelt egy budapesti bevásárlóközpontban várakozott.

Miután II. r. terhelt telefonon közölte, hogy indulhat a kábítószerért, az I. r. terhelt gépkocsival D.-re utazott és ott egy kocsmánál tovább várt.

Ekkor kezdeményezett újabb telefonhívására a II. r. terhelt már közölte, hogy rendelkezésre áll az anyag. Ekkor az I. r. gyalogosan átment a szomszédos mellékutcába, az ott lévő a II. r. terhelt kék színű VW típusú személygépkocsijához. Ezután beült a II. r. terhelt mellé, átvett tőle 200 db M. jellel ellátott extasy tablettát és 92,5 gramm speed port.

A tabletták darabját az I. r. terhelt 1300 forintért, míg a speed por grammját 1600 - és 2000 forint közötti változó áron vásárolta. Ezen a napon az I. r. terhelt összesen mintegy 350 000 forint értékben kívánt kábítószert vásárolni, azonban a teljes ellenértéket nem sikerült megbízóitól összeszednie. Ezért a II. r. terhelt részére csak az ellenérték egy részét fizette ki, amit tartós értékesítési kapcsolatukra tekintettel a II. r. terhelt elfogadott.

Az I. r. terhelt telefonkészülékét bírói engedély alapján lehallgatva, a nyomozó hatóság tudomást szerzett arról, hogy nevezett fenti időben kábítószert vesz át.

Amikor az I. r. terhelt a barátja által vezetett gépkocsijával hazafelé indult, az M3-as autópályánál a nyomozó hatóság őket ellenőrzés alá vonta, az átvett teljes kábítószer-mennyiséget feltalálta és lefoglalta.

Az 58,5 gramm össztömegű tablettában 12,11 ± 0,12 gramm N-metil-3.4-metilén-dioxi-amfetamin (MDMA) bázis volt jelen. A 92,5 gramm tömegű porban az amfetamin bázis mennyisége 6.87 ± 0,24 grammot tett ki.

A lefoglalt bűnjelekben jelen lévő hatóanyagoknak az összesített mennyisége meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 1,3-szerese.

Kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a 2002. július 3-ai értékesítésen kívül, a többi alkalommal az I. r. terhelt pontosan milyen fajta, mekkora mennyiségű és milyen hatóanyag-tartalmú kábítószert vásárolt a II. r. terhelttől.

Az I. r. terhelt beszámítási képességében nem korlátozott. Kábítószerfüggő, melynek szövődményeként nála organikus agyi károsodás jegyei is kialakultak. Emiatt gyógyító kezelése szükséges és indokolt. 2004. május 26. napjától folyamatosan ambuláns drog-kezelés alatt állt.

A II. r. terhelt nem kábítószerfüggő.

Az ítélet ellen a II. r. terhelt tekintetében az ügyész súlyosításért, míg a terhelt és védője a tényállás téves megállapítása miatt felmentésért fellebbezett.

Az ítélőtábla a 2005. november 23-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. A terhelt által megvalósított kábítószerrel visszaélés bűncselekményénél a folytatólagosság megállapítását mellőzte, és büntetését 4 év 6 hónap fegyházbüntetésre, és 5 év közügyektől eltiltásra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az óvadékkal kapcsolatos rendelkezés mellőzésével, helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a terhelt személyi körülményeinek körében nevezett munkahelyeivel és azzal egészítette ki, hogy a terhelt élettársi kapcsolatban él, közösen nevelik élettársának kiskorú gyermekét.

Pontosította továbbá a tényállást azzal, hogy az I. r. terhelt 2002. július - és nem június - 2-án hívta fel a II. r. terheltet és rendelt tőle kábítószert, valamint azzal, hogy a terheltek által 2001. december 1. és 2002. július 3-a között értékesített kábítószer hatóanyag-tartalma nem állapítható meg csak akként, hogy az a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el.

A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének álláspontja szerint anyagi jogszabályt sértő tettesi minősítése és ezzel összefüggően törvénysértően súlyos szabadságvesztés-büntetés kiszabása miatt, a terhelt bűnsegédi minőségének megállapítása és a büntetés enyhítő szakasz alkalmazásával történő mérséklése érdekében.

Az indítványban kifejtettek szerint a jogerős határozatok megalapozatlanok, az ügyben feltárt bizonyítékok alapján a terhelt tagadásával szemben a bűncselekmény elkövetése megnyugtatóan nem nyert bizonyítást. Az irányadó tényállás alapulvétele mellett is csupán arra lehet következtetni, hogy a terhelt az adott kábítószer-mennyiség átadás-átvételének körülményeit szervezte meg, illetve könnyítette meg az ismeretlen eladó és az I. r. terhelt vevő között. Ekként pedig nem tettesként, hanem a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédként valósította meg a jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettét. A terhelt bűnösségének tetteskénti megállapítása olyan anyagi jogszabálysértést jelent, amely törvénysértő büntetéskiszabást eredményezett. A bűnsegédi elkövetés megállapítása mellett ugyanis az eljárt bíróságoknak a büntetést a Btk. 87. §-ának (3) bekezdése szerinti kétszeres enyhítés alkalmazásával kellett volna kiszabniuk.

