62008TJ0265[1]

A Törvényszék (harmadik tanács) 2012. szeptember 19-i ítélete. Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság. ERFA - A pénzügyi támogatás csökkentése - Az 1. célkitűzésbe (1994-1999) tartozó, Türingia tartományra (Németország) vonatkozó operatív program. T-265/08. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2012. szeptember 19. ( *1 )

"ERFA - A pénzügyi támogatás csökkentése - Az 1. célkitűzésbe (1994-1999) tartozó, Türingia tartományra (Németország) vonatkozó operatív program"

A T-265/08. sz. ügyben,

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: M. Lumma, T. Henze, C. Blaschke és K. Petersen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: U. Karpenstein ügyvéd)

felperesnek,

támogatják:

a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: J. M. Rodríguez Cárcamo, később: N. Díaz Abad és J. M. Rodríguez Cárcamo, végül: A. Rubio González abogados del Estado),

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),

és

a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels, Y. de Vries, B. Koopman, M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

az Európai Bizottság (képviselik: A. Steiblyté és B. Conte, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Türingia tartományban (Németország) az 1. célkitűzésbe tartozó operatív programra (1994-1999) az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1994. augusztus 5-i C(94) 1939/5 bizottsági határozatnak megfelelően elkülönített összeg csökkentéséről szóló, 2008. április 30-i C(2008) 1690 végleges bizottsági határozat megsemmisítésének tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: Czúcz O. elnök, I. Labucka (előadó) és D. Gratsias bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 27-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. 1993. szeptember 3-án a német kormány közösségi pénzügyi támogatás iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bizottságához a Türingia tartományban (Németország) az 1. célkitűzésbe tartozó operatív program (1994-1999) finanszírozása céljából, amely a kis- és középvállalkozások (KKV) termelőberuházásait kívánja támogatni.

2. 1994. július 29-én a Bizottság elfogadta az 1. célkitűzésben érintett német régiók, azaz Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Brandenburg, Szász-Anhalt, Szászország, Türingia és Kelet-Berlin esetén a közösségi strukturális tevékenységek érdekében a közösségi támogatási keret felállításáról szóló 94/628/EK határozatot (HL L 250, 18. o.). Ez a határozat lehetővé tette az új tartományok operatív programjának felállítását.

3. Az 1994. augusztus 5-i C(94) 1939/5 határozattal a Bizottság jóváhagyta az 1. célkitűzésben érintett németországi Türingia tartományra vonatkozó operatív programot (Arinco 94.DE.16.005) (a továbbiakban: a szóban forgó beavatkozás), amely a strukturális alapok 1021771000 ECU összegű hozzájárulásáról rendelkezett, amelyet 1086827000 eurónak feleltetett meg az 1999. december 29-i C(99) 5087 határozat, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) legfeljebb 1020719000 euró összegű társfinanszírozásával. Irányító hatóságnak Türingia tartomány Gazdasági és Közlekedési Minisztériumát jelölték ki.

4. A KKV-k termelési tevékenységeinek támogatására vonatkozó 2.1. intézkedés tekintetében a C(99) 5087 határozat a kiadások teljes összegét 674104000 euróban, míg az ERFA-ból származó hozzájárulás mértékét 337052000 euróban rögzítette.

5. 2001 folyamán a Bizottság az 1993. július 20-i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193, 20. o.) módosított, a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.) 23. cikkének (2) bekezdése, valamint a 4253/88/EGK tanácsi rendeletnek a strukturális alapok által társfinanszírozott műveletek tagállamok általi pénzügyi ellenőrzése tekintetében történő végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1997. október 15-i 2064/97/EK bizottsági rendelet (HL L 290., 1. o.) 14. cikke alapján lefolytatta Türingia tartomány irányítási és ellenőrzési rendszereinek módszeres vizsgálatát.

6. 2002. január 30-án a Bizottság előterjesztette a Türingia és Szász-Anhalt tartományokra vonatkozó, ajánlásokat tartalmazó végső jelentését.

7. 2002. június 24-én egy könyvvizsgáló társaság kiállította a 2064/97 rendelet 8. cikkében előírt nyilatkozatot, és azt továbbította a Bizottságnak.

8. 2002. július 18-i levelükkel a német hatóságok benyújtották az utolsó részlet kifizetése iránti kérelmüket a szóban forgó beavatkozás keretében. 2003. június 27-én a Bizottság lezárta a szóban forgó beavatkozást, és a kért összeg erejéig kifizette az utolsó részletet.

9. A beavatkozás lezárását követően, közelebbről 2003. október 27-től 31-ig, november 10-től 21-ig, december 1-jétől 5-ig és december 11-én, az Európai Közösségek Számvevőszéke több alkalommal helyszíni ellenőrzést végzett. 2004 folyamán az elszámolás megbízhatóságát igazoló nyilatkozat vizsgálata keretében elvégezte a szóban forgó beavatkozás főbb hiányosságainak elemzését a 2003-as üzleti év tekintetében. A 2.1 intézkedés alá tartozó 28 projekt képezte vizsgálat tárgyát.

10. 2004. június 22-én a Számvevőszék továbbította előzetes ellenőrzési jelentését a német hatóságoknak. 2004. augusztus 31-i és október 13-i levelükkel a német hatóságok további információkat küldtek a Számvevőszéknek.

11. 2005. január 17-i levelében a Számvevőszék továbbította ellenőrzési jelentését (a továbbiakban: a 2005. január 17-i ellenőrzési jelentés) a nemzeti hatóságoknak. E jelentés az egyes műveletekre vonatkozóan egyedi, valamint rendszeres szabálytalanságokat tárt fel, például a KKV fogalmán kívül eső vállalkozások finanszírozását, nem támogatható kiadások bejelentését (jövőbeni bérleti díjak, héa, árengedmények), hibákat a legmagasabb támogatás kiszámításában, és a kiadások bizonyos típusaira, így az általános költségeire vagy a saját forrásokra vonatkozó bizonyítékok hiányát. A jelentés megállapította, hogy a szóban forgó beavatkozás irányítási és ellenőrzési rendszerében hiányosságok tapasztalhatók. A 2.1 intézkedés keretébe tartozó 28 projekt hibaaránya 31,36% volt.

12. 2006. október 19-i levelében a Bizottság továbbította a német hatóságoknak a 2005. január 17-i ellenőrzési jelentés vizsgálatának első eredményeit, és felkérte az említett hatóságokat észrevételeik megtételére.

13. A főbb hiányosságok Számvevőszék által végzett elemzése alapján a Bizottság 135 millió euró összegű pénzügyi korrekció alkalmazását jelentette be Türingia tartománynak. A Türingia tartománnyal folytatott kétoldalú konzultációkat követően ugyanakkor egyes kifogásokat visszavont.

14. A Bizottság 2006. október 19-i levelére a német hatóságok 2007. január 5-i levelükben válaszoltak, amelyben ellenezték az extrapolált pénzügyi korrekciók alkalmazását, és az egyes kiadások támogathatóságát tanúsító további bizonyítékokat küldtek meg.

15. A Bizottság a 2008. április 30-i C(2008) 1690 végleges határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat) a 4253/88 rendelet 24. cikke alapján 81425825,67 euróval csökkentette az ERFA-ból a szóban forgó beavatkozáshoz a 2.1 intézkedés keretében nyújtott pénzügyi támogatást a feltárt egyedi, valamint rendszeres szabálytalanságok miatt. A Bizottság a hibaarányt a 2.1 intézkedés egészére extrapolálta, 23,88%-os hibaarányt véve alapul. Az egyedi szabálytalanságok tekintetében 1232012,70 euró összeget, míg a rendszeres szabálytalanságok tekintetében 80193812,97 euró összeget állapított meg.

16. A megtámadott határozat szerint az alábbi rendszeres hibákat tárták fel:

- nem KKV-k közé tartozó vállalkozásnak odaítélt támogatás (a Maxit Baustoffwerke GmbH, arcon II Flachglasveredelung, Gothaer Fahrzeugwerk és CeWe Color AG projektek);

- olyan végső kedvezményezett, aki nem teljesíti a 15%-os kiegészítő finanszírozáshoz a KKV-k tekintetében alkalmazandó nemzeti kritériumokat (a Tralag Landmaschinen GmbH projekt);

- bérleti szerződésekkel kapcsolatban bejelentett, nem támogatható kiadások (a TelePassport Service GmbH és Schuster Kunstofftechnik GmbH projektek).

Az eljárás és a felek kérelmei

17. A Törvényszék Hivatalához 2008. július 4-én benyújtott keresetlevelével a Németországi Szövetségi Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

18. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

19. A Törvényszék a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság számára engedélyezte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak a jelen eljárásba, valamint hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikkének (6) bekezdése értelmében az észrevételeiket a szóbeli szakasz során adják elő.

20. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

21. A Törvényszék (harmadik tanács) az előadó bíró jelentése alapján úgy döntött, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

22. A Törvényszék Hivatalánál 2011. szeptember 6-án nyilvántartásba vett levelével a Németországi Szövetségi Köztársaság a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozóan bizonyos észrevételeket terjesztett elő a Bizottságnak a 4253/88/EGK tanácsi rendelet 24. cikke alkalmazásának keretében végrehajtott nettó pénzügyi korrekciókra vonatkozó, 1997. október 15-i iránymutatásai (a továbbiakban: belső iránymutatások) jogi minősítésével, valamint a 2005. január 17-i ellenőrzési jelentés egyes pontjainak értelmezésével kapcsolatban.

