62003CJ0515[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2005. július 21-i ítélete. Eichsfelder Schlachtbetrieb GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Finanzgericht Hamburg - Németország. Mezőgazdaság - A piac közös szervezése - Export-visszatérítés- [A visszatérítés] megadásának feltételei - A termék importja harmadik országba - Fogalom- A szabad forgalomba bocsátás vámalakiságai harmadik országban - Feldolgozás vagy lényeges megmunkálás- A Közösségbe való újrabehozatal - Joggal való visszaélés. C-515/03. sz. ügy

C-515/03. sz. ügy

Eichsfelder Schlachtbetrieb GmbH

kontra

Hauptzollamt Hamburg-Jonas

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei - A termék importja a rendeltetés helye szerinti harmadik országba - Fogalom - A harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátás vámalakiságai - Lényeges feldolgozás vagy megmunkálás - A Közösségbe való újrabehozatal - Joggal való visszaélés"

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 25.

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2005. július 21.

Az ítélet összefoglalása

Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - Differenciált visszatérítés - A harmadik országban való szabad forgalomba bocsátás vámalakiságainak teljesítését követően a Közösségbe újraexportált termékek - A differenciált export-visszatérítés megszerzésére való jogosultság - Feltétel - A termék lényeges feldolgozása vagy megmunkálása - Kivétel - Visszaélésszerű gyakorlatot képező körülmények fennállása - A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés

(2913/92 tanácsi rendelet, 24. cikk; 3665/87 bizottsági rendelet, 17. cikk, (3) bekezdés és 1384/95 bizottsági rendelet)

A differenciált export-visszatérítésben való részesülésnek - különösen az uruguayi forduló mezőgazdasági megállapodásának alkalmazásához szükséges kiigazítások tekintetében az 1384/95 rendelettel módosított - a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszere alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló 3665/87 rendelet 17. cikke (3) bekezdésében foglalt feltétele - azaz az érintett terméknek a rendeltetés helye szerinti harmadik országban való szabad forgalomba bocsátására irányadó vámalakiságok teljesítése - akkor teljesül, ha e termék - miután ezen országban megfizették utána a behozatali vámot - a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 24. cikke szerinti lényeges feldolgozásra vagy megmunkálásra kerül; és ez abban még abban az esetben is így van, ha a feldolgozás vagy megmunkálás eredményeként létrejött terméket a fenti országban megfizetett vám visszatérítése és a közösségi behozatali vámok megfizetése mellett újra exportálják a Közösség területére.

Ugyanis ha az exportőrtől eltérő másik gazdasági szereplőnek utólagosan fizetett visszatérítés visszaható hatállyal megfosztaná jogalapjától az export-visszatérítést, az exportőr bizonytalan helyzetbe kerülne, ami a jogbiztonság követelményére való tekintettel aggályos, és a visszatérítéshez való jogosultsága rajta kívülálló eseményektől vagy üzleti gyakorlattól függne.

Ezt a helyzetet azonban meg kell különböztetni attól az esettől, amikor az exportőr maga is visszaélésben vett részt, ekkor ugyanis követelhető az export-visszatérítés visszafizetése, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően bizonyították az exportőr visszaélésszerű gyakorlatát.

(vö. 36., 41. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2005. július 21.(*)

"Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A folyósítás feltételei - A terméknek a rendeltetés helye szerinti harmadik országba történő importja - Fogalom - A harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátás vámalakiságai - Lényeges feldolgozás vagy megmunkálás - A Közösségbe való újrabehozatal - Joggal való visszaélés"

A C-515/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (Németország) a Bírósághoz 2003. december 9-én érkezett, 2003. november 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Eichsfelder Schlachtbetrieb GmbH

és

a Hauptzollamt Hamburg-Jonas

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J.-P. Puissochet (előadó), S. von Bahr, J. Malenovský és U. Lőhmus bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. március 17-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Eichsfelder Schlachtbetrieb GmbH képviseletében U. Schrömbges és O. Wenzlaff Rechtsanwälte,

- a Hauptzollamt Hamburg-Jonas képviseletében M. Blaesing, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Braun, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. május 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az uruguayi forduló mezőgazdasági megállapodása alkalmazásához szükséges kiigazítások tekintetében az 1995. június 19-i 1384/95/EK bizottsági rendelettel (HL L 134., 14. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszere alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) (a továbbiakban: 3665/87 rendelet) 17. cikkének értelmezése.