Ezen túlmenően a Btk. 282/A. §-ának (1) bekezdésben megjelölt fordulatok közül a kereskedéssel elkövetésre vont következtetés is téves, miután nem merült fel adat arra, hogy a terheltet haszonszerzés motiválta, illetőleg, hogy a többi elkövető kereskedésre vonatkozó tudattartalmának ismeretében segédkezett a kábítószer átadásában, vagy a megszerzésében.

Mindez ugyancsak a minősítés-változtatást és a büntetés lényeges enyhítését indokolja.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a támadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

Az átiratban foglaltak szerint a felülvizsgálati indítvány a terhelt bűnösségét vitató részében - mivel e vonatkozásban a jogerős határozatokkal megállapított tényállást, illetve a bizonyítékok mérlegelését támadja - törvényben kizárt.

Az indítvány törvénysértő minősítést és törvénysértő büntetést kifogásoló részében pedig alaptalan.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az elkövetési időszak alatt az I. r. terhelt rendszeresen vásárolt különböző kábítószereket a II. r. terhelttől, aki a vásárlások során ismeretlenül maradt személyektől szerezte be az I. r. terheltnek továbbadott kábítószert. 2002. július 3-án pedig az előzetes megbeszélések után II. r. terhelt az I. r. terhelt által igényelt mennyiséget más szállítóktól megszerezte, majd pedig átadta az I. r. terheltnek, akinek kérésére még részbeni fizetési halasztást is biztosított. Ekként a tényállás egyértelműen azt tartalmazza, hogy a II. r. terhelt a kábítószer átadója nem pedig az átadás-átvétel megszervezője volt. Ebből következően részesi elkövetői minősége szóba sem jöhet.

A több mint fél éven keresztül történt rendszeres elkövetésre és az ellenérték fejében értékesített kábítószer jelentős mennyiségére figyelemmel alaptalan a II. r. terhelt kereskedelmi tevékenységének vitatása is. A terheltek ugyanis mindketten a kábítószer továbbértékesítői voltak. Az I. r. terhelt megrendelői - a fogyasztók - felé adta tovább a megszerzett kábítószert, míg a II. r. terhelt a kapott rendelések alapján, másoktól beszerzett kábítószert értékesített tovább az I. r. terheltnek. Az adásvétel folyamán így mindketten eladók, egyben vevők is voltak. Cselekvőségük ezért több mint a kábítószer forgalomba hozatala, az kábítószerrel kereskedésnek minősül. Mivel a kábítószer értékesítésére minden esetben ellenérték fejében került sor, e tranzakciók mindkét terhelt vonatkozásában szükségképpen haszonszerzésre törekvő magatartásnak minősültek. A kifejtettekből következően az eljárt bíróságok az anyagi jogszabályokat sem a II. r. terhelt cselekményének minősítése, sem a vele szembeni büntetés kiszabás során nem sértették meg.

A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Ugyanakkor - a jegyzőkönyvhöz csatolt írásbeli észrevételével egyezően - azzal egészítette ki, hogy az adott esetben az ügyészi indítvány, miután az indítvány nem a bizonyítékok mérlegelését támadja, hanem iratellenességet sérelmez, tévesen hivatkozik a tényállásnak a törvényben tiltott támadására. Az ügyben feltárt bizonyítékokhoz képest ugyanis az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg tényállásként azt, hogy a II. r. terhelt a helyszínen jelen volt, és az I. r. terhelt a kábítószert a II. r. terhelttől vette át, aki a kék színű VW típusú személygépkocsival ment oda. Ugyancsak iratellenes az ítéleti tényállás azon megállapítása, hogy az I. r. terhelt 2001. december 1. napjától 2002. július hó 3. napjáig részben saját, részben mások részére rendszeresen vásárolt különböző típusú kábítószereket a II. r. terhelttől, illetve az ítélőtábla által rögzített azon megállapítás is, hogy a II. r. terhelt ekkor rendelkezett egy kék színű VW személygépkocsival. A legfőbb ügyész képviselője az átiratban foglaltakat az indítvány kiegészítése után is fenntartotta. A terhelt az indítványban foglaltakra utalva továbbra is arra hivatkozott, hogy ezen terhére megállapított bűncselekményt nem követte el.

A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a kábítószerrel visszaélés bűncselekményével összefüggésben a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból [Be. 416. § (1) bek. b) pont] továbbá - hivatalból - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében s az ügyben megállapított tényállás alapulvételével [423. § (1) bekezdése] vizsgálta felül.

Ennek során az indítványnak a jogerős határozatok megalapozatlanságát, a bizonyítékok téves mérlegelését, a tényállás iratellenességét állító, e körben kiegészített érveivel nem foglalkozott. Abból következően ugyanis, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a töretlen bírói gyakorlat szerint sem az alapügyben megállapított tényállás, sem az ügy mikénti felderítése, illetve a bizonyítékoknak a bíróságok általi mérlegelése nem támadható.

Eljárásjogi felülvizsgálati okként sem lehet iratellenességre, mint megalapozatlanságra [Be. 352. § (2) bek.] hivatkozni, mivel a felülvizsgálati okot képező abszolút eljárásjogi szabálysértéseket a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja tételesen megjelöli. Ezen a Be. 373. §-a (1) bekezdésének b-d) pontjában és II-IV. pontjában, valamint - a súlyosítási tilalom megsértését illetően - a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt felülvizsgálati okok körébe pedig a törvényalkotó az ítéletek esetleges megalapozatlanságát nem vette fel. A Be. rendszeréből következően ugyanis az ügyek felderítése, a bizonyítékok körültekintő mérlegelése és a tényállás megállapítása az elsőfokú bíróságok, a tényállás felülbírálatra alkalmasságának elbírálása - esetleges kiegészítés mellett - pedig a fellebbezési bíróságok jogosultsága egyben kötelezettsége. Mindez azonban a hatályos szabályozás szerint felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.

A Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával - az indítványt érdemben alaptalannak találta.

Az eljárt bíróságok által a Btk. 2. §-ára figyelemmel helyesen alkalmazott elbíráláskori szabályok közül a Btk. 282/A. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el és 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

A (3) bekezdés szerint "a büntetés 5 évtől 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el".

A Btk. 20. §-a (1) bekezdésének megfelelően pedig "tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja", míg 21. §-ának (2) bekezdése szerint "bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt".

A BK 155. számú Állásfoglalás iránymutatása alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően a kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel, amelynek keretei között nem csak az eladó és a vevő, hanem még a rendszeresen közvetítők is, - mint a kereskedelmi tevékenység közreműködői - tettesként vonhatók felelősségre (BH 1999/101. sz.).

Az irányadó tényállás a 2001 decemberétől 2002. július 3-áig terjedő elkövetési időszakra vonatkozóan egyértelműen rögzítette azt, hogy 2002. július 3-át megelőzően a II. r. terhelttől az I. r. terhelt - fogyasztóknak történő tovább-eladás végett és saját szükségletére is - rendszeresen vásárolt különböző fajtájú kábítószereket, majd pedig 2003. július 3-án előzetes telefonon történt egyeztetés után a megrendelt kábítószereket - amelyek másoktól történt megszerzés után álltak a II. r. terhelt rendelkezésére - átvette a II. r. terhelttől. A II. r. terhelt elfogadta azt is, hogy az I. r. terheltnek csak az ellenérték egy részét sikerült megbízóitól összegyűjtenie, így a vételár további részét a tartós értékesítési kapcsolatra figyelemmel majd utóbb fizeti ki.

Ilyen körülmények között alaptalan az arra hivatkozás, hogy a tényállás a II. r. terhelt vonatkozásában csupán mások kábítószerrel kereskedéséhez kapcsolódó segítségnyújtást tartalmazna. Az irányadó tényállásból ugyanis egyértelmű, hogy a II. r. terhelt is közbenső kereskedő volt, aki - nyilvánvalóan jóval csekélyebb haszonért, mint az elsődleges nagybani beszerzők - értékesítette tovább az általa a megrendeléseknek megfelelően beszerzett kábítószereket. Az adott tényállás mellett teljesen egyértelmű, hogy a terhelti cselekmény közel fél éven át kábítószer adásvételével, ekként kábítószerrel kereskedéssel valósult meg.

Egyébként egy esetleges forgalombahozatali magatartás ugyancsak a Btk. 282/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés alapján jelentős mennyiség tekintetében azonos büntetési tétellel fenyegetett magatartást jelent. Így téves büntetéskiszabáshoz vezető anyagi jogi szabálysértést jelen ügyben a kereskedés helyett a forgalomba hozatal mint elkövetési magatartás megvalósulása sem képezhetett volna.

Mivel a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okot sem észlelt, a kifejtettekre figyelemmel a Pest Megyei Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla támadott határozatait a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. I. 851/2006.)