A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27569/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 87. §, 138. §, 2010. évi LXXV. törvény (Efo. tv.) 11. §] Bíró: Mózsa Gábor

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

14.K.27.569/2015/6.

A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Sisa és Joósz Ügyvédi Iroda; ügyintéző dr. Sisa Dániel ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Cserpák Nóra vezető jogtanácsos által képviselt alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000.- (Húszezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 30.000.- (Harmincezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján a következő tényállást állapította meg:

A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága 2014. december 10. napján kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság 2014. október 10-én kelt iktatószámú határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 138. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.

A határozat indokolása szerint a NAV Adóigazgatósága Operatív Ellenőrzési Osztály (továbbiakban az elsőfokú adóhatóság) felperes terhére be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt 350.000,-Ft mulasztási bírságot szabott ki és a mulasztási bírság kiszabása mellett az elsőfokú adóhatóság intézkedésként elrendelte felperes szám alatti székhelye vonatkozásában a 12 nyitvatartási napra történő üzletzárást.

Az elsőfokú adóhatóság által megállapított tényállás szerint az elsőfokú adóhatóság a számú azonosító adatlap alapján felperesnél foglalkoztatottak határidőben történő társadalombiztosítási bejelentésének teljesítésére irányuló kötelezettség ellenőrzését végzett az Art. 87. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 119. § (1)-(2) bekezdései alapján. A helyszíni ellenőrzés megállapításait a számú jegyzőkönyv és iktatószámú, a foglalkoztatott személy nyilatkozatát rögzítő jegyzőkönyv tartalmazza, melyeket a felperes által foglalkoztatott személy, T. R. személyesen a helyszínen átvett.

Az adóhatóság az ellenőrzés során a következő megállapítást tette: 2014. augusztus 27-én 11 óra 15 perckor az elsőfokú adóhatóság revizorai foglalkoztatottak határidőben történő bejelentésére irányuló ellenőrzést végeztek felperes . szám alatti vendéglátó egységében.

A lefolytatott helyszíni ellenőrzés során az adóhatóság 3 főt talált munkavégzésre utaló körülmények között, és 1 főt, T. R-t vonták ellenőrzés alá. A helyszínen bemutatásra került felperes és T. R. munkavállaló között létrejött munkaszerződés, amely a iktatószámú jegyzőkönyv mellékletét képezi. A munkaszerződés alapján T. R. 2014.01.10. - 09.30. közötti időszakban alkalmi munkavállalóként dolgozik felperesnél 6.000,-Ft/nap díjazásért, cukrászdái felszolgáló kisegítő munkakörben.

Felperes T. R. alkalmazott vonatkozásában az ellenőrzés megkezdése után, 2014. augusztus 27-én 12 óra 40 perckor tett eleget bejelentési kötelezettségének a bejelentő lapon.

Az elsőfokú adóhatóság a feltárt tényállás alapján megállapította, hogy felperes T.R. vonatkozásában be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott. Felperes a jegyzőkönyvekre észrevételt nem nyújtott be, így az elsőfokú határozat a jegyzőkönyvi megállapításokon alapul. Az elsőfokú hatóság döntése jogalapjaként hivatkozott a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj. tv.) 5. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (3) bekezdésében, az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontjában, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV törvény (a továbbiakban: Efo. tv.) 11. § (1) bekezdésében, valamint a 14. §-ában foglaltakra, Art. 172. § (2), (5), (21), 174. § (1) bekezdés a) pont rendelkezéseire.

Felperes k e r e s e t é b e n elsődlegesen a Pp. 339. § (1) bek alapján a támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Perköltségre is igényt tartott.

Felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a NAV képviselői jogosulatlanul jártak el, képviseleti jogosultságukat nem igazolták, illetékesség hiányában érvénytelen volt eljárásuk (273/2010.(XII.09.) Korm. R. 44. § (1) c.) sérelme).

Felperes érdemben hivatkozott az Art. 174. § (1) és (7) bekezdés, a 172. § (21) bekezdés, valamint a Pp. 339/B. § rendelkezésének megsértésére, sérelmezte, hogy a méltányossági jogkör gyakorlása során jogellenesen jártak el a hatóságok, tévesen értelmezve az irányadó jogszabályi rendelkezéseket, elmulasztották a felperes javára szóló körülmények figyelembevételét, holott ez az eset összes körülményének feltárásakor nélkülözhetetlen.

Felperes utalt arra is, hogy a 2012. februári alapítása óta eltelt két és fél évben 19 alkalommal mindösszesen 24 adóellenőrzésen esett át, melynek során az alkalmazottak bejelentését, a nyugtaadási kötelezettség teljesítését és az áruk eredetét ellenőrizték. Felperes működése során mindvégig az adó - és egyéb jogszabályok maximális betartására törekedett és ezt világosan alátámasztja a rendszeres és megállapítást nélkülöző adóellenőrzések sorozata is.

Álláspontja szerint ellentmondásos a társasági forma értékelésével kapcsolatos első-, illetve másodfokú érvelés, ezzel összefüggésben kiemelte, felperes egy egyszemélyes Kft., amely családi vállalkozásként működik, az egyszemélyes tulajdonos egyben a cég ügyvezetője is. A tulajdonosi és a vezetői tisztségviselő személye tehát nem különül el, a munkavállalói létszám mindössze 10 fő, akik a cég irányításában, vezetésében nem vesznek részt. Nincs tehát olyan szervezeti struktúra és professzionális management, amely egy betéti társasághoz képest magasabb elvárási szintet indokol.

Felperes az ügyvezetőt terhelő elvárható gondosság körében arra hivatkozott, a cég ügyvezetőjét mulasztás nem terheli, sem szándékosság, sem pedig gondatlanság nem merült fel a részéről, a bevett és szokásos módon előzetesen e-mail útján kérte a cég könyvelőjét a bejelentés megtételére és ezt követően alappal számíthatott arra, hogy a bevett és szokásos módon a könyvelő a szükséges intézkedést határidőben megteszi.

Felperes a határozatban hivatkozott prevenciós cél tekintetében kifogásolta, hogy egy olyan céggel szemben, amely igazoltan és következetesen jogkövető magatartást tanúsít, mulasztása egyszeri, előzmények nélküli és csekély súlyú, a prevenciós hatás ilyen mértékben történő eltúlzott figyelembe vétele nem áll arányban a jogsértés rendkívül csekély súlyával és gyakoriságának teljes hiányával (Art. 172. (21) bek.).

Álláspontja szerint az alperes érvelése az üzletbezárás körében téves és ellentmondó, valamint a bizonyítékok értékelése e körben kirívóan okszerűtlen; alperes az üzletlezárás intézkedést jogszabályt sértően értelmezte és alkalmazta. Az üzletlezárás intézkedéssel összefüggésben előadta, hogy az Art. 174. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, miszerint az adóhatóság az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, nem imperativ norma, hanem egy jogszabályi lehetőség, tehát be nem jelentett alkalmazott esetén (Art. 174. (1) bek. a) pont) is mérlegelni kell a 172. § (21) bek. szerinti szempontokat és az adóhatóság az eset összes körülményeinek figyelembevétel dönthet úgy, hogy az üzletlezárást nem alkalmazza.