2 A kérelmet az Eichsfelder Schlachtbetrieb GmbH (a továbbiakban: Eichsfelder) valamint a Hauptzollamt Hamburg-Jonas (Hamburg-Jonas Fővámhivatal, a továbbiakban: Hauptzollamt) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek a tárgya az Eichsfelder által Németországból Lengyelországba exportált marhahús után járó export-visszatérítés.

Jogi háttér

3 A 3665/87 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján:

"A 6. és a 16. cikk sérelme nélkül, a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyták-e a Közösség vámterületét."

4 Ugyanezen rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Azon felül, hogy a termék ténylegesen elhagyta a Közösség vámterületét, a differenciált vagy nem differenciált visszatérítés kifizetésének az is feltétele, hogy a terméket - kivéve azt az esetet, amikor a tranziteljárás során vis maior következtében megsemmisült - valamely harmadik országba vagy adott esetben meghatározott harmadik országba importálták, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követő 12 hónapon belül:

a) amennyiben komoly kétség merül fel a termék tényleges rendeltetési helyét illetően;

vagy

b) amennyiben az exportált termék után járó visszatérítés összege és valamely azonos termékre vonatkozó, a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján érvényes behozatali vám összege közötti különbség miatt a termék előreláthatóan újrabehozatalra kerül a Közösségbe.

[...]

Az első albekezdésben említett esetekben a 17. cikk (3) bekezdésének, illetve a 18. cikk rendelkezései irányadóak.

Ezen túlmenően a tagállamok illetékes hatóságai további igazolást igényelhetnek minden visszatérítés tekintetében, amellyel számukra kielégítő módon igazolható, hogy a termék ténylegesen, változatlan állapotban piacra került az importáló harmadik országban."

5 A 3665/87 rendelet 16-18. cikke meghatározza azon kiegészítő feltételeket, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy a termék a rendeltetési helytől függően differenciált visszatérítésben részesülhessen, különösen a harmadik országban történt szabad forgalomba helyezés igazolása tekintetében.

6 A visszatérítés kifizetésével kapcsolatban a fent hivatkozott rendelet 17. cikke kimondja:

"(1) A termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül, változatlan állapotban importálni kell abba a harmadik országba vagy azon harmadik országok valamelyikébe, amelyre a visszatérítés vonatkozik; azonban e határidő a 47. cikknek megfelelően meghosszabbítható.

[...]

(3) Egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a szabad forgalomba bocsátás vámalakiságait elvégezték."

7 A 3665/87 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a kedvezményezett a jogosulatlanul átvett visszatérítések kamattal növelt összegét köteles visszafizetni, amelybe beletartozik a 11. cikk (1) bekezdések első albekezdése szerint fizetendő esetleges bírság is.

8 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 24. cikke szerint:

"Azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték, vagy az előállítás fontos szakaszát képezték."

9 A 3665/87 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése, amellyel a 3665/87 rendelet módosításáról szóló, 1997. február 20-i 313/97/EK bizottsági rendelet (HL L 51., 31. o.) egészítette ki, kimondja:

"Amennyiben megállapításra kerül, hogy a kivitt termékek a Közösségbe újrabehozatalra kerülnek:

- miután azokat valamely harmadik országban feldolgozták vagy megmunkálták anélkül, hogy elérték volna a 2913/92 rendelet 24. cikkében megállapított feldolgozási szintet, és

- csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel vonatkozik rájuk, a nem preferenciális ráta helyett,

nem jár visszatérítés, illetve amennyiben a visszatérítés kifizetésre került, az exportőrt a fizető tagállam kérésére annak visszafizetésére kell kötelezni.

