ÍH 2022.119 NON CUMUL ELV

A személyfuvarozási szerződés megszegésére alapított kártérítési és sérelemdíj iránti igények a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesíthetők. Ha a felperes ennek ellenére követelése jogalapjaként a deliktuális kárfelelősség szabályait jelöli meg és az alperes sem hivatkozik ellenkérelmében a jogcím téves megjelölésére, a bíróságnak a perfelvétel során anyagi pervezetéssel kell közrehatnia abban, hogy a felperes perfelvételi nyilatkozatának hibáját kijavítsa. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:145. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. §]

A felperes 2016. augusztus 24. napján reggel 7 óra 30 perckor az alperes jogelődje által üzemeltetett H.-ről Sz.-re tartó menetrendszerinti autóbusz járaton utazott. A k.-i megálló előtt a busz az előtte hirtelen megálló kocsisor miatt fékezésre kényszerült. A hirtelen, intenzív fékezés miatt a felperes kizuhant az ülésből. A balesetet követően az Országos Mentőszolgálat a felperest a Sz.-i Traumatológiai Klinikára szállította, ahol a háti gerinc rándulását és húzódását állapították meg, az elvégzett CT vizsgálat a koponyacsonton, a nyaki gerincen, valamint a felső háti csigolyákon friss traumás eltérést nem mutatott ki. A felperes megfigyelés és fájdalomcsillapítás céljából 2016. augusztus 29. napjáig tartózkodott az egészségügyi intézményben. Ekkor otthonába bocsátották azzal, hogy további két hétig szigorú fizikai kímélet, bőséges folyadék fogyasztása, fájdalomcsillapítás, valamint az erős fény kerülése javasolt.

A baleset kapcsán a H.-i Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága folytatott eljárást, a szabálysértési ügyet azonban szabálysértés elkövetésének hiányában megszüntette.

A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát, továbbá kötelezze az alperest 700 000 Ft sérelemdíj és annak 2016. augusztus 24. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére, valamint összesen 215 000 Ft összegű dologi kára (bot, járókeret vásárlása 5000 - 5000 Ft, gyógyszer többletköltség 195 200 Ft, ruházatban okozott kár 10 000 Ft) megtérítésére. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a) pontját, 2:52. §-át, 2:53. §-át, 6:518. - 6:520. §-át, 6:522. §-át és 6:531. §-át jelölte meg. Hivatkozott továbbá a veszélyes üzemi felelősség szabályaira.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy a felperes által megjelölt kártérítési felelősség jogszabályi feltételei fennállnak. Hivatkozott a felperes kármegelőzési kötelezettségének megsértésére. Az egyes kártételeket - a ruházattal kapcsolatos kár kivételével - jogalapjában és összegszerűségében is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a személyiségi jogsértés megállapítása mint a felróhatóságtól független objektív személyiségvédelmi eszköz alkalmazása során mögöttes szabályként a kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A kötelezett személy meghatározása a jogsértést elkövető személlyel azonosítható, aki a perbeli esetben az autóbuszt vezető személy. Erre tekintettel megállapította, az objektív jogkövetkezmény érvényesítése iránti kereset az alperessel szemben alaptalan.

A sérelemdíj iránti igényt a Ptk. 6:535. §-ának rendelkezései alapján bírálta el, részletesen kifejtett indokai szerint az alperes bizonyította, hogy a felperes kárát a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, ezért az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól.

A felperes - az ítélőtábla felhívására pontosított - fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelmét egyrészt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 380. § c) pontjára, másodlagosan a Pp. 381. §-ára alapította. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel kellő mélységben, a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével téves következtetésre jutott. Nem adta indokát az indítványozott bizonyítás mellőzésének, továbbá annak sem, hogy jogkérdésben miért tért el a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Álláspontja szerint mindezekkel az elsőfokú bíróság a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabályokat sértett.

Ez elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kérve vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy téves a személyiségi jogsértés megállapítására irányuló kereset alperessel szemben való előterjesztése. Hangsúlyozta, nem a gépjármű vezetőjével, hanem az alperessel állt szerződéses jogviszonyban. E szerződés alapján az alperes vállalt kötelezettséget arra, hogy személyiségi jogai megsértése nélkül a célállomásra fuvarozza. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság döntése sérti a Ptk. 6:536. § (1) bekezdését, továbbá a 6:540. §-át is. Részletesen kifejtette azokat az érveit, amelyek álláspontja szerint cáfolják a veszélyes üzemi felelősség alóli kimentéssel kapcsolatos elsőfokú ítéleti álláspontot.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú ítélet sérelemdíj és vagyoni kártérítés iránti igényre vonatkozó keresetet elutasító rendelkezése érdemi felülbírálatra nem alkalmas.

A felperes keresetében a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga megsértése miatt kívánt igényt érvényesíteni az alperessel szemben objektív, azaz felróhatóságtól és más jellegű kimentéstől független szankció (jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása) alkalmazásával, valamint sérelemdíj és kártérítés jogcímén.