A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27569/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 87. §, 138. §, 2010. évi LXXV. törvény (Efo. tv.) 11. §] Bíró: Mózsa Gábor

Kapcsolódó határozatok:

*Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27569/2015/6.*, Kúria Kfv.35231/2016/7.

***********

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

14.K.27.569/2015/6.

A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Sisa és Joósz Ügyvédi Iroda; ügyintéző dr. Sisa Dániel ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Cserpák Nóra vezető jogtanácsos által képviselt alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000.- (Húszezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 30.000.- (Harmincezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján a következő tényállást állapította meg:

A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága 2014. december 10. napján kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság 2014. október 10-én kelt iktatószámú határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 138. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.

A határozat indokolása szerint a NAV Adóigazgatósága Operatív Ellenőrzési Osztály (továbbiakban az elsőfokú adóhatóság) felperes terhére be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt 350.000,-Ft mulasztási bírságot szabott ki és a mulasztási bírság kiszabása mellett az elsőfokú adóhatóság intézkedésként elrendelte felperes szám alatti székhelye vonatkozásában a 12 nyitvatartási napra történő üzletzárást.

Az elsőfokú adóhatóság által megállapított tényállás szerint az elsőfokú adóhatóság a számú azonosító adatlap alapján felperesnél foglalkoztatottak határidőben történő társadalombiztosítási bejelentésének teljesítésére irányuló kötelezettség ellenőrzését végzett az Art. 87. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 119. § (1)-(2) bekezdései alapján. A helyszíni ellenőrzés megállapításait a számú jegyzőkönyv és iktatószámú, a foglalkoztatott személy nyilatkozatát rögzítő jegyzőkönyv tartalmazza, melyeket a felperes által foglalkoztatott személy, T. R. személyesen a helyszínen átvett.

Az adóhatóság az ellenőrzés során a következő megállapítást tette: 2014. augusztus 27-én 11 óra 15 perckor az elsőfokú adóhatóság revizorai foglalkoztatottak határidőben történő bejelentésére irányuló ellenőrzést végeztek felperes . szám alatti vendéglátó egységében.

A lefolytatott helyszíni ellenőrzés során az adóhatóság 3 főt talált munkavégzésre utaló körülmények között, és 1 főt, T. R-t vonták ellenőrzés alá. A helyszínen bemutatásra került felperes és T. R. munkavállaló között létrejött munkaszerződés, amely a iktatószámú jegyzőkönyv mellékletét képezi. A munkaszerződés alapján T. R. 2014.01.10. - 09.30. közötti időszakban alkalmi munkavállalóként dolgozik felperesnél 6.000,-Ft/nap díjazásért, cukrászdái felszolgáló kisegítő munkakörben.

Felperes T. R. alkalmazott vonatkozásában az ellenőrzés megkezdése után, 2014. augusztus 27-én 12 óra 40 perckor tett eleget bejelentési kötelezettségének a bejelentő lapon.

Az elsőfokú adóhatóság a feltárt tényállás alapján megállapította, hogy felperes T.R. vonatkozásában be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott. Felperes a jegyzőkönyvekre észrevételt nem nyújtott be, így az elsőfokú határozat a jegyzőkönyvi megállapításokon alapul. Az elsőfokú hatóság döntése jogalapjaként hivatkozott a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj. tv.) 5. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (3) bekezdésében, az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontjában, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV törvény (a továbbiakban: Efo. tv.) 11. § (1) bekezdésében, valamint a 14. §-ában foglaltakra, Art. 172. § (2), (5), (21), 174. § (1) bekezdés a) pont rendelkezéseire.

Felperes k e r e s e t é b e n elsődlegesen a Pp. 339. § (1) bek alapján a támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Perköltségre is igényt tartott.

Felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a NAV képviselői jogosulatlanul jártak el, képviseleti jogosultságukat nem igazolták, illetékesség hiányában érvénytelen volt eljárásuk (273/2010.(XII.09.) Korm. R. 44. § (1) c.) sérelme).

Felperes érdemben hivatkozott az Art. 174. § (1) és (7) bekezdés, a 172. § (21) bekezdés, valamint a Pp. 339/B. § rendelkezésének megsértésére, sérelmezte, hogy a méltányossági jogkör gyakorlása során jogellenesen jártak el a hatóságok, tévesen értelmezve az irányadó jogszabályi rendelkezéseket, elmulasztották a felperes javára szóló körülmények figyelembevételét, holott ez az eset összes körülményének feltárásakor nélkülözhetetlen.

Felperes utalt arra is, hogy a 2012. februári alapítása óta eltelt két és fél évben 19 alkalommal mindösszesen 24 adóellenőrzésen esett át, melynek során az alkalmazottak bejelentését, a nyugtaadási kötelezettség teljesítését és az áruk eredetét ellenőrizték. Felperes működése során mindvégig az adó - és egyéb jogszabályok maximális betartására törekedett és ezt világosan alátámasztja a rendszeres és megállapítást nélkülöző adóellenőrzések sorozata is.

Álláspontja szerint ellentmondásos a társasági forma értékelésével kapcsolatos első-, illetve másodfokú érvelés, ezzel összefüggésben kiemelte, felperes egy egyszemélyes Kft., amely családi vállalkozásként működik, az egyszemélyes tulajdonos egyben a cég ügyvezetője is. A tulajdonosi és a vezetői tisztségviselő személye tehát nem különül el, a munkavállalói létszám mindössze 10 fő, akik a cég irányításában, vezetésében nem vesznek részt. Nincs tehát olyan szervezeti struktúra és professzionális management, amely egy betéti társasághoz képest magasabb elvárási szintet indokol.