A jelen bekezdés rendelkezései kizárólag az V. mellékletben felsorolt termékekre alkalmazhatóak [amelyek között a marhahús is szerepel], amelyek változatlan állapotban kerülnek kivitelre. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot, amennyiben megállapítják, hogy az V. mellékletben felsoroltaktól eltérő termékek a kereskedelem eltérüléséhez vezethetnek.

[...]"

10 A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.) 20. cikkének (4) bekezdése alapján:

"[...] a visszatérítést jogosulatlannak kell tekinteni, és azt vissza kell téríttetni, amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, akár a visszatérítés kifizetését követően:

[...]

d) hogy az V. mellékletben felsorolt termékek a Közösségbe újrabehozatalra kerülnek:

- miután azokat valamely harmadik országban feldolgozták vagy megmunkálták anélkül, hogy elérték volna a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkében megállapított feldolgozási szintet, és

- csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel vonatkozik rájuk, a nem preferenciális ráta helyett.

[...]"

11 A jelen ítélet előző két pontjában hivatkozott rendelkezések az alapeljárás időpontjában nem voltak hatályban.

12 A Vámkódex 146. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A passzív feldolgozási eljárás nem engedélyezett az olyan közösségi áruk esetében:

[...]

- amelyek kivitele export-visszatérítéssel jár, vagy amelyeknél az ilyen visszatérítéstől eltérő, a közös agrárpolitika szerinti, az említett áru kivitele alapján járó pénzügyi kedvezmény megadására kerül sor."

13 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 4. cikkének (3) bekezdése alapján:

"Azok a cselekmények, amelyekről megállapítható, hogy céljuk az adott ügyben alkalmazandó közösségi jog célkitűzéseivel ellentétes előnyszerzés azáltal, hogy mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket, az előny megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását eredményezik."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 Az Eichsfelder 20 134 kilogramm kicsontozott marhahúst exportált Lengyelországba. Az Appelt GmbH részére értékesített termék lengyelországi importja folytán vámfizetésre került sor. Az Eichsfelder a Hauptzollamttól kérte a fenti termékre vonatkozó export-visszatérítést, és a Lengyelországban történt szabad forgalomba helyezés igazolására egy 1995. december 30-i vámokmány fénymásolatát mutatta be. 1996. február 1-jei határozatával a Hauptzollamt 36 653,23 DEM összegű differenciált visszatérítést adott az Eichsfelder részére.

15 Lengyelországban a terméket főtt húsroláddá alakították át, a rolád gyártója és az Appelt GmbH között 1995. október 3-án kötött szerződés értelmében, majd a roládokat Németországba exportálták. A nem preferenciális vámot megfizették a Közösségbe való import vonatkozásában. Ezt követően a húsrolád gyártójának kérelmére a korábban Lengyelországba importált húsra vonatkozó vámot a lengyel vámhatóság visszatérítette.

16 1999. október 27-i helyesbítő határozatával a Hauptzollamt megállapította, hogy a lengyel hatóságok által folytatott vizsgálatok feltárták, hogy az export-visszatérítésben részesített terméket az 1995. október 3-án kötött szerződés szerinti feldolgozást követően Németországba exportálták. Arra hivatkozva, hogy a terméket ténylegesen nem importálták Lengyelországba, a Hauptzollamt az Eichsfeldert a részére megfizetett export-visszatérítés visszafizetésére kötelezte, 18 740,50 euró összegben.

17 Az Eichsfelder a fenti határozat ellen panaszt nyújtott be, amelyet a Hauptzollamt a 2002. október 21-i határozatával elutasított. Az Eichsfelder 2002. november 26-án ez utóbbi döntés ellen kereset nyújtott be a Finanzgericht Hamburghoz.

