A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.391/2014/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 330. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 43. §, 62. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 105. §, 106. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 18. §, 50. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Majlinger-Nagy Gréta

A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Dr. Kovács László Ügyvédi Iroda által képviselt .......... felperesnek ...... jogtanácsos által képviseltNemzhetgazdasági Minisztérium alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság ............ napján kelt ............... számú határozatát - a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv ............. napján kelt ........... számú elsőfokú határozatra kiterjedően is - hatályon kívül helyezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül ........... perköltséget, mint ügyvédi munkadíjat mely összeg Áfával növelt.

Az eljárás során felmerült ............ Ft eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A bíróság felperes kereseti kérelme, alperes ellenkérelme, a becsatolt közigazgatási iratok, valamint az ügy egyéb iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A ........., a ..........Kft. és a .......Kft. által kötött hármas megállapodás alapján a .........Kft. megbízta a felperesi gazdasági társaságot, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy a ....... a saját munkavállalóit kölcsönbe adja a ........Kft. részére. A munkaerőkölcsönzési tevékenységet a .......... ........... időszakban átlagosan havi