23. A Törvényszék a 2011. szeptember 27-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.

Indokolás

24. Keresete alátámasztásául a Németországi Szövetségi Köztársaság öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt és a másodikat a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének megsértésére, a harmadikat a Bizottság általi helyszíni ellenőrzés elmulasztására, a negyediket a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az együttműködés elveinek megsértésére, az ötödiket pedig az arányosság elvének megsértésére alapítja.

1. A 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a csökkentés alkalmazásához szükséges feltételek teljesülésének hiánya folytán történt megsértésére alapított első jogalapról

Az első jogalap első, arra alapított részéről, hogy a nemzeti hatóságoknak felróható közigazgatási hibák nem minősíthetők a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságoknak

A felek érvei

25. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság kifogásai, még ha feltételezzük is, hogy tartalmilag valósak, nem minősíthetők szabálytalanságoknak, mivel csupán egyszerű közigazgatási hibák, és nem tartoznak a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, kivéve ha a szóban forgó projekt vagy intézkedés jelentős és a Bizottsággal nem közölt módosítását eredményezik.

26. A Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 1. cikke (2) bekezdésének értelmében szabálytalanságot képez a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése. Rámutat, hogy a holland változat szerint a gazdasági szereplő magatartásának vétkesnek kell lennie. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy e meghatározás valamennyi ágazati rendeletre, köztük a 4253/88 rendeletre alkalmazandó, tekintettel arra, hogy a "szabálytalanság" kifejezés tekintetében a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése és a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése valamennyi nyelvi változatában terminológiai azonosság áll fenn. A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint a szabálytalanság fogalmának a két rendeletben eltérő módon történő értelmezése sérti a közösségi jog egységességének elvét.

27. Továbbá a Bizottság álláspontja, amely szerint a szabálytalanság fogalmát eltérő módon kell értelmezni a 2988/95 rendeletben és a 4253/88 rendeletben, nem szerepel a megtámadott határozatban, amely a 26. és 27. pontban annyit állít, hogy a szabálytalanságok a végső kedvezményezettek cselekményeiből vagy mulasztásaiból erednek.

28. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a 2988/95 rendelet, valamint a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének fényében a közigazgatási szerv nem tekinthető hasonlónak a gazdasági szereplőkhöz, amelyek állami vagy magánvállalkozások, és versenyhelyzetben vannak egymással áruk vagy szolgáltatások tekintetében. Márpedig a Bizottság kifogásai tisztán közigazgatási hibákra vonatkoznak - mint amilyen a nem KKV-nek a Türingia tartomány operatív programjának 2.1 prioritása keretében való hivatalos elszámolása, vagy az állítólagosan túl magas állami támogatás odaítélése két gazdasági szereplőnek egy lízingszerződés keretében -, hiszen a támogatások odaítélése olyan egyéni közigazgatási aktusnak tekinthető, amely közigazgatási jellegű rendelkezéseken alapul.

29. A Németországi Szövetségi Köztársaság ehhez hozzáteszi, hogy a Bizottságnak az Európai Unió Tanácsának jegyzőkönyvében szereplő nyilatkozatából és a szabálytalanságok jelentésének kötelezettségére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 11-i 10. feljegyzéséből az következik, hogy a közigazgatási szervek cselekményei és mulasztásai nem tekinthetők szabálytalanságoknak, mivel nem gazdasági szereplőknek róhatók fel.

30. A Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja továbbá a megtámadott határozat 28. pontjában a Bíróság C-199/03. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletére (EBHT 2005., I-8027. o.) tett hivatkozás relevanciáját, mivel az ír kormány nem vitatta a gazdasági szereplők által elkövetett szabálytalanságok megtörténtét.

31. A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint az a párhuzam, amelyet a Bizottság a megtámadott határozat 25. és 28. pontjában az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) jogalapjával von, immár nem releváns, mivel az EMOGA tekintetében a pénzügyi korrekció alkalmazásához való jogot a közösségi jogalkotó kifejezetten elismeri a közigazgatási hibák vagy az irányítási és ellenőrzés rendszer hiányosságai esetében, míg az ERFA tekintetében ennek követelménye az operatív program alapvető megváltoztatása. Az egyetlen jogalap, amely a közösségi támogatásnak a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott csökkentését lehetővé teszi, az a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.), amely kizárólag későbbi finanszírozási időszakokra vonatkozik.

32. A Németországi Szövetségi Köztársaság az EK 5. cikkből eredő korlátozott hatáskör elvének értelmében elutasítja, hogy a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendeletre (HL L 94., 13. o.) hivatkozni lehessen annak érdekében, hogy igazolják, a 4253/88 rendelet címén visszatérítési hatáskör áll fenn.

33. A Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik továbbá, hogy egyetlen közösségi rendelkezés sem teszi lehetővé a Bizottság számára pénzügyi korrekció alkalmazását tisztán nemzeti közigazgatási hibák miatt, hiszen a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése ehhez kifejezetten a közösségi jog megsértését követeli meg. Az együttműködés általános elve, amely az EK 10. cikken alapul, nem igazolhatja a hatáskörök ilyen alapvető elosztásától való eltérést, hanem a tagállamok intézményi és eljárási autonómiáján nyugszik.

34. A Bizottság vitatja ezen érveket.

A Törvényszék álláspontja

35. A 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára a támogatás csökkentését vagy felfüggesztését valamely beavatkozás tekintetében, ha az e cikk (1) bekezdése szerint elvégzett vizsgálat alapján bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt. E cikk mindazonáltal nem rendelkezik az Alap által finanszírozott projekt vagy intézkedés végrehajtása során történt szabálytalanság elkövetőjéről.

36. Ami a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét illeti, amely párhuzamot von a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése és a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése között, ami azt jelentené, hogy szabálytalanságnak kizárólag az Európai Unió valamely jogi rendelkezésének egy gazdasági szereplő cselekményei vagy mulasztása révén történő megsértése tekinthető, meg kell állapítani, hogy e rendelkezéseket önállóan kell értelmezni, mivel eltérő célokat követnek, és alkalmazási körük sem azonos. Lényegében a 2988/95 rendelet a csalás elleni küzdelem általános jogi keretét határozza meg, amelyet per definitionem nem követhet el nemzeti hatóság, míg a 4253/88 rendelet az Unió és a tagállamok közötti viszonyra vonatkozik (lásd analógia útján a T-282/04. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2006. november 22-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 83. pontját).

37. Azt is meg kell állapítani, hogy a nemzeti hatóságok felelősek a közösségi források helyes felhasználásáért, és az ő feladatuk, hogy a nemzeti jogszabályi, törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek többek között ahhoz, hogy meggyőződjenek róla, hogy az alapok által finanszírozott ügyletek ténylegesen megvalósulnak és végrehajtásuk szabályszerű. A Bizottság ugyanis csak kiegészítő funkciót tölt be (lásd analógia útján a Bíróság C-366/88. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1990. október 9-én hozott ítéletének [EBHT 1990., I-3571. o.] 19. és 20. pontját).

38. Ugyancsak nem vitatott, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikke semmilyen mennyiségi vagy minőségi különbséget nem tesz a támogatás csökkentését eredményező szabálytalanságok között. A Bíróság elismerte, hogy még a konkrét pénzügyi kihatással nem járó szabálytalanságok is komolyan érinthetik az Unió pénzügyi érdekeit és a közösségi jog tiszteletben tartását, ezért indokolttá tehetik, hogy a Bizottság pénzügyi korrekciókat alkalmazzon (a fent hivatkozott Írország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. és azt követő pontjai).

39. A finanszírozási tervben és a fizetési kérelemben szereplő összegek eltéréséhez kapcsolódó közigazgatási hiba például a támogatás csökkentését eredményező szabálytalanságnak tekinthető (a Törvényszék T-74/07. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2009. január 28-án hozott ítéletének [EBHT 2009., II-107. o.] 34. és azt követő pontjai).

40. Egyebekben az, hogy a nemzeti hatóságok központi szerepet töltenek be a strukturális alapok végrehajtása során, a "szabálytalanság" fogalma tág értelmezésének kedvez. Ugyanis az EK 274. cikkben foglalt hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek és az EK 10. cikkben foglalt jóhiszemű együttműködés elvének fényében, amelyek nem biztosítanak immunitást a tagállamok számára, továbbá tekintettel arra, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikke az egyetlen olyan rendelkezés, amely a támogatás összegének csökkentését lehetővé teszi olyan esetben, ha a beavatkozás nem úgy zajlott le, amint azt eredetileg tervezték, az ilyen hatóságok által elkövetett hibát a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének értelmében vett "szabálytalanságnak" kell tekinteni (a Bíróság C-500/99. P. sz., Conserve Italia kontra Bizottság ügyben 2002. január 24-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-867. o.] 88. pontja).

