A Szegedi Ítélőtábla Bf.310/2018/8. számú határozata emberölés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 258. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 8. §, 82. §, 160. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 561. §, 590. §, 593. §, 604. §, 615. §, 868. §, 870. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §] Bírók: Joó Attila, Katona Dorottya, Kiss Dániel

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék B.1415/2016/19., *Szegedi Ítélőtábla Bf.310/2018/8.* (ÍH 2020.37)

***********

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.310/2018/8.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2019. április 16. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2018. február 6. napján kihirdetett 1.B.1415/2016/19. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) hónapra, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 1 (egy) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése: gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége,

továbbá a vádlottat terhelő, az elsőfokú elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 469.864,- (négyszázhatvankilencezer-nyolcszázhatvannégy) forint.

Megállapítja, hogy a vádlott személyi azonosító igazolványának száma: szám

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Szegedi Törvényszék fenti számú ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (4) bekezdés], ezért őt egy év kettő hónap szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását kettő évi próbaidőre felfüggesztette, megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztést annak végrehajtása esetén fogházban kell végrehajtani és abból a vádlott legkorábban a büntetés kettőharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és kötelezte 469.264,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, egyezően felmentés érdekében.

A vádlott védője az írásban előterjesztett fellebbezés indokolásában és a fellebbezési nyilvános ülésen perbeszédében fellebbezését változatlanul fenntartva, részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (2) bekezdésében foglaltak szerint részben megalapozatlan, mert felderítetlen, tényállása hiányos, az elsőfokú bíróság tényből tényre tévesen következtetett és az általa megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával. Mindezért indítványozta, hogy a Szegedi Ítélőtábla a Be. 593. § (1) bekezdés b) pontja alapján eltérő tényállást állapítson meg és elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítékok hiányában a vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel, harmadsorban, tekintve, hogy álláspontja szerint a vád nem volt törvényes, a vádlottal szemben indított büntetőeljárást szüntesse meg.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.159/2018/1-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megalapozott tényállást állapított meg, mely megalapozott tényállás alapján a bűncselekmény minősítését törvényesnek, a kiszabott büntetést arányosnak tartotta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

Sem a felmentés, sem az eljárás megszüntetése érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak.

A Szegedi Ítélőtábla a 2018. július 1. napjától hatályos, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 868. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a másodfokú felülbírálatkor hatályban lévő törvény szerint járt el. A hivatkozott törvényi rendelkezés szerint a Be. 868-876. §-ában meghatározott eltérésekkel a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell a Be. rendelkezéseit.

A Be. 870. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.

Jelen ügyben még 2018. július 1. napját megelőzően, a korábbi jogszabály alapján a vádlott javára felmentése, illetve az eljárás megszüntetése érdekében került sor a fellebbezések bejelentésére, így az ítélőtábla a hivatkozott törvényhelyek okán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A védő írásban indokolt fellebbezésében foglaltakra tekintettel az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád alapján járt-e el.

Az elsőfokú bíróság eljárásakor hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult meghatározott személy, pontosan körülírt, büntetendő, törvénybe ütköző cselekménye miatt a büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezi. A bíróság csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

Jelen esetben az állapítható meg, hogy az eljárás alapját képező vádiratban a vád minden megkövetelt törvényes eleme megvolt, hiszen részletezte a vádlott jogellenes magatartását, továbbá azt, hogy ebből milyen okozati összefüggésben következett be a halálos eredmény. Ezért a törvényszéknek az eljárás megszüntetésére törvényes lehetősége nem volt.

Ezen túlmenően a jelenleg hatályban lévő büntetőeljárási törvény a vád törvényességét külön nem szabályozza, a törvényes vád hiánya az eljárást megszüntető okok között nem szerepel, ezért a védő erre irányuló indítványa a törvényben kizárt.

Az elsőfokú bíróság az eljárásakor hatályban volt 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően, perrendszerűen folytatta le a bizonyítási eljárást, az általa megállapított tényállás azonban részben hiányos volt, ezért azt az ítélőtábla a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiak szerint kiegészítette:

A baleset a [város neve] [közterület neve száma] számú ingatlan előtt, működő közvilágítással ellátott útszakaszra jellemző, éjszakai látási útviszonyok mellett, borult, esős időben, vizes aszfalt útfelületen, közepes forgalmi áramlatban történt. Az adott útvonalon a gépjárművek részére megengedett legnagyobb haladási sebesség 50 km/h volt.

A fenti kiegészítés azért vált szükségessé, mert a baleset helyszínén fennálló körülményeket az elsőfokú bíróság hiányosan rögzítette, holott azok a szakértői véleményben részletezésre kerültek, illetve a kiegészítés az elkövetés körülményeinek megállapítása során is jelentőséggel bíró adatokat tartalmaz. A látási viszonyoknak azért is jelentőségük van, mert adott viszonyok között nehezebb volt az észlelés és ezt a vádlottnak is tudnia kellett.