18 A fenti bíróság előtt az Eichsfelder előadta, hogy az export-visszatérítésben részesülő termék a Vámkódex 24. cikke szerinti lényeges megmunkálás tárgya volt, és ezért a visszatérítésre való jogosultság fennállt, függetlenül a megmunkált termék vámjogi sorsától. A fenti jogosultságot nem lehet megkérdőjelezni, még a Németországba történő újrakivitel céljából történő feldolgozási rendszer feltételezése esetén sem.

19 A Hautpzollamt a fentiekkel ellentétben azt állította a Finanzgericht Hamburg előtt, hogy az érintett termék szabad forgalomba bocsátásának különböző szakaszai - a Lengyelországba való kivitel, a roládokat eredményező feldolgozás, ezt követően a lengyel vám visszatérítése - mellett a Németországba való kivitelt feldolgozási műveletnek kell tekinteni, amelyet már az 1995. október 3-i szerződés megkötésekor előre láttak. Ugyanakkor a feldolgozás alatt álló termékeket nem lehet szabad forgalomban lévő terméknek tekinteni. Ezért hiányzik az export jellemző eleme, amely megfosztja Eichsfeldert a neki megítélt visszatérítésre való jogosultságtól.

20 A Finanzgericht Hamburg álláspontja szerint az alapeljárás tényállása esetén, figyelemmel a terméknek a Közösségbe való újrakivitelére röviddel a Lengyelországba történő behozatalt és a lengyel vámvisszatérítést követően, nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a terméket szabad forgalomba bocsátás céljából importálták Lengyelországba. Lehetséges, hogy az export-visszatérítés célja nem valósult meg.

21 Eltérő értékelést eredményezhet az a körülmény, hogy a visszatérítés tárgyát képező termék a Vámkódex 24. cikke szerinti visszafordíthatatlan és lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül egy harmadik országban. Ebben az esetben úgy tekinthető, hogy a fenti feldolgozás vagy megmunkálás következtében a termék, mint olyan, megszűnt, és ezért lehetetlen a Közösségbe való visszaélésszerű újrakivitel. Ez az értelmezés, amelyet a Bíróság a C-114/99. sz., Roquette Frères ügyben 2000. október 17-én hozott ítéletében (EBHT 2000., I-8823. o.) fogadott el a nem differenciált visszatérítések tekintetében, alkalmazható a jelen ügyben is, amelynek tárgya differenciált visszatérítés.

22 Ezt az értelmezést megerősítik az alapeljárás tényállásának idejét követően elfogadott rendelkezések, amelyek kifejezetten kimondják, hogy nem jár visszatérítés olyan esetben, amikor az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a kivitt termékek anélkül kerülnek újrabehozatalra a Közösségbe, hogy a Vámkódex 24. cikke szerinti lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson estek volna át, és másrészről a nem preferenciális ráta helyett csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel vonatkozott rájuk.

23 Ez a célja a 3665/87 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének a 313/97 rendelettel történt módosítást követően, valamint a 800/99 rendelet 20. cikke (4) bekezdése d) pontjának. Figyelemmel arra, hogy e rendelkezések célja a Közösség pénzügyi érdekeinek megerősítése, az alapeljárás tényállásának időpontjában hatályos jog értelmezése folyamán nehéz lenne figyelmen kívül hagyni őket. Amennyiben az említett rendelkezéseket alkalmaznák a jelen eljárásban, nem lenne helye az export-visszatérítés visszafizetésének, mivel a kérdéses termék lényeges megmunkáláson esett át Lengyelországban, és ezt követően nem preferenciális vám kivetése mellett került újrabehozatalra a Közösségbe.

