A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30236/2011/4. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 214. §, 2003. évi CI. törvény (Posta tv.) 3. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Gfv.IX.30.236/2011/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Szabóné dr. Ónódi Erzsébet ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljáró I.r. és II.r. alperesekkel szemben kölcsön megfizetése iránt a Dunaújvárosi Városi Bíróságnál 11.P.20445/2010. szám alatt indult és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 1.Pf.22.593/2010/9. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 1.Pf.22.593/2010/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Bank Rt. az alperesekkel 1991. január 30-án megkötött kölcsönszerződés alapján 490.000 Ft - 25 évi futamidő alatt havi részletekben törlesztendő - általános törlesztési támogatású kölcsönt folyósított lakóház építés céljából. A kölcsön felhasználásával az alperesek felépítették R M u. 37. szám alatti lakóházas ingatlanukat, ahová beköltöztek. Bár a bíróság 1996-ban felbontotta az alperesek házasságát, 1999. végéig továbbra is mindketten ebben az ingatlanban éltek, kiköltözésükre azért került sor, mert K I és K I-né végrehajtást kérők által kezdeményezett végrehajtási eljárás során 1999. október 12-én megtartott árverésen az ingatlan tulajdonjogát egy árverési vevő megszerezte. Ezt követően az alperesek már külön ingatlanokban éltek. Az árverési vételárból felosztható összeg - a végrehajtási költségek levonása után - 2.369.551 Ft volt, és a Bank Rt. a perbeli kölcsönszerződés biztosítékaként bejegyzett jelzálogjoga alapján abból 296.487 Ft erejéig részesült kifizetésben.

A Bank Rt. 1999. június 30-i hatállyal a kölcsönszerződést felmondta, majd a 2000. november 30-i állapot szerint a felperesre engedményezte az alperesekkel szembeni követelését.

A felperes módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze alpereseket 1.276.048 Ft tőke, valamint ennek 2000. december 1-től járó - a keresetben pontosan megjelölt - kamatai megfizetésére.

Az alperesek vitatták a tartozás fennállását és hivatkoztak a követelés elévülésére is. Ellenkérelmük a kereset teljes terjedelmű elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú ítéletében a keresettel egyezően, egyetemlegesen marasztalta az alpereseket.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy az alperesek perbeli tartozása ténylegesen fennáll.

Az ítélet szerint a felperes megfelelően bizonyította, hogy 2002. és 2009. között számos alkalommal megpróbálta felszólítani az alpereseket tartozásuk megfizetésére. Figyelemmel arra, hogy az alperesek saját előadásuk szerint 1999. után nem jelentették be a felperesnek, illetve jogelődjének lakcímváltozásukat, tényként állapította meg, hogy az alperesek megszegték együttműködési kötelezettségüket. Azt is értékelte az elsőfokú bíróság, hogy többszöri költözködéseik során a lakcímbejelentések is elmaradtak, illetve lakcím nélküli külterületi ingatlanokon is tartózkodtak. Mindezen tényekből azt a következtetést vonta le az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek az elévülés körében alappal nem hivatkozhatnak saját felróható magatartásukra, ezért a felperes felszólításai - függetlenül attól, hogy azok kézbesítése nem történt meg - minden alkalommal megszakították az elévülést.

Az alperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy a kölcsönszerződés 1999. június 30-i felmondásával vált esedékessé az alperesek teljesítése, tehát az elévülés is ekkor kezdődött meg. Álláspontja szerint az elévülés 2000. január 25-én megszakadt, ugyanis ekkor emelkedett jogerőre a bíróság határozata folytán a végrehajtási eljárás során készült felosztási terv, melynek alapján a felperes jogelődje javára 296.487 Ft összegű kifizetésre, az alperesek részéről pedig ilyen összegű teljesítésre, tehát a tartozás elismerésére került sor. A későbbi időszak tekintetében az alperesek vonatkozásában külön-külön vizsgálta a másodfokú bíróság az elévülést.

Az I.r. alperessel kapcsolatban rámutatott arra, hogy miután az I.r. alperes - saját válaszleveléből kitűnően - legkésőbb 2002. augusztus 16-án a felperestől fizetési felszólítást kapott - az elévülés ezen a napon megszakadt és újból elkezdődött. Álláspontja szerint azonban 2002. augusztus 17. és 2007. augusztus 17. között nem történt elévülést megszakító esemény. A felperes 2002. december 11-én kelt fizetési felszólításának megküldése a perben nem nyert bizonyítást, az I.r. alperes által át nem vett 2004. október 14-i fizetési felszólításhoz pedig nem fűződik joghatály, mert azt a felperes nem az I.r. alperes bejelentett címére küldte meg. A 2005. március 2-án kelt fizetési felszólítást ugyan az I.r. alperes lakcímnyilvántartás szerinti címére küldte meg a felperes, de azt a posta értesítése ellenére az I.r. alperes a postán nem kereste, az I.r. alpereshez pedig csak a postai értesítő, de nem maga a küldemény érkezett meg. A Ptk. 214. § /1/ bekezdése értelmében a fizetési felszólítás hatályosulásához arra is szükség lett volna, hogy a nyilatkozat a másik félhez megérkezzék. Erre tekintettel 2007. augusztus 17-e elteltével az I.r. alperes vonatkozásában az elévülés bekövetkezett.

A jogerős ítélet szerint a II.r. alperes részére bizonyítottan csak a 2004. október 21-én kelt fizetési felszólítást adta postára a felperes, melynek folytán azonban szintén nem szakadt meg az elévülés, ugyanis ez a küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a felpereshez. Egyébként még az is vitatott volt a perben, hogy a kézbesítés megkísérlése a II.r. alperes tényleges lakcímén történt-e, az elévülési határidőn belül pedig egyéb, az elévülést megszakító eseményre nem került sor.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helytadó új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 327. § /1/ bekezdésében és 214. §-ában írtakat, nem vette figyelembe a Ptk. 277. § /4/ bekezdésének rendelkezését. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta: