A Kúria Mfv.10455/2016/1. számú precedensképes határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §, 85/A. §] Bírók: Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tálné dr. Molnár Erika, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

Nincs lehetőség arra hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül, utólag a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgál.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.II.10.455/2016/5.

A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke

Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró

Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró

A felperes:

A felperes képviselője: jogtanácsos

alperes: Rendőr-főkapitányság

Az alperes képviselője:jogtanácsos

A per tárgya: közalkalmazotti illetménykülönbözet megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:

Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.329/2016/7.

Az elsőfokú bíróság határozata:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.866/2015/4.

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.329/2016/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.866/2015/4. számú ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 446.650 (négyszáznegyvenhatezer-hatszázötven) forint illetmény-különbözetet és ezen összeg után 2014. augusztus 23-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatot, valamint 100.000 (egyszázezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A 26.800 (huszonhatezer-nyolcszáz) forint elsőfokú, 35.800 (harmincötezer-nyolcszáz) forint másodfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban középfokú besorolású munkakörben. Az alperes 2013. január 1-jétől a D fizetési osztály 10. fizetési fokozatába sorolta és 2013. február 1-jétől garantált illetményét 99.700 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 47.613 forintban határozta meg, így illetménye 147.313 forintban került megállapításra. 2014. január 1-jétől az alperes változatlan összegben fizette meg a felperes számára a garantált illetményt, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, illetve 2014. szeptember 1-jétől havi 20.000 forint keresetkiegészítésben részesítette a felperest, így ekkortól havi 167.313 forintot folyósítottak számára.

[2] Ezt követően az alperes 2015. január 28-án kelt intézkedésével január 1-jei hatállyal a felperes garantált illetményét 122.000 forintban határozta meg, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 25.313 forintra csökkentette és változatlanul 20.000 forint keresetkiegészítést fizetett a felperesnek, így a teljes juttatása a továbbiakban is 167.313 forint volt. Az alperes 2015. szeptember 16-ától az F fizetési osztály 10. fizetési fokozatába került besorolásra.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[3] A felperes keresetében 2013. augusztus 1-jétől 2015. szeptember 15-ig terjedő időszakra 446.650 forint illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató nem tett eleget a garantált illetménye garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a Kjt. 66. § (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította. Sérelmezte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről az alperes nem hozott határozatot, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget a garantált illetményen felül kellett volna biztosítania. Erre figyelemmel 2013-ban a garantált bérminimum mértéke 114.000 forint volt, garantált illetményként pedig csak 99.700 forintot fizettek számára, így havonta 14.300 forint különbözetre tartott igényt. A 2014. évre megállapított 118.000 forint garantált bérminimumhoz képest a továbbiakban is 99.700 forint volt a számára megállapított garantált illetmény, így havi 18.300 forint különbség vonatkozásában fizetési kötelezettség terheli az alperest. 2015. évre a garantált bérminimum mértéke 122.000 forint volt, ezt az alperes meg is fizette a számára, illetménye azonban ebben az évben kevesebb volt, mint amilyen mértékű illetmény helyesen 2014. évre megillette volna őt, így havi 18.300 forint különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. § (9) bekezdése az illetmény alsó határának kötelező mértékét határozza meg kizárólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről azonban nem rendelkezik. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kinevezésben meghatározott illetmény része és az csökkenthető, vagy megvonható, ha az nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével. Érvelése szerint a Kjt. 21. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a közalkalmazott a kinevezésekor, illetve annak módosításakor nem a munkáltatói döntéssel adható illetményrészben állapodik meg a munkáltatóval, hanem a fizetési osztály fokozata szerinti illetményben, azaz a garantált bérminimumban, amire alanyi joga van. Hivatkozott továbbá arra, hogy az illetményen belüli jogcímekhez csatolt összegek esetleges téves feltüntetése nem jelenti a kinevezés módosítását és nem ad alanyi jogosultságot arra, hogy illetmény-különbözetként ezt az összeget követelni lehessen.