24 A fentiekre figyelemmel a Finanzgericht Hamburg felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Az 1384/95/EK rendelettel módosított 3665/87/EGK rendelet 17. cikkének (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy annak értelmében a termék importáltnak tekinthető, ha a harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátás alakiságainak teljesítését követően a 2913/92/EK rendelet 24. cikke szerinti lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson esik át, majd ezt követően vámvisszatérítés, illetve a nem preferenciális behozatali vámok megfizetése mellett újraexportálják a Közösségbe?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

25 A kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy teljesül-e a differenciált visszatérítésnek a 3665/87 rendelet 17. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltétele - vagyis a rendeltetési hely szerinti harmadik országban a szabad forgalomba bocsátásra irányadó vámalakiságok elvégzése -, amennyiben a hivatkozott termék, amelyre vonatkozóan ebben az országban a behozatali vám megfizetésre került, ezen országban a Vámkódex 24. cikke szerinti lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson megy keresztül, majd ezt követően a fenti országban megfizetett vám visszatérítése és a közösségi behozatali vám megfizetése mellett újrakivitelre kerül a Közösségbe.

26 A differenciált export-visszatérítések rendszerének célja az, hogy az érintett harmadik országok piacaihoz hozzáférést biztosítson a közösségi export számára; a visszatérítés differenciálása mögött az a szándék áll, hogy figyelembe lehessen venni valamennyi olyan importpiac jellegzetességeit, ahol a Közösség valamilyen szerepet kíván játszani (a 125/75. sz., Milch-, Fett- und Eierkontor ügyben 1976. június 2-án hozott ítélet [EBHT 1976., 771. o.] 5. pontja, a 89/83. sz. Dimex-ügyben 1984. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1984., 2815. o.] 8. pontja és a C-347/93. sz. Boterlux-ügyben 1994. augusztus 9-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-3933. o.] 18. pontja).

27 Amennyiben a magasabb összegű visszatérítés fizetéséhez elegendő lenne az, hogy a kérdéses terméket egyszerűen kirakodják, de a termék ténylegesen nem éri el a rendeltetési területet, figyelmen kívül hagynák a differenciálási rendszer létjogosultságát. Ez az oka annak, hogy a 3665/87 rendelet 17. cikkének (3) bekezdése a differenciált visszatérítés megfizetését attól teszi függővé, hogy teljesítik-e a harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátás vámalakiságait, mivel a hivatkozott alakiságok teljesítése elvileg biztosítja, hogy a termék ténylegesen a rendeltetési ország piacára került (lásd ebben az értelemben a Dimex-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 9. és 10. pontját).

28 A termék importjának vámalakiságai magukban foglalják az alkalmazandó vámteher megfizetését, amely - amennyiben behozatali vámokmányokkal igazolható - biztosítékot jelent arra nézve, hogy a termék elérte a rendeltetési helyét. Ez világos a 800/99 rendelet (17) preambulumbekezdése alapján is, amely nem volt hatályban az alapeljárás tényállásának idején, de ebben a tekintetben megerősíti a 3665/87 rendelet 17. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a szabad forgalomba bocsátás vámalakiságainak teljesítésére vonatkozó követelményének hatályát (a 800/99 rendelet bizonyos rendelkezéseinek megerősítő hatályára vonatkozóan lásd a Roquette Frères ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 20. pontját).

29 A 3665/87 rendelet alapján a 17. cikk (3) bekezdésében foglalt különleges követelmény bizonyos esetekben a nem differenciált visszatérítésekre is alkalmazandó. A negyedik preambulumbekezdés kimondja, hogy "bizonyos exportműveletek visszaéléshez vezethetnek; ezért az ilyen visszaélések megakadályozása érdekében a visszatérítés megfizetésének feltételéül kell szabni, hogy a termék nem csupán elhagyta a Közösség vámterületét, de egy harmadik országban ténylegesen behozatalra, és adott esetben forgalomba került".

30 A 3665/87 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése továbbá két olyan esetről rendelkezik, amikor a nem differenciált visszatérítés megfizetése - a differenciált visszatérítéshez hasonlóan - a termék rendeltetés szerinti harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátására irányadó vámalakiságok teljesítésétől függ:

- amennyiben komoly kétség merül fel a termék tényleges rendeltetési helyét illetően;

vagy

- amennyiben az exportált termék után járó visszatérítés összege és valamely azonos termékre vonatkozó, a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján érvényes behozatali vám összege közötti különbség miatt a termék előreláthatóan újrabehozatalra kerül a Közösségbe.

31 A 3665/87 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszul a Bíróság már kimondta, hogy nem lehet a korábban kivitt terméknek a Közösség területére való újrabehozatalát megvalósító visszaélésnek minősíteni azt, amikor a termék a Vámkódex 24. cikke szerinti lényeges és visszafordíthatatlan feldolgozáson ment keresztül, amelynek következtében, mint olyan, megsemmisült, és egy más vámtarifaszám alá tartozó, új termék jött létre. Ilyen esetben a visszatérítés megfizetését a tagállamok illetékes hatóságai nem tehetik kiegészítő igazolások benyújtásától függővé, amelyek azt igazolnák, hogy a feldolgozott terméket változatlan állapotban az import szerinti harmadik ország piacán szabad forgalomba bocsátották (e tekintetben lásd a Roquette Frères ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 18-21. pontját).

32 A fenti értelmezés során a Bíróság figyelembe vette a 800/99 rendelet 20. cikkét, jóllehet a rendelet csak az alapeljárás tényállásának ideje után lépett hatályba. A 20. cikk (4) bekezdése egyebek között kimondja, hogy a visszatérítést jogosulatlannak kell tekinteni, és vissza kell téríttetni, amennyiben az exportált termék újrabehozatalra kerül a Közösségbe anélkül, hogy a Vámkódex 24. cikke értelmében jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson menne keresztül. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fenti rendelkezés alapján el lehet oszlatni a nem differenciált visszatérítésben részesülő terméknek a Közösség területére való újrabehozatalára vonatkozó kételyt, ha az érintett termék a Közösség területének elhagyását követően a fent hivatkozott megmunkáláson vagy feldolgozáson megy keresztül (a Roquette Frères ügyben hozott ítélet 20. pontja).

33 A fenti megfontolásokból következik:

- az olyan terméket, amely után a rendeltetés helye szerinti harmadik országban az illetékes hatóságok által kiállított okirattal igazoltan megfizették az import vámot, ezen országba importált terméknek kell tekinteni;

- a terméknek Vámkódex 24. cikke szerinti, a harmadik országban történő lényeges megmunkálása vagy feldolgozása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a terméket a harmadik országban felhasználták, és így ténylegesen a rendeltetés helye szerinti piacra jutott, és ott szabad forgalomba került;

- az ilyen megmunkálás vagy feldolgozás, amely új termék előállítását eredményezi, mind a differenciált, mind a nem differenciált visszatérítési rendszer esetén kizárja az eredeti terméknek a rendszer céljával ellentétes, a Közösség területére való visszaélésszerű újrabehozatalának kockázatát, amelyre a 3665/87 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése utal, és amelynek megakadályozása a 17. cikk (3) bekezdésének célja.

34 A Bizottság és a Hauptzollamt ugyanakkor azt állítja, hogy az alapeljárásban a Lengyelországba importált marhahúst feldolgozták, majd - az importvámnak a lengyel vámhatóságok általi visszatérítése mellett - újra behozták a Közösség területére. Ez a visszatérítés mutatja, hogy az importált terméket nem véglegesen vámkezelték, és nem bocsátották ténylegesen szabad forgalomba Lengyelországban. A fent hivatkozott 1995. október 3-i szerződést megkötő felek, annak érdekében, hogy elkerüljék a Vámkódex 146. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, amely szerint a passzív feldolgozási eljárás alá helyezett termékek vonatkozásában nem adható export-visszatérítés, azt leplezték a termék névleges lengyelországi szabad forgalomba bocsátásával, hogy a termék valójában passzív feldolgozás tárgya volt.

35 A fenti érvelés nem fogadható el annyiban, amennyiben azt kívánja bemutatni, hogy ha a behozatali vámot visszatérítik, az export-visszatérítésnek nincs jogalapja.

36 Ugyanis - amint azt az Eichsfelder helyesen állítja - a 3665/87 rendelet egyetlen rendelkezése sem támasztja alá a fenti érvelést. Ha teljesítették a harmadik országbeli szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámalakiságokat, és ezen belül különösen a vámok megfizetését, nem lehet arra hivatkozni, hogy a termék nem került a harmadik ország piacára az ott irányadó árak mellett, amelyeket figyelembe vettek az export-visszatérítés összegének meghatározása során. Ha az exportőrtől eltérő másik gazdasági szereplőnek utólagosan fizetett visszatérítés visszaható hatállyal megfosztaná jogalapjától az export-visszatérítést, az exportőr bizonytalan helyzetbe kerülne, ami a jogbiztonság követelményére való tekintettel aggályos, és a visszatérítéshez való jogosultsága rajta kívülálló eseményektől vagy üzleti gyakorlattól függne.

37 Ezt a helyzetet azonban meg kell különböztetni attól az esettől, amikor az exportőr maga is visszaélésben vett részt.

38 Erre vonatkozóan a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy "[a]zok a cselekmények, amelyekről megállapítható, hogy céljuk az adott ügyben alkalmazandó közösségi jog célkitűzéseivel ellentétes előnyszerzés azáltal, hogy mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket, az előny megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását eredményezik".

39 Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy a visszaélésszerű gyakorlat bizonyításához egyrészt olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, ahol a közösségi szabályok formális betartása ellenére nem valósul meg e szabályok célja, másrészt pedig egy szubjektív elem, a közösségi szabályok alapján előnyszerzésre irányuló szándék fennállása, amikor mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket" (lásd a C-110/99. sz. Emsland-Stärke-ügyben 2000. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-11569. o.] 52-53. pontját).

40 A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, a bizonyításra vonatkozó nemzeti szabályok figyelembe vétele mellett, és ügyelve arra, hogy a közösségi jog hatékonysága ne sérüljön, hogy az előtte folyó eljárásban folytattak-e visszaélésszerű gyakorlatot.

41 Következésképpen a Bíróság elé terjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a differenciált export-visszatérítésben való részesülésnek a 3665/87 rendelet 17. cikke (3) bekezdésében foglalt feltétele - azaz az érintett terméknek a rendeltetés helye szerinti harmadik országban való szabad forgalomba bocsátására irányadó vámalakiságok teljesítése - akkor teljesül, ha e termék - miután ezen országban megfizették utána a behozatali vámot - a Vámkódex 24. cikke szerinti lényeges feldolgozásra vagy megmunkálásra kerül; és ez még abban az esetben is így van, ha a feldolgozás vagy megmunkálás eredményeként létrejött terméket a fenti országban megfizetett vám visszatérítése és a közösségi behozatali vámok megfizetése mellett újraexportálják a Közösség területére.

Ilyen körülmények között ugyanakkor követelhető az export-visszatérítés visszafizetése, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően bizonyították az exportőr visszaélésszerű gyakorlatát.

A költségekről

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A differenciált export-visszatérítésben való részesülésnek - különösen az uruguayi forduló mezőgazdasági megállapodásának alkalmazásához szükséges kiigazítások tekintetében az 1995. június 19-i 1384/95/EK bizottsági rendelettel módosított - a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszere alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet 17. cikke (3) bekezdésében foglalt feltétele - azaz az érintett terméknek a rendeltetés helye szerinti harmadik országban való szabad forgalomba bocsátására irányadó vámalakiságok teljesítése - akkor teljesül, ha e termék - miután ezen országban megfizették utána a behozatali vámot - a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 24. cikke szerinti lényeges feldolgozásra vagy megmunkálásra kerül; és ez még abban az esetben is így van, ha a feldolgozás vagy megmunkálás eredményeként létrejött terméket a fenti országban megfizetett vám visszatérítése és a közösségi behozatali vámok megfizetése mellett újraexportálják a Közösség területére.

Ilyen körülmények között ugyanakkor követelhető az export-visszatérítés visszafizetése, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően bizonyították az exportőr visszaélésszerű gyakorlatát.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.