A Kúria Kfv.35384/2015/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 165. §, 170. §, 171. §, 182. §] Bírók: Darák Péter, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Az adóbírság és a késedelmi pótlék csak különös méltánylást érdemlő esetben csökkenthető. Ha az adóhatóság a vizsgálata során valamely kérdésben semmilyen megállapítást nem tesz, az önmagában nem jelenti, hogy az adózó gyakorlatát megfelelőnek minősítette. Csupán e körülményre jogos várakozás nem alapozható.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33188/2013/17., *Kúria Kfv.35384/2015/4.* (AVI 2018.1.7)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.384/2015/4.szám

A Kúria a dr. Mosonyi Richárd Ferenc ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Bagyinka Péter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 27-én kelt 24.K.33.188/2013/17. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 18. és 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.33.188/2013/17. számú ítéletének a nem támadott részét nem érinti, támadott részét hatályon kívül helyezi, a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti, valamint 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesnél az adóhatóság 2009-2010 évekre valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Az elsőfokú hatóság határozatával a két vizsgált év vonatkozásában több adónemben a felperes javára 7.765.000 Ft, terhére 55.079.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. A jelen per szempontjából releváns tárgykörben rögzítette, hogy a felperes kereskedők közreműködésével gépjárművek értékesítéséhez nyújt hitelt. A felperes üzletszabályzata szerint a kereskedők közvetítői díjra és jutalékra jogosultak. A felperes a vizsgált években külföldi utazást (Argentína és Kanári-szigetek) szervezett a kereskedők részére teljesítményösztönző céllal szakmai út címén. A kereskedőkön kívül saját dolgozók is részt vettek az utazásokon. A kiküldetési utasításban foglaltak szerint a munkavállalók feladata a közvetítők részére szervezett teljesítményösztönző kampány keretén belül a bank képviselete volt. A felperes az utazással kapcsolatos számlákhoz az utazás céljára, a programokra, a szakmai út alátámasztására vonatkozóan semmiféle iratot nem csatolt. Az utazási költségeket mindkét évben rendezvénnyel kapcsolatos költség főkönyvi számlára könyvelte, és adót, járulékot nem számolt el. A revízió a külföldi luxusutakat nem tekintette tanulmányútnak, szakmai jellegét nem ismerte el, azok felperes által történő megszervezését, finanszírozását a kereskedők esetén a részükre nyújtott természetbeni juttatásnak, a saját munkavállalók esetében pedig magánszemély számára adott egyéb összevonandó jövedelemnek minősítette, amely adó- és járulékfizetési kötelezettséget von maga után a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban Szja tv.) 3. § 22. pont, 4. § (1)-(2) bekezdése, 25. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdés, 46. § (1) bekezdése, 47. § (1) és (18) bekezdése, 49. § (1) bekezdése, 69. § (1) bekezdés l) pontja és (2),(4),(5) bekezdése alapján. Mivel a felperes fizette a magánszemélyek utazásait, így ennek következtében ő kifizetőnek minősült, a kereskedők részére biztosított és a magánszemélyek által igénybe vett utaztatás pedig az Szja tv. 69. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kifizető által adott üzleti ajándéknak.