BH 2013.1.25 Az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk repülőtér használatára és hasznosítására vonatkozó szabályok megalkotására (nem nyilvános repülőtér esetén sem), ez a tárgy nem tekinthető törvény által nem szabályozott helyi közügynek sem. [1995. évi XCVII. tv. 1. §, 37. §, 41. §, 50/A. §].

I.

1. A Budapest Környéki Törvényszék bírája az előtte folyamatban lévő - O. N. r. felperesnek a D. Város Önkormányzata alperes ellen szerződés érvényességének megállapítása iránt indult - perében a Kúriához fordult, s indítványozta D. Város Önkormányzata Képviselő-testületének a D. reptér használatáról és hasznosításáról szóló 18/2011. (V. 31.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.), valamint D. Város Önkormányzata Képviselő-testületének a D. reptér használatáról és hasznosításáról szóló 18/2011. (V. 31.) önkormányzati rendelet módosításáról szóló 28/2011. (VII. 25.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.mód.) törvényességének vizsgálatát. Az indítványozó bíró szerint az önkormányzat az Ör.-ben és az Ör.mód.-ban nem helyi érdekű közügyet szabályozott és az országos szintű szabályozáshoz képest a kiegészítő helyi jogalkotás sem biztosított, továbbá nem törvényi felhatalmazás alapján annak végrehajtására alkotta rendeletét. Amennyiben az önkormányzat tulajdonosi minőségében járt el, akkor az ilyen jogviszonyokba - erre vonatkozó felhatalmazás hiányában - rendeletalkotási jogának felhasználásával nem avatkozhat be. Az indítványozó bíró kifejtette, hogy az Ör. és az Ör.mód. fizetési kötelezettséget állapít meg a perbeli nem nyilvános reptér használatáért és bevezeti a repülőtéri parancsnak jogintézményét, amelyekre az önkormányzatnak felhatalmazása nincs. A repülőtér használatának korlátozására, illetve a használattól való eltiltásra a légiközlekedési hatóság jogosult. Az indítványozó bíró végül arra utalt, hogy kérelmének részletes indokolását a Pest Megyei Kormányhivatal - ezen ügyhöz kapcsolódó - törvényességi észrevétele tartalmazza.

2. Az indítványozó ezt követően csatolta az indítványa alapjául szolgáló per tárgyalását felfüggesztő, és a kérelme indokait - jogszabályi hivatkozással alátámasztó - végzést. Az indítványozó bíró szerint az Ör. 3. és 4. §-ának díjfizetésre vonatkozó rendelkezései, továbbá az 5. § egésze (és az Ör.mód. e szabályokat érintő módosításai) sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését, 80. § (1) bekezdését, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvényt, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lkt.) 6. § (5) bekezdését, 22. §-át 23. § (1) bekezdését, 20/B. § (2) bekezdését, 41. § (1) és (8) bekezdését, 50/A. § (2) és (4) bekezdését, 66/A. § (1) és (2) bekezdését, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (3) bekezdését. Az indítványozó bíró ezen jogszabályi rendelkezések alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. és az Ör.mód. rendeletalkotási jogosultság hiányában kerültek megalkotásra, így önmagukban is törvénysértőek. Az indítványozó szerint önkormányzat rendeletalkotási jogával nem avatkozhat be mellérendeltségi pozíciót feltételező polgári jogi jogviszonyokba, nem írhat elő szerződéskötési kötelezettséget, felhatalmazás nélkül az önkormányzati rendelet ebben a vonatkozásban nem minősül jogszabálynak, amellyel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. § (1) bekezdése értelmében meghatározhatná a szerződés tartalmi elemeit.

3. D. Város Önkormányzata a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján állásfoglalást terjesztett elő. Az állásfoglalás szerint a bírói kezdeményezés nem felel meg a törvényi követelményeknek, tartalmilag pedig megalapozatlan. Az önkormányzat szerint az indítványozó bíró nem fejtette ki részletesen, hogy az Ör.-t és az Ör.mód.-ot miért tartja jogszabálysértőnek, így indítványa nem felel meg a Bszi. 48. § (4) bekezdésébe foglaltaknak. Fölvetette továbbá, hogy az Ör.mód. új szöveget állapított meg, ezért az Ör. - eredetileg hatályos szabályainak - vizsgálatára nincs lehetőség. Tartalmi szempontból úgy vélte, hogy az Ör. az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján az Ötv. 8. § (1) bekezdésben fennálló feladatainak ellátása érdekében született (ezek: közösségi tér biztosítása, sport támogatása, az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése). Így a rendeletek által szabályozottak a helyi közügyek körébe tartoznak. Az önkormányzat hivatkozott arra is, hogy az Lkt. kizárólag a nyilvános repülőterek használatát kívánta ellenszolgáltatáshoz kötni, márpedig a perbeli repülőtér nem nyilvános repülőtér, véleménye szerint az Lkt. 41. § (1) és (8) bekezdései, továbbá az Áht. 10. § (3) bekezdése nem sérül. Az indítványozó több ízben hangsúlyozta, hogy "a használó nem ellenszolgáltatást fizet a reptér használatáért, hanem fenntartási hozzájárulást". Mivel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 7. §-a szerint a nemzeti vagyonnal felelősen, hatékonyan, költségtakarékosan és rendeltetésszerűen kell gazdálkodni, az önkormányzat a reptér használóitól a fenntartással kapcsolatos költségeket jogszerűen szerzi be. Az önkormányzat véleménye szerint a Ptk. 226. § (1) bekezdése sem sérül, mert az arra vonatkozik, amikor jogszabály a felek eltérő rendelkezése ellenére is a szerződés részévé tesz bizonyos rendelkezéseket, az Ör. 3. § (3) bekezdése azonban csak azokat a szempontokat sorolja fel, amelyek nélkül a megállapodás jelentősen megnehezülne. Végül az önkormányzat hivatkozott arra, hogy az indítványból nem derül ki, hogy a repülőtér parancsnokára vonatkozó szabályozás miért törvénysértő, véleménye, hogy a repülőtér parancsnok Ör.-ben és az Ör.mód.-ban meghatározott fogalma megegyezik az Lkt. üzembentartó fogalmával.

4. Az ügy irataiból megállapítható végül, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal a korábbi törvényességi ellenőrzési jogkörében tett megállapításai ellenére - a bíróság indítványára tekintettel - a számára biztosított, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 136. § (2) bekezdésbe foglalt jogkörével nem kívánt élni.

II.

A bírói kezdeményezés megalapozott.

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényi követelményeknek. A Bszi. 48. § (3) bekezdés szerint ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - kezdeményezi az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárást a helyi önkormányzattal szemben. Ezt a törvényszék bírája a végzésben megtette. A Bszi. 48. § (4) bekezdése sorolja fel az indítvány kötelező kellékeit. Ennek alapján "A (3) bekezdés szerinti indítvány tartalmazza