BH 2004.8.311 I. A közraktári jegy értékpapír és megszerzése - megvásárlásának az esetét kivéve - a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések alapján adóköteles bevétel [Btk. 310. §; 1991. évi XC. tv. 4. § (1) bek.; Ptk. 338/C. §].

II. A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedése folytán nem büntethető a terhelt a csak szándékosan elkövethető adócsalásért, ha a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabályban alapos okból - az adóhatóság határozatának tartalmára figyelemmel - tévedett [Btk. 27. § (2) bek., 310. §].

A városi bíróság a 2002. június hó 28. napján kihirdetett ítéletével K. G. terheltet az ellene adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettének vádja alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság a 2003. február 17-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettében megállapította, s őt 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, egyben 20 651 forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt 1994. március 14-én magánszemélyként szerződést kötött M. I.-vel, aki vállalta, hogy a terhelt vállalkozásához 200 millió forint banki hitelt szerez, egyben pedig azt is, hogy amennyiben e kötelezettségének nem tud eleget tenni, az említett összeg 12%-át kitevő meghiúsulási díjat fizet a terhelt részére. M. I. nem járt sikerrel, az ebből folyó tartozását azonban elismerte. 1994. december 10-én M. I. tartozását a M. Kft. átvállalta, amit a terhelt elfogadott. A tartozás a késedelmi kamatokkal együtt 39 425 904 forint volt, amelyet a kft. 1995. augusztus 23-án 3 db, összesen 56 millió forint névértékű közraktári jeggyel egyenlített ki. A közraktári jegyek hátoldalán forgatmányosként a terhelt neve nem került feltüntetésre.

1995. augusztus 26-án a terhelt a 3 db közraktári jegy valamennyi részét átadta a M. Kft.-nek 24 millió forint biztosítására, s az árujegyeken forgatmányosként e kft.-t fel is tüntették. A közraktári jegyek 1995. október 16-án lejártak, ezt követően a betárolt árukra újabb jegyek kerültek kiállításra. A terhelt 1996. szeptember 16-án a közraktári jegyek mögötti árukészletet, mint sajátját adta át tárolásra, illetve továbbértékesítésre a S. Kft.-nek.

A terheltnek az 56 millió forintnyi bevételről 1996. március 20-áig kellett volna az adóhatóság részére bevallást adnia. Az APEH megyei igazgatósága 1997. február 28-án tartott az 1995-ös adóévre vonatkozóan ellenőrzést a terheltnél, s ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a terhelt az említett értékű közraktári jegyeket bevételként az adóbevallásában nem szerepeltette. Ilyen módon a terhére 24 547 500 forint személyi jövedelemadó hiányt állapítottak meg.

Az elsőfokú adóhatósági határozatot az APEH Hatósági Főosztálya, mint másodfokú adóhatóság az 1997. június 16-án kelt számú határozatával megsemmisítette, kifejtve, hogy a közraktári jegyek birtokbavételével a terheltnek 1995 évben személyi jövedelemadó köteles bevétele nem keletkezett, így adóhiánya sem állapítható meg.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a közraktári jegy értékpapír, és átruházására a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A közraktári jegy váltóval azonos módon történő kezeléséből pedig az következik, hogy üres forgatmány esetén az értékpapír birtokosa jogosult a közraktári jegyet megtestesítő áruval rendelkezni.

A terhelt az 56 millió forint összértékű közraktári jegyet, mint készpénzt alkalmazta a M. Kft.-vel, illetve a Mi. Kft.-vel kötött ügyleteiben, ilyen módon az Szja. törvény 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdése értelmében az adóköteles bevételnek tekinthető. A terhelt azonban erről szándékosan nem tett adóbevallást, ennek következtében pedig az adóbevételt 24 547 500 forinttal csökkentette.

A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - védője útján - a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt bűnösségének megállapítását sérelmezve. Érvelése szerint adókötelezettséget megalapozó tényt nem hallgatott el, minthogy a közraktári jegyek tulajdonjogát forgatmány útján nem szerezte meg, azoknak csupán birtokosa volt. Mivel a közraktári jegyeken tulajdonjogot nem szerzett, abból jövedelme sem keletkezett.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.