41. Végezetül, ami a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét illeti, hogy egyetlen uniós jogi rendelkezés sem teszi lehetővé a Bizottság számára a támogatások odaítélése közösségi rendszerének keretében pénzügyi korrekció alkalmazását tisztán nemzeti közigazgatási hibák indokával, emlékeztetni kell arra, hogy a kedvezményezett feladata, hogy eleget tegyen számos kötelezettségnek, amelyek meghatározása és ellenőrzése nagyrészt a nemzeti hatóságok feladata. Az ettől eltérő értelmezés nehezen lenne összeegyeztethető a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az együttműködés elveivel. Egyebekben, noha a Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaságnak nemzeti közigazgatási hibákat ró fel, azok az uniós pénzügyi támogatás nyújtásával függenek össze.

42. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely a "szabálytalanság" fogalma alól kizárja a nemzeti közigazgatási szervek által elkövetett hibákat, megfosztaná hatékony érvényesülésétől az említett rendelkezésben foglalt szabályt.

43. Ebből az következik tehát, hogy az uniós jog nemzeti közigazgatási hatóságoknak felróható megsértése a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik. Tekintettel arra, hogy a nemzeti hatóságok központi szerepet töltenek be a strukturális alapok végrehajtása során, az általuk elkövetett jogsértést a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "szabálytalanságnak" kell tekinteni.

44. Az első jogalap ezen részét tehát el kell utasítani.

Az első jogalap másodlagosan előterjesztett, a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított szabálytalanságok megtörténtének megkérdőjelezésére alapított második részéről

45. A Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében azt állítja, hogy nem történtek meg az illetékes közigazgatási hatóságok által elkövetett szabálytalanságok, és a Bizottságnak az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékonyságára vonatkozó kifogásai megalapozatlanok.

A Bizottság által a nem KKV-k közé tartozó vállalkozásokra vonatkozó projektekhez kapcsolódó kiadások nem támogatható jellegűnek történő minősítésével elkövetett hibáról

- A felek érvei

46. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy nem áll fenn lényeges közigazgatási hiba, tekintettel egyrészt arra, hogy az érintett projekteket az operatív program 1.1 prioritásával azonos szempontok szerint támogatták és számolták el, másrészt arra, hogy nem érte sérelem a közösségi költségvetést, noha e feltételt a 4253/88 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése előírja.

47. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a nem KKV-k részére a 2.1. prioritás címén nyújtott pénzügyi támogatás elszámolása és irányítása még potenciálisan sem eredményezett indokolatlan kiadási tételeket. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli ugyanis, hogy az 2.1. prioritás alatt felsorolt öt vállalkozás teljesíti a régiók közötti kereskedelem 1.1 prioritás címén megkövetelt feltételét, amely kifejezetten azt írja elő, hogy a termelőberuházásokra "a vállalkozás méretétől függetlenül" sor kerülhet. Ilyen összefüggésben a Számvevőszék kifogásai nem egyes vállalkozások jogosulatlan pénzügyi támogatására, csupán a támogatás operatív program keretében történő elszámolására vonatkoznak.

48. A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

- A Törvényszék álláspontja

49. A megtámadott határozatban a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett kifogások több projektre vonatkoznak.

50. A Tralag Landmaschinen projekttel kapcsolatban, amint arra a megtámadott határozat mellékletét képező táblázat 46. pontja rámutat, nem a KKV-knak a 94/628 határozattal felállított közösségi támogatási keretben szereplő, hanem a közérdekű feladatokra vonatkozó "regionális gazdasági struktúrák fejlesztéséről" szóló, a Bundestag (szövetségi parlament, Németország) tervezési bizottsága által 1995. április 27-én a 1995-1999-es időszakra elfogadott huszonnegyedik kerettervben foglalt meghatározásnak a megsértéséről van szó, amelyet az EK 10. cikkben foglalt jóhiszemű együttműködés általános elvének értelmében tiszteletben kell tartani. E rendelkezés ugyanis 15%-os kiegészítő finanszírozást a 250 vagy annál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások tekintetében ír elő, a Tralag Landmaschinen nem ilyen vállalkozás, ám a finanszírozásból mégis részesült. E vállalkozás így a 15%-os kiegészítő finanszírozásra nem volt jogosult.

51. Az ezen utóbbi vállalkozáshoz kapcsolódó projekt, továbbá a Maxit Baustoffwerke GmbH-t, az arcon II Flachglasveredelungot, a Gothaer Fahrzeugwerket és a CeWe Color AG-t érintő négy másik projekttel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének második albekezdéséből következik, az 1994 és 1999 közötti programozási időszak műveleteire vonatkozó utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet legkésőbb 2003. március 31-én, további módosítás lehetősége nélkül, be kellett nyújtani a Bizottsághoz. A szóban forgó öt projektet a 2.1 intézkedés címén számolták el. Mivel, amint arra a fenti 8. pont rámutatott, az utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet a Bizottsághoz 2002. július 18-án nyújtották be, és az 2003. június 27-én került kedvező elbírálásra, a német hatóságok nem állíthatják érvényesen azt, hogy az említett projektek az 1.1 intézkedés címén támogathatók voltak. Ilyen körülmények között a hibás elszámolások a szóban forgó beavatkozás 2.1 intézkedése címén nem támogatható kiadásokra vonatkozó bejelentésnek tekinthetők, amely 2003. március 31-ét követően nem módosítható.

52. Márpedig, amint azt a Bíróság már kimondta, e szabálytalanságok megtörténte elegendő pénzügyi korrekció alkalmazásához, anélkül hogy a közösségi költségvetés pontosan meghatározott pénzügyi sérelmet szenvedne (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Írország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25-27., 31., 58. és 59. pontját).

53. Végezetül a Számvevőszék nem korlátozta kifogásait a nem a KKV-k közé tartozó vállalkozások 2.1 intézkedés keretében való finanszírozására, hanem megállapította, hogy a szóban forgó műveletek 100%-ban nem támogathatók közösségi támogatásból.

54. A felperes ezen érvét tehát el kell utasítani

A pénzügyi lízing és tartós bérlet elhatárolásáról, valamint a feljegyzések és az IAS 17 nemzetközi számviteli standard alkalmazhatatlanságáról

- A felek érvei

55. Ami a 38. sz. TelePassport Service GmbH és a 44. sz. Schuster Kunststofftechnik GmbH műveleteket illeti, amelyek kiadásait nem támogathatóknak minősítették, a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja egyrészt a pénzügyi lízing és tartós bérlet Bizottság által alkalmazott megkülönböztetését, másrészt a Németország tekintetében a közösségi támogatási keretrendszereket, az egységes programozási dokumentumokat és a közösségi kezdeményezési programokat jóváhagyó határozatok módosításáról szóló 1997. április 23-i 97/321/EK határozat (HL L 146., 9. o.) mellékletét képező 20. sz. feljegyzés (a továbbiakban: 20. sz. feljegyzés) és az IAS 17 nemzetközi számviteli standard alkalmazását.

56. A Németországi Szövetségi Köztársaság kijelenti, hogy a pénzügyi lízing nem "a tartós bérlet különös formája", amint azt a Bizottság állítja. A pénzügyilízing-szerződés alapvető tárgya lényege gazdasági javak megszerzése, amely az elszámolás szempontjából a szerződés megkötésével hatályosul. Ami a tartós bérletet illeti, ennek tárgya pusztán a használatra bocsátásra korlátozódik, és a bérleti díjak a rendelkezésre bocsátás díjának tekinthetők. Így a közösségi pénzügyi támogatásnak a pénzügyi lízing 60 részletére való korlátozása nem indokolt. Továbbá a pénzügyi lízing tekintetében számított díj nem a rendelkezésre bocsátásnak felel meg, hanem az eladási ár egy-egy részletének, miáltal a Bizottság megközelítése mindössze annak alapján tenne különbséget, hogy a lízingbeadó bank, vagy valamely gép eladója.

57. A Bizottság vitatja ezeket az érveket, és a közösségi jogi kifejezések önálló értelmezése, valamint amellett foglal állást, hogy a javak pénzügyi lízing útján történő megszerzését nem lehet adásvételi műveletnek tekinteni, lévén hogy a végső kedvezményezettek a javak feletti tulajdon összes jogosítványát csupán a 60 hónapos időszak végén, valamennyi részlet megfizetését követően szerezték meg, ami az érintett projektek esetében csak a közösségi beavatkozás lezárását követően történt meg.

- A Törvényszék álláspontja

58. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozással elérni kívánt célkitűzést (a Bíróság C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-6917. o.] 43. pontja és a 327/82. sz. Ekro-ügyben 1984. január 18-án hozott ítéletének [EBHT 1984., 107. o.] 11. pontja). Továbbá, amint azt a Bizottság helytállóan megjegyzi, az, hogy a 97/321 határozat címzettje a kiadások támogathatósága vonatkozásában a Németországi Szövetségi Köztársaság, nem indokolja e szöveg önálló és egységes értelmezésének mellőzését, mivel ez a határozat tizenöt hasonló határozat együttesének részét képezi, amelyeket ugyanazon a napon címeztek a korabeli tizenöt tagállamnak, és amelyeket egyszerre tettek közzé.

59. Ami a Németországi Szövetségi Köztársaság érvének érdemét illeti, a javak pénzügyi lízing keretében történő megszerzése nem tekinthető teljes egészében támogatható adásvételi műveletnek, tekintve, hogy a végső kedvezményezettek nem fizették meg a teljes vételi árat a támogathatósági időszak folyamán. Így a végső kedvezményezettek a javak feletti teljes tulajdonjogot csupán a 60 hónapos időszak végén, valamennyi részlet megfizetését követően szerezték meg, ami az érintett projektek esetében csak a közösségi beavatkozás lezárását követően történt meg.

60. Ami az IAS 17 nemzetközi számviteli standardot illeti, meg kell állapítani, hogy az e standardokra történő utalás a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdésében semmiképpen sem meghatározó, mivel a megtámadott határozat erre teljességgel másodlagosan, általánosan elismert számviteli szabályként utal a "pénzügyi lízing" kifejezés értelmezése céljából.

61. Végezetül ami az 1997. május 1-jén hatályba lépett feljegyzések alkalmazhatóságát illeti (amennyiben ezen, a 97/321 határozat mellékletét képező feljegyzések rendelkezései új vagy kiegészítő terheket írnak elő a tagállamok vagy a kedvezményezettek számára), meg kell állapítani, hogy a támogathatóság fogalmát nem ez a határozat vezette be, és az e határozathoz csatolt feljegyzések csak a létező gyakorlatot kodifikálják, a bérleti szerződésre vonatkozó kiadások tekintetében kifejtve azt a már létező szabályt, mely szerint a jövőbeni kiadások nem támogathatók. Ennélfogva nincsen szó a 20. sz. feljegyzés visszaható hatállyal történő alkalmazásáról.

62. A Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét tehát el kell utasítani.

Annak téves voltáról, hogy a Bizottság egyes szabálytalanságokat rendszeresnek minősített

- A felek érvei

63. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság abból a helytelen előfeltevésből indul ki, hogy a Számvevőszék az operatív program 2.1 prioritásának címén a nem KKV-knek nyújtott támogatást rendszeres hibának minősítette. A Németországi Szövetségi Köztársaság e tekintetben felrója a Bizottságnak, hogy a 23,88%-os hibaarányt az operatív program 2.1 prioritása alatt eszközölt valamennyi kiadásra extrapolálta a hibák rendszeres jelege folytán, noha a Számvevőszék a fent hivatkozott öt projekt egyikét sem a rendszeres hibák miatt kifogásolta. E jelentős tévedés hiánya teljességgel eltérő számítási alapot eredményezett volna. A megtámadott határozatból arra sem lehet következtetni, hogy a Bizottság eltért volna a Számvevőszék értékelésétől, amint azt állítja.

64. A Bizottság vitatja ezen érveket.

- A Törvényszék álláspontja

65. Ami a megtámadott határozat és a Számvevőszék megállapításai közötti állítólagos ellentmondást illeti, meg kell jegyezni, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének szövegéből nem következik, hogy az ezen cikk által biztosított jogkörök gyakorlása során a Bizottság kötve lenne az ellenőrző szerv észrevételeihez. Ellenkezőleg: az a feladata, hogy maga értékelje a feltárt szabálytalanságokat. Így a megtámadott határozat a Bizottság, nem pedig a Számvevőszék értékelését tükrözi.

66. Egyebekben a nem KKV-nak minősülő vállalkozásokra vonatkozó téves elszámolások rendszeres jellegűek, mivel irányítási, ellenőrzési vagy könyvvizsgálati hiányosságot tükröznek, amely több alkalommal előfordult, és nagy valószínűséggel hasonló esetek egész sorozata folyamán újból felmerül. A Bizottság tehát helytálló módon minősítette rendszeres szabálytalanságoknak a nem KKV-nak minősülő vállalkozásokra vonatkozó téves elszámolásokat.

67. Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét el kell utasítani.

Az 5%-ra vonatkozó ellenőrzések Bizottság részéről tévesen történt hiányosnak minősítéséről és az irányítási és ellenőrzési rendszerek hiányosságaira történő következtetésről

- A felek érvei

68. A Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a Bizottság azon kifogását, amely szerint hiányosságok voltak a 2064/97 rendelet szerinti, 5%-ot érintő ellenőrzések végrehajtása során, és úgy ítéli meg, hogy ez nem alapozhatja meg szabálytalanság fennállását.

69. Először is a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2064/97 rendelet 8. cikkének alapján a külső könyvvizsgáló cég által kiállított záró igazolásból az következik, hogy az "5%-os ellenőrzések" lényegében hitelt érdemlőek voltak, és megfeleltek az e rendelet 3. cikkében foglalt követelményeknek. Márpedig sem a Számvevőszék, sem a külső könyvvizsgálók nem fogalmaztak meg olyan bírálatot, miszerint Türingia tartomány hatóságai nem teljesítették azon követelményeket, amelyeket a rendszer ellenőrzése céljából a Bizottság meghatározott.

70. Másodszor a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a Bizottság azon kifogását, mely szerint az 5%-os ellenőrzésekhez használt "check-listek" nem tartalmazták a feljegyzésekben foglalt iránymutatásokat. Úgy véli, hogy az iránymutatások, még ha azokat nem is tartalmazták kifejezetten a check-listek, természetesen és kétségtelenül szerves részét képezték az 5%-os ellenőrzéseknek.

71. Harmadszor a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság magatartása ellentmondásos, mivel ezen kifogásának már nem adott hangot az 1998. július 23-i"Ventura"-jegyzőkönyvben, sem a 2002. január 30-i bizottsági jelentésben.

72. Negyedszer a Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozza, hogy az a puszta tény, hogy az 5%-os ellenőrzések a Számvevőszék vizsgálata által megállapítottnál alacsonyabb hibaarányt tártak fel, önmagában nem von maga után kétségeket az illetékes hatóságok irányítási és ellenőrzési rendszere tekintetében. A különbség abból adódik, hogy a Számvevőszék az irányítási és ellenőrzési rendszer nyilvánvaló hiányosságait elemezte, míg az 5%-os ellenőrzéseket szúrópróbaszerűen végezték, amint azt a rendelet megköveteli. Míg a szúrópróbaszerű ellenőrzés reprezentatív, addig a főbb hiányosságok Számvevőszék általi elemzése a kockázatok azonosítására irányul.

73. A Bizottság vitatja ezen érveket, és rámutat, hogy semmilyen pénzügyi korrekciót nem alkalmaztak az irányítási és ellenőrzési rendszer Számvevőszék által megállapított hiányosságaival kapcsolatban.

- A Törvényszék álláspontja

74. A megtámadott határozatból következik, hogy a szóban forgó beavatkozás irányítási és ellenőrzési rendszerében a Számvevőszék által megállapított hiányosságok említése, amelyekre a Bizottság az említett határozat (11) preambulumbekezdésétől kezdve hivatkozik, nem tekinthető a pénzügyi támogatás csökkentése önálló indokának. A pénzügyi támogatásnak a megtámadott határozat által való csökkentése az egyedi szabálytalanságok korrekcióján és a rendszeres szabálytalanságok tekintetében alkalmazott extrapolált pénzügyi korrekción alapult. Semmilyen pénzügyi korrekciót nem alkalmaztak az irányítási és ellenőrzési rendszer Számvevőszék által megállapított hiányosságaival szemben. Ez az érv tehát hatástalan.

75. Következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

2. A 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a csökkentés összegének extrapoláció általi kiszámítása folytán történő megsértésére alapított második jogalapról

A második jogalap első részéről, amely azon alapul, hogy a csökkentés összegének a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti kiszámítása során jogellenes az extrapolációs módszer alkalmazása

Az extrapolációnak a 4253/88 rendelet 24. cikkén alapuló alkalmazásához fűződő jog hiányáról

- A felek érvei

76. A Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében, amelyet címének fényében kell értelmezni, a Bizottság mindössze csökkentheti, felfüggesztheti vagy megszüntetheti az érintett projektet vagy intézkedést. E rendelkezés (1) bekezdése konkrét egyedi esetre vonatkozik, míg a (3) bekezdés a jogtalanul kifizetett összegnek a visszafizetésére. Ebből az következik, hogy a pénzügyi korrekció kifejezetten azokra az összegekre korlátozódik, amelyeket nyilvánvalóan jogtalanul fizettek ki.

77. A Németországi Szövetségi Köztársaság ehhez hozzáfűzi, hogy a 4253/88 rendelet eltér az EMOGA 729/70 rendelet alapján történő végső elszámolásától, amely rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja kifejezetten lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a pénzügyi korrekció kiszámítása során tekintetbe vegye a feltárt eltérések terjedelmét, a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint az Európai Közösséget ért pénzügyi sérelmet.

78. A Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében úgy véli, hogy a 2000-2006-os finanszírozási időszakra vonatkozó 1260/1999 rendelet közzététele előtt nem létezett olyan részletes jogszabályi keret, amely egyértelműen meghatározta volna a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, miáltal a pénzügyi korrekciók alkalmazása vitatható. A 2064/97 rendelet nem tekinthető jogalapnak, és még kevésbé ír elő extrapolációs eljárást a pénzügyi korrekciók alkalmazásához.

79. A Németországi Szövetségi Köztársaság ehhez hozzáteszi, hogy az, hogy a rendszeres szabálytalanságok gyakran nem pontosan számszerűsíthetők, nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a 4253/88 rendelet alapján extrapolációt alkalmazzon.

80. A Spanyol Királyság elismeri, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság rendelkezik bizonyos mérlegelési mozgástérrel a 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének vonatkozásában. Mindazonáltal az extrapolációs technika azzal jár, hogy a valamely projektre elkülönített támogatás csökkentése feltevésen, nem pedig vizsgálaton alapul. Ilyen lehetőségről nemcsak hogy nem rendelkezik a szóban forgó cikk, de az ellentétes annak szellemével és rendeltetésével is. Ellentétben a Bizottság által előadottakkal, a Bíróság a C-443/97. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2000. április 6-án hozott ítéletében (EBHT 2000., I-2415. o.) nem igazolta az extrapolációs technika alkalmazását. Egyébként a Spanyol Királyság emlékeztet arra, hogy az extrapoláció a rendszeres szabálytalanságok reprezentatív minta alapján történő megállapítását követeli meg, ami a jelen esetben nem történt meg.

81. A Holland Királyság ugyancsak azt állítja, hogy a 4235/1988 rendelet 24. cikke nem teremt jogalapot az extrapolációra, és megállapítja, hogy nem érti, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a jóhiszemű együttműködés elvei, amelyekből a Bizottság kiindul, miként vezethetnének a hivatkozott cikk tág értelmezéséhez. Továbbá a Bizottság nem vonhat magához új hatásköröket belső iránymutatások útján, amelyek nem képezhetnek az extrapolációt igazoló jogalapot. Nem a Bizottság határozza meg saját jog- és hatáskörének terjedelmét, ez az európai jogalkotó jogkörébe tartozik. A fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből sem következik ennek ellenkezője. Végezetül az extrapolációnak meg kell óvnia az eljárási garanciákat, míg a tényállás megvalósulása idején hatályos jogszabályok nem tartalmaztak e tekintetben egyetlen szabályt sem.

82. A Francia Köztársaság úgy véli először is, hogy a Bizottság az 1994 és 1999 közötti programozási időszakra, jogalap hiányában, nem alkalmazhatott pénzügyi korrekciót extrapoláció útján. Magának a 4253/88 rendelet 24. cikkének a szövegéből az következik ugyanis, hogy a Bizottság csak egyedi pénzügyi korrekciókat alkalmazhat. Ez különbözteti meg az ERFA keretében az 1994 és 1999 közötti programozási időszakra alkalmazandó pénzügyi korrekciókra alkalmazandó szabályozást az EMOGA Garanciarészlege keretében a végső elszámolás tekintetében alkalmazandótól. E vonatkozásban a francia kormány emlékeztet arra, hogy az EMOGA Garanciarészlege keretében a Bíróság engedélyezte az extrapolációs módszer alkalmazását (a C-118/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. január 24-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-747. o.] és a C-344/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2081. o.]). Így az ítélkezési gyakorlat értelmében az extrapoláció alkalmazása elvben nem tilos. Ezzel szemben a 4253/88 rendelet 24. cikke kifejezetten akként rendelkezik, hogy a Bizottság kizárólag egyedi pénzügyi korrekciókat alkalmazhat a megállapított szabálytalanság tekintetében. A Bizottságot majd csak az 1260/1999 rendelet hatalmazza fel extrapolált korrekciók alkalmazására. A fentiekből az következik, hogy az extrapolációs módszer alkalmazását a 4253/88 rendelet elvben tiltotta.

83. Másodszor a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság nem alkalmazhat extrapoláció útján pénzügyi korrekciót a 4253/88 rendelet keretében, mivel egyrészt e rendelet nem írja elő az extrapolációs módszer alkalmazásának feltételeit, másrészt e rendelet nem látja el e módszert szigorú eljárási garanciákkal. Ennek megfelelően csak akkor rendelhetne el a Bizottság extrapoláció útján korrekciókat, ha azonos jellemzőket mutató műveletek véletlenszerűen kiválasztott és reprezentatív mintáját használja. A feltételeket és garanciákat kötőerővel rendelkező jogi aktusnak kell előírnia, nem elegendő, hogy ezeket egyszerű belső bizottsági iránymutatások írják elő, és a Bizottság azokra nem hivatkozhat az extrapoláció módszere alkalmazásának igazolása céljából. Márpedig, amint azt a Bíróság kimondta a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében, ezen belső iránymutatások nem váltanak ki joghatásokat, és nem rendelkeznek kötőerővel. Következésképpen nem szolgálhatnak az extrapoláció jogalapjául.

84. A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

- A Törvényszék álláspontja

85. A 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy a Bizottság csökkentheti az érintett projektre vagy intézkedésre nyújtott támogatást, amennyiben a 24. cikk (1) bekezdésében előírt kontradiktórius vizsgálatot követően megállapítást nyer, hogy szabálytalanság történt, illetve hogy a projekt vagy intézkedés jellegét vagy végrehajtásának feltételeit jelentősen módosították. A 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése nem tesz semmiféle mennyiségi vagy minőségi különbséget a támogatás csökkentését eredményező szabálytalanságok között.

86. E rendelkezés tehát csökkentési jogkört és széles mozgásteret biztosít a Bizottság számára, és nem tesz említést korlátozásokról azon módszerek megválasztása terén, amelyeket a Bizottság a csökkentés összegének meghatározása során alkalmazhat.

87. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az extrapolációs módszer alkalmazása a jelen ügyben igazolható-e.

88. Először is az, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi-e a Bizottság számára pénzügyi korrekciónak az említett módszer által történő alkalmazását, az e rendelkezés szövegében foglalt "bizonyossá válik, hogy szabálytalanság történt" tagmondat értelmezésétől függ.

89. A Bizottság által a pénzügyi korrekció előírására vonatkozó jogköre gyakorlása során a visszafizetendő összeg meghatározása érdekében alkalmazott módszernek összhangban kell állnia a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése által követett céllal.

90. E cél a pénzügyi korrekció lehetővé tétele, amennyiben a kiadásokat, amelyek finanszírozását kérték, nem az uniós jogszabályoknak megfelelően eszközölték. E célkitűzés fényében a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését olyan módon kell értelmezni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a támogatás megfelelő módon történő csökkentését.

91. Pontosabban, amint arra a Bizottság helytállóan rámutat a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében, a korrekció összege az Uniós költségvetés által elszenvedett pénzügyi veszteségtől függ, amelyet a könyvvizsgálat állapít meg. E veszteség teljes egésze tekintetében korrekcióra van szükség, mivel a végrehajtás bármilyen hiányossága a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megsértését valósítja meg, amely elvnek a Bizottságnak és a tagállamoknak az EK 274. cikk értelmében meg kell felelniük. Így a Bizottságnak lehetőséggel kell bírnia, hogy a támogatást olyan intézkedés keretében csökkentse, amely tükrözi a 4253/88 rendelet 24. cikk (1) bekezdésében előírt kontradiktórius vizsgálat során megállapított szabálytalanság súlyát.

92. Egyébként az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem szorítkozhat a szóban forgó szabálytalanságok feltételezésére, hanem jogilag megkövetelt módon meg kell állapítania, hogy e szabálytalanságok nem az általa vizsgált konkrét esetekre korlátozódtak. Így annak bizonyításához, hogy a szabálytalanságok nem az általa vizsgált konkrét esetekre korlátozódtak, elegendő, ha a Bizottság olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyek komoly és észszerű kétséget ébresztenek az érintett tagállam által lefolytatott ellenőrzések összességének szabályossága tekintetében. A Bizottság nem köteles kimerítően bizonyítani az ellenőrzések összességének hiányosságait (lásd, analógia útján, a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 2004. március 4-én hozott ítélet 58. pontját).

93. A bizonyítási kötelezettség ezen könnyítése azzal magyarázható, hogy a 4253/88 rendelet nem ír elő rendszeres ellenőrzést a Bizottság részéről, és ráadásul ez utóbbi számára, mivel nincs olyan helyzetben, hogy megkapja azokat az adatokat, amelyekre a gazdasági szereplőktől szüksége van, egyébként ténylegesen lehetetlen lenne annak biztosítása.

94. Amennyiben a Bizottság elegendő, komoly és ésszerű kétségre okot adó bizonyítékot terjesztett elő a nemzeti ellenőrzések összessége tekintetében, az érintett tagállam feladata, hogy az ellenőrzések valós jellegére vonatkozó részletesebb bizonyítékok előterjesztésével bizonyítsa a Bizottság állításainak pontatlanságát. Ha a tagállam ilyen bizonyítékokat nem terjeszt elő, a Bizottság azt állapítja meg, hogy a szabálytalanságok nem korlátozódtak az általa vizsgált konkrét esetekre.

95. A csökkentésre vonatkozó határozatnak tükröznie kell a szabálytalanságok ezen, rendszeres jellegét. A Bizottság továbbá nem rendelkezik információval az érintett tagállam által lefolytatott ellenőrzések összessége tekintetében. Ilyen esetben az extrapolációs módszer alkalmazása jelenti a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése által követett célok elérésének legmegfelelőbb módját. Mivel a szabálytalanságok rendszeres jellege megállapítást nyert, a támogatás csökkentése nem a Bizottság puszta feltételezésén, hanem megállapítást nyert tényen alapul.

96. A Bizottságnak ugyanakkor továbbra is fennáll azon, főként az arányosság elvéből eredő kötelezettsége, hogy az uniós jogszabályokat tiszteletben tartsa. Annak vizsgálatára, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása során tiszteletben tartotta-e ezen alapelvet, alább, az ötödik jogalap keretében kerül sor.

97. Meg kell állapítani tehát, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése nem tiltja, hogy a Bizottság extrapolációs módszert alkalmazzon a pénzügyi korrekció meghatározása céljából.

98. Egyébként, ha a 2064/97 rendelet nem rendelkezik a pénzügyi korrekciók extrapolációjáról, ennek magyarázata abban a tényben keresendő, hogy e rendelet olyan, a 4253/88 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésén alapuló végrehajtási rendeletnek tekinthető, amely azon minimális követelményeket állapítja meg, amelyeket a strukturális alapok által társfinanszírozott intézkedések területén a tagállamok által bevezetett pénzügyi ellenőrzési rendszereknek teljesíteniük kell.

99. A Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét tehát el kell utasítani.

Az extrapolációs jog belső iránymutatások szerinti hiányáról

- A felek érvei

100. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli továbbá, hogy a Bizottság belső iránymutatások alapján - többek között azok tisztán belső jellegénél, és a harmadik személyekre kiterjedő joghatások hiánya folytán - nem alkalmazhatja az extrapolációt.

101. Ezenfelül e belső iránymutatások tartalmát nem hagyták jóvá a tagállamok, amelyek több alkalommal is ellenezték azt. Márpedig a Bizottság nem hivatkozhat olyan jogforrásra, amelyet a tagállamok nem hagytak jóvá.

102. Végezetül, ellentétben a megtámadott határozat 25. pontjában foglaltakkal, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az átalány-, vagy extrapolációs korrekciók feltételei és maximális összege nincsenek meghatározva, és egyetlen számítási módszer sem nyer említést.

103. A Bizottság vitatja ezen érveket.

- A Törvényszék álláspontja

104. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a 4253/88 rendelet 24. cikkén alapul. Továbbá a megtámadott határozatból nem következik, hogy a Bizottság a belső iránymutatásokat azért alkalmazta, hogy azok az említett határozat jogalapjául szolgáljanak.

105. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet keretében már vizsgálta a belső iránymutatások hatályának kérdését. A Spanyol Királyság belső iránymutatások megsemmisítését kérte, mivel úgy vélte, hogy azok újabb pénzügyi természetű szankciókkal fenyegetik a tagállamokat, és a Bizottságnak nem volt hatásköre ilyen aktus elfogadására.

106. A Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő azt állítva, hogy a belső iránymutatások nem állapítanak meg további kötelezettségeket a tagállamok számára a 4253/88 rendelet 24. cikkében előírtakhoz képest, azok nem befolyásolják a fennálló jogi helyzetüket, és nem váltanak ki joghatásokat.

107. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak jogában áll a támogatás csökkentése vagy felfüggesztése. Megállapítja, hogy semmi akadálya annak, hogy a Bizottság a 4253/88 rendelet 24. cikke alkalmazásának keretében a pénzügyi korrekcióra vonatkozó belső iránymutatásokat fogadjon el, és érintett egységeit kötelezze azok alkalmazására. Az ilyen belső belső iránymutatások tehát azokat az általános irányvonalakat határozzák meg, amelyek alapján a Bizottság a 4253/88 rendelet 24. cikkének alkalmazása keretében utóbb egyedi határozatokat kíván elfogadni, amelyek jogszerűsége az EK 230. cikkben meghatározott eljárás szerint vitatható. Az ítélkezési gyakorlat szerint tehát a Bizottság ilyen aktusa, amely mindössze azon szándékát tükrözi, hogy egy meghatározott irányvonalat kövessen a 4253/88 rendelet 24. cikke által számára biztosított hatáskörök gyakorlása során, nem tekinthető joghatások kiváltására irányuló aktusnak (a 114/86. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 1988., 5289. o.] 13. pontja és a C-180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2265. o.] 28. pontja).

108. Az ilyen belső iránymutatások mindössze a Bizottság azon szándékát fejezik ki, hogy egy meghatározott irányvonalat kövessen a 4253/88 rendelet 24. cikke által számára biztosított hatáskörök gyakorlása során.

109. A Bíróság ennek alapján azt állapítja meg, hogy a belső iránymutatásokat nem lehet joghatások kiváltására irányuló aktusoknak tekinteni, miáltal a Spanyol Királyság megsemmisítés iránti keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

110. A Bíróság tehát, amikor a keresetet a fent idézett okoknál fogva elfogadhatatlannak nyilvánította, különbséget tett a belső iránymutatások és az azok alapján elfogadott egyedi határozatok között.

111. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság hivatkozhat a belső iránymutatásokra a tagállamoknak címzett egyedi határozatok átláthatóságának növelése céljából. Mindazonáltal, amint azt a fenti 104. pont megjegyzi, a 4253/88 rendelet 24. cikke alkotja a megtámadott határozat Bizottság által megjelölt egyetlen jogalapját.

112. A Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét tehát el kell utasítani mint hatástalant.

113. A második jogalap első részét tehát teljes egészében el kell utasítani.

A második jogalap másodlagosan előterjesztett második részéről, amely azon alapul, hogy a Bizottság a jelen esetben nem alkalmazhatott volna extrapolációt

A felek érvei

114. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az extrapoláció nem reprezentatív mintán alapul. Pontosabban úgy véli, hogy a megtámadott határozatban semmi nem bizonyítja, hogy a Számvevőszék ellenőrzéseit, amelyekre a Bizottság az extrapolációit alapítja, reprezentatív, szúrópróbaszerű ellenőrzési eljárások keretében végezték, amely eljárásra a Számvevőszék nem köteles. Míg a szúrópróbaszerű statisztikai eljárás a szokásos, reprezentatív eseteken alapuló összesített értékelésre szolgál, a főbb hiányosságok elemezése előzetesen az ellenőrzés tárgyának és a követett célkitűzéseknek a megválasztását teszi szükségessé. Ezzel a Bizottság az általa maga számára belső iránymutatásainak 6. pontjában, illetve a megtámadott határozat 11. pontjában előírottakkal ellentétes magatartást tanúsított.

115. Ami a Bizottság által az EMOGA Garanciarészlegével vont párhuzamot illeti, a Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem vett tudomást arról, hogy az e területen alkalmazandó belső iránymutatások kizárólag jelentős és általános veszteség esetén tesznek lehetővé legfeljebb 10%-os extrapolációt. Márpedig jelen esetben az arány 23,88%, és ilyen veszélyre nem hivatkoztak.

116. A Bizottság vitatja ezen érveket.

A Törvényszék álláspontja

117. Az iratokból az következik, hogy azon minta meghatározása céljából, amelynek alapján ellenőrzését végezte, a Számvevőszék a DAS 2003 ellenőrzési programnak, valamint saját belső iránymutatásainak megfelelően eljárva, véletlenszerűen kiválasztott 30 műveletet, amelyek közül 28 a 2.1 intézkedés alá tartozott, és a minta mérete az alapok típusának függvényében került kiválasztásra.

118. Következésképpen a Számvevőszék által végzett ellenőrzések megfelelő, objektív és reprezentatív jelleget mutatnak, és a Számvevőszék reprezentatív mintavételi módszert alkalmazott, miáltal a Bizottságnak jogában állt az extrapoláció alkalmazása.

119. Egyébiránt az EMOGA Garanciarészlegére vonatkozó belső iránymutatások rendeltetésük szerint a jelen esetben nem alkalmazhatók, annál is inkább, mert a Németországi Szövetségi Köztársaság által megjelölt hibaarányok az átalánykorrekciókra, nem pedig az extrapolációkra irányadók. Márpedig az extrapoláció célja az átalánykorrekció elkerülése, és helyette egy reprezentatív minta hibaarányának azon populáció egészére történő kiterjesztése, amelyből kiindulva a mintát létrehozták.

120. A második jogalap második részét, és ennek megfelelően a második jogalapot teljes egészét el kell utasítani.

3. A csökkentést megelőzően a Bizottság által végzendő helyszíni ellenőrzés hiányára alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

121. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint az, hogy a Bizottság elemzését a főbb hiányosságokra alapozta, lényeges eljárási hibát valósít meg, ami sérti a 4253/88 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését, amely kógens eljárási szabály a strukturális alapok által finanszírozott projektek helyszíni és szúrópróbaszerű ellenőrzését követeli meg. A főbb hiányosságok Számvevőszék által végzett elemzése nem helyettesítheti a Bizottság egységei által lefolytatott szúrópróbaszerű ellenőrzési eljárást.

122. A Bizottság vitatja ezen érveket.

A Törvényszék álláspontja

123. Ami a Németországi Szövetségi Köztársaság által a maga a Bizottság által elvégzendő ellenőrzésekkel kapcsolatban megfogalmazott kifogásokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely projekt vagy intézkedés megvalósítása a számára elkülönített pénzügyi támogatást csak részben igazolja, "megfelelő módon kivizsgálja az esetet".

124. Mindazonáltal e szövegből azt a következtetést levonni, hogy a Bizottságnak kötelessége, hogy az előírt ellenőrzéseket kizárólag maga végezze, a gondos ügyintézés elvével ellentétes lenne, mivel túlságosan merev értelmezés lenne, amely az ellenőrzések számának megkétszereződését, és ezzel veszteségeket eredményezne a közösségi forrásokban.

125. Ezenfelül nem vitatott, hogy a Bizottságnak a közösségi alapok felhasználásának ellenőrzésében álló feladatának végrehajtása során jogában áll különböző információs források felhasználása. A Törvényszék a korábbiakban már elfogadta, hogy a nemzeti hatóságok által összegyűjtött bizonyítékokra történő egyszerű hivatkozás is elegendő. Ekként, amint az megállapítást nyert a Törvényszék T-199/99. sz., Sgaravatti Mediterranea kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26-án hozott ítéletének (EBHT 2002., II-3731. o.) 45. pontjában, amennyiben a nemzeti hatóságok kimerítő módon ellenőrizték, hogy a közösségi támogatás kedvezményezettje teljesíti-e pénzügyi kötelezettségeit, a Bizottság jogszerűen kiindulhat azok részletes ténymegállapításaiból, és meghatározhatja, hogy e megállapítások lehetővé teszik-e a módosított 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében szankciót igazoló szabálytalanságok fennállásának megállapítását. Ezt az ítélkezési gyakorlatot a Törvényszék megerősítette a T-154/06. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2008. december 17-én hozott ítéletének (az EBHT-ban nem tették közzé) 42. pontjában.

126. Alapvető fontosságú ugyanakkor annak vizsgálata, hogy a tagállamok ne szenvedjenek semmilyen eljárás- vagy anyagi jogi hátrányt az ellenőrzések módozatainak vagy az azt végzők személyének megválasztása következtében. Így meg kell vizsgálni, hogy a Számvevőszék és a Bizottság által végzett ellenőrzések eljárási garanciái és gyakorlati következményei egyenértékűek-e.

127. Ami az eljárási garanciákat illeti, meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzések két típusa - a Bizottság, illetve a Számvevőszék által végzett ellenőrzés - hasonló. Mindkét esetben tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot, magas szintű ellenőrzési standardokat alkalmaznak, a tagállamot tájékoztatják a helyszíni ellenőrzés elvégzését megelőzően, az ellenőrzéseken részt vehetnek a nemzeti hatóságok meghatalmazottai, és az érintett tagállamot fel kell hívni az ellenőrzés eredményeire vonatkozó észrevételeinek megtételére.

128. Ezzel szemben az ellenőrzések két típusa esetén előrelátható gyakorlati következmények nem hasonlóak, mivel a Számvevőszék jelentése nem rendelkezik kötőerővel, és mivel közvetlenül ennek alapján nem írható elő pénzügyi korrekció.

129. A Számvevőszék és a Bizottság ugyanis eltérő szerepet tölt be a Közösség költségvetési eljárásában. Az EK 246. cikk értelmében a pénzügyi ellenőrzést a Számvevőszék végzi. Az EK 248. cikk (1) bekezdésének értelmében megvizsgálja a Közösség összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását és az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. Ebből az következik, hogy a Számvevőszéknek vizsgálnia kell többek között a közösségi alapok forrásainak a Bizottság általi kezelését. A Számvevőszék megállapítja a helyzetet, és ajánlásokat is megfogalmaz a pénzügyi irányítás optimalizálása érdekében. A Bizottság kiegészítő feladatot lát el, amely a források visszaszerzésében áll olyan esetben, amikor szabálytalanságot állapítottak meg a projekt végrehajtásában.

130. Következésképpen rendszertani szempontból a két intézmény szerepe és feladatkörei nem azonosak, és a Bizottság nem veheti át automatikusan a Számvevőszék megállapításait.

131. Általános szabályként ebből az következik, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése által megkövetelt ellenőrzéseket nem kell szükségképpen a Bizottság tisztviselőinek vagy meghatalmazottainak végezniük. Mindazonáltal a Bizottság köteles egyrészt meggyőződni arról, hogy az általa, harmadik személyek ellenőrzéseinek alapján végzett korrekciók ne automatikusak legyenek, hanem az ellenőrzések adatainak és eredményeinek az érintett tagállammal együttműködve végzett elemzésén alapuljanak, és másrészt, hogy saját határozatát az említett ellenőrzések és az ezeket követő konzultációk alapján hozza meg.

132. Azt kell megvizsgálni tehát, hogy a közigazgatási eljárás során a nemzeti hatóságokkal való együttműködés keretében a Bizottság az érintett tagállam számára tényleges lehetőséget biztosított-e, hogy állást foglaljon a Számvevőszék megállapításairól, valamint azon korrekciókról, amelyeket a Bizottság ezen megállapítások alapján előírni szándékozik.

133. Amint az a megtámadott határozatból következik, a könyvvizsgálat meghosszabbítása során a Bizottság szervezeti egységei a 4253/88 rendelet 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban érdemben megvizsgálták a Számvevőszék megállapításait, és felhívták a német hatóságokat kiegészítő információk és bizonyítékok szolgáltatására. A Bizottság szolgálatai 2006. október 19-i levelükben megküldték e vizsgálat eredményeit a német hatóságoknak. A német hatóságok 2007. január 5-i levelükkel válaszoltak, amelyben ellenezték az extrapolált pénzügyi korrekció alkalmazását az 1994-1999-es időszak operatív programjaival kapcsolatban. A Bizottság 2007. április 23-i levelével kétoldalú megbeszélésre hívta a német hatóságokat, amelyre 2007. május 8-án Brüsszelben került sor. Az extrapolált pénzügyi korrekció alkalmazásával kapcsolatban tartott meghallgatás nem vezetett megállapodásra. Mindazonáltal a német hatóságok vállalták egyes műveleti és kiadási tételek támogathatóságát alátámasztó további bizonyítékoknak a megbeszélést követő két héten belüli benyújtását. Ezen információkat 2007. június 22-i levelükkel továbbították a Bizottságnak.

134. Következésképpen a Bizottság elég lehetőséget biztosított a Németországi Szövetségi Köztársaság számára, hogy állást foglaljon a Számvevőszék megállapításairól, továbbá 4253/88 rendelet 24. cikke (1) bekezdése szerinti együttműködés keretében megfelelő módon kivizsgálta az esetet, és csökkentette többek között az eredetileg tervezett pénzügyi korrekció összegét (lásd a fenti 13. pontot).

135. Így, ezen eljárás végén a Bizottság ténylegesen átvette a Számvevőszék által végzett ellenőrzés eredményeit, és a tagállam eljárási garanciáit ettől függetlenül tiszteletben tartották.

136. Következésképpen e jogalapot el kell utasítani.

4. A negyedik, arra alapított jogalapról, hogy a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az együttműködés elve sérült annak folytán, hogy a Bizottság nem adott hangot fenntartásának a nem KKV-k közé tartozó vállalkozások téves elszámolása tekintetében

A felek érvei

137. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság nem adott hangot fenntartásának 1994. augusztus 5-i, 1996. október 10-i vagy 1999. december 20-i határozatában az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások KKV-ként való elszámolásával kapcsolatban, aminek következtében a német hatóságok megalapozottan feltételezhették, hogy a Bizottság nem emel e tekintetben kifogást. Ezzel a Bizottság részben felelős az általa kifogásoltakért. Az, hogy a Bizottság extrapolációt írt elő a KKV-knek nyújtott pénzügyi támogatások téves elszámolásában megvalósuló rendszeres hiányosságok fennállása alapján anélkül, hogy tekintetbe venné saját felelősségét, nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság és a jóhiszemű együttműködés elvét.

138. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság mulasztása annál is inkább jelentős, mert 1997-ben és 1999-ben ez utóbbi megkapta az éves jelentéseket az ERFA beavatkozásainak értékeléséről, amelyek magukban foglalták az 500 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknak a KKV-intézkedés keretében való elszámolását, és azt nem illette bírálattal. A 2002. évi végső jelentés ugyancsak nem tartalmazott kifogást ezzel kapcsolatban.

139. A Bizottság vitatja ezen érveket.

A Törvényszék álláspontja

140. Amint a jelen ítélet arra a korábbi jogalapok vizsgálatának keretében emlékeztetett (lásd a fenti 37. és 39. pontot), az ERFA által finanszírozott műveletek szabályos végrehajtásának biztosítása elsősorban a tagállamok feladata.

141. Meg kell állapítani továbbá, hogy a 4253/88 rendelet nem tartalmaz semmilyen eljárási szabályt, amely a Bizottságnak a pénzügyi támogatás csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez való jogát annak a feltételnek rendelné alá, hogy a Bizottság a beavatkozás lezárása előtt kétségeket fogalmazzon meg a projekt megfelelő végrehajtásával kapcsolatban, amint az a T-176/06. sz., Sviluppo Italia Basilicata kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 79. pontjából következik.

142. Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Az első: az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. A második: e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akik számára azokat nyújtják. A harmadik: a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk a vonatkozó szabályokkal (lásd a Törvényszék T-347/03. sz., Branco kontra Bizottság ügyben 2005. június 30-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2555. o.] 102. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a T-282/02. sz., Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ügyben 2006. február 23-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-319. o.] 77. pontját).

143. Márpedig mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem bizonyította, hogy a Bizottság biztosítékot nyújtott volna arra nézve, hogy az 500 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokat KKV-knak fogja tekinteni, és azok következésképpen pénzügyi támogatásra jogosultak. Következésképpen a jogbiztonság elve nem sérült.

144. Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a múltbeli szabálytalanságok tűrése, a jogbiztonság elve vagy a bizalomvédelem elve értelmében nem alapít jogot az érintett tagállam számára arra, hogy ugyanazon magatartást várja el az aktuális szabálytalanságok tekintetében (a fent hivatkozott Írország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

145. A negyedik jogalapot tehát el kell utasítani.

5. Az ötödik jogalapról, amely azon alapul, hogy az arányosság elve sérült a támogatás Bizottság által meghatározott csökkentésének túlzott jellege folytán

A felek érvei

146. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság általános elvét azzal, hogy túlzott mértékű csökkentést alkalmazott a programozási időszak egészére vonatkozó extrapoláció alapján. Álláspontja szerint ugyanis a Számvevőszék által feltárt hibák nem igazolhatják a Türingia tartomány irányítási és ellenőrzési rendszerének 1994 és 1999 közötti működési zavaraira vonatkozó általános kifogást. E megállapítás ellentmond a Bizottság 1998-ban és 2002-ben végzett értékeléseinek, valamint a külső könyvvizsgáló szakértők által kiállított záró igazolásnak, amelyek tekintetében a Bizottság nem tett egyetlen kifogást sem. Az utolsó részlet kifizetése pontosan azért történt meg 2003. június 23-án, mert a Bizottság nem adott hangot érdemi fenntartásnak az irányítási és ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban.

147. Ezenkívül, noha a tartós bérletet és a pénzügyi lízinget azonosan kezelték, arra hivatkozik, hogy a Bizottság csak 1997. május 1-jét követően kötötte korlátozásokhoz a tartós bérlet támogatását.

148. Ami a Tralag Landmaschinen GmbH-t illeti, a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy itt sem fogadható el az extrapoláció, mivel az említett vállalkozás a 24. keretterv értelmében kapott 15%-os kiegészítő támogatást, miközben e támogatást csak 1995. március 17-től alkalmazták.

149. A Bizottság vitatja ezen érveket.

A Törvényszék álláspontja

150. Ami először is azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nem adott hangot az irányítási és ellenőrzési rendszerre vonatkozó általános kifogásának, hangsúlyozni kell, hogy ez az érv valójában a bizalomvédelem elvére vonatkozik. A megszilárdult ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Az első: az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. A második: e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akinek nyújtják. A harmadik: a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk a vonatkozó szabályokkal (lásd a fent hivatkozott Branco kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 102. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot és a fent hivatkozott Cementbouw Handel & Industrie ügyben hozott ítélet 77. pontját).

151. Márpedig az ügy irataiból vagy a felperes érveiből nem következik, hogy a felperes ilyen pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes biztosítékokat kapott volna a Bizottság részéről. Ezen érvet tehát el kell utasítani.

152. Ami az arányosság elvét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ez az elv megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. Ezen elv fényében különösen azon kötelezettségek megsértése, amelyek teljesítése valamely uniós rendszer megfelelő működése tekintetében alapvető fontosságú, az uniós szabályozás által biztosított jog, például pénzügyi támogatás elvesztésével szankcionálható (a fent hivatkozott Sgaravatti Mediterranea kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 134. és 135. pontja).

153. E tekintetben az EMOGA-ra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból, amely értelemszerűen a jelen ügyre is alkalmazandó, az következik, hogy a Bizottság teljes egészében visszautasíthatja a felmerült kiadások EMOGA-ra terhelését, amennyiben úgy találja, hogy nincsenek megfelelő ellenőrzési eljárások (a Bíróság C-263/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-6063. o.] 125. pontja). A Bizottságnak azonban tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, amely megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (a Bíróság 15/83. sz. Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17-én hozott ítéletének [EBHT 1984., 2171. o.] 25. pontja). Ha végső elszámolási feladata keretében a Bizottság ahelyett, hogy visszautasítaná az összes kiadás finanszírozását, arra törekszik, hogy olyan szabályokat állapítson meg, amelyek különbséget tesznek aszerint, hogy a különböző szintű ellenőrzési hiányosságok milyen mértékű kockázatot jelentenek az EMOGA számára, akkor a tagállamnak kell bizonyítania, hogy ezek a kritériumok önkényesek és méltánytalanok (a Bíróság C-50/94. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1996. július 4-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-3331. o.] 28. pontja).

154. Semmi akadálya nem volt tehát, hogy a Bizottság pénzügyi korrekciót írjon elő.

155. Egyebekben a Bizottság a belső iránymutatások 6. pontjában rámutatott, hogy amennyiben extrapolációt tervez, úgy tekintetbe kell vennie a hiányossággal érintett közigazgatási rendszer sajátosságait, a jogsértések valószínű terjedelmét, gyakoriságát és hatásait.

156. Amint az a fentiekben már megállapítást nyert (lásd a fenti 85. pontot), a Bizottság bizonyos, a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése által számára biztosított diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára olyan határozatok meghozatalát, amelyek képesek biztosítani az EK 274. cikkben foglalt hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének, valamint az arányosság elvének a tiszteletben tartását.

157. Amint az a fentiekben ugyancsak bemutatást nyert, a Bizottság elemezte a Számvevőszék által végzett ellenőrzések eredményeit, és ténylegesen csökkentette az eredetileg tervezett korrekciók összegét.

158. A jelen ügyben a német hatóságokkal folytatott konzultációkat követően is megállapított szabálytalanságok nagy része, így a nem a KKV-k közé tartozó vállalkozások téves elszámolása, vagy a bérleti szerződésekkel kapcsolatban bejelentett kiadások nem támogatható jelege az irányítási, ellenőrzési vagy könyvvizsgálati rendszerből adódó hiányosságot tükröz a 2.1 intézkedés tekintetében a teljes, 1994 és 1999 közötti programozási időszak folyamán. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a hiányosság számos hasonló esetben felbukkan. A Bizottság tehát helytállóan alkalmazta az extrapolációs módszert, főként a nemzeti közigazgatási szerv hatékony működésének tulajdonított jelentőség fényében, amely szervet elsősorban terheli annak felelőssége, hogy gondoskodjon az alapok által finanszírozott projektek szabályos végrehajtásáról (lásd a fenti 37. és 39. pontot), és amely - amint arra a 4253/88 rendelet több ízben emlékeztet - köteles a Bizottsággal együttműködve eljárni.

159. Következésképpen az ötödik jogalapot és a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

160. Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

161. Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

162. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §-ával összhangban a beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3) A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

Czúcz

Labucka

Gratsias

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. szeptember 19-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

Indokolás

1. A 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a csökkentés alkalmazásához szükséges feltételek teljesülésének hiánya folytán történt megsértésére alapított első jogalapról

Az első jogalap első, arra alapított részéről, hogy a nemzeti hatóságoknak felróható közigazgatási hibák nem minősíthetők a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságoknak

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Az első jogalap másodlagosan előterjesztett, a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított szabálytalanságok megtörténtének megkérdőjelezésére alapított második részéről

A Bizottság által a nem KKV-k közé tartozó vállalkozásokra vonatkozó projektekhez kapcsolódó kiadások nem támogatható jellegűnek történő minősítésével elkövetett hibáról

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

A pénzügyi lízing és tartós bérlet elhatárolásáról, valamint a feljegyzések és az IAS 17 nemzetközi számviteli standard alkalmazhatatlanságáról

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

Annak téves voltáról, hogy a Bizottság egyes szabálytalanságokat rendszeresnek minősített

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

Az 5%-ra vonatkozó ellenőrzések Bizottság részéről tévesen történt hiányosnak minősítéséről és az irányítási és ellenőrzési rendszerek hiányosságaira történő következtetésről

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

2. A 4253/88 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a csökkentés összegének extrapoláció általi kiszámítása folytán történő megsértésére alapított második jogalapról

A második jogalap első részéről, amely azon alapul, hogy a csökkentés összegének a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti kiszámítása során jogellenes az extrapolációs módszer alkalmazása

Az extrapolációnak a 4253/88 rendelet 24. cikkén alapuló alkalmazásához fűződő jog hiányáról

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

Az extrapolációs jog belső iránymutatások szerinti hiányáról

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

A második jogalap másodlagosan előterjesztett második részéről, amely azon alapul, hogy a Bizottság a jelen esetben nem alkalmazhatott volna extrapolációt

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

3. A csökkentést megelőzően a Bizottság által végzendő helyszíni ellenőrzés hiányára alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

4. A negyedik, arra alapított jogalapról, hogy a bizalomvédelem, a jogbiztonság és az együttműködés elve sérült annak folytán, hogy a Bizottság nem adott hangot fenntartásának a nem KKV-k közé tartozó vállalkozások téves elszámolása tekintetében

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

5. Az ötödik jogalapról, amely azon alapul, hogy az arányosság elve sérült a támogatás Bizottság által meghatározott csökkentésének túlzott jellege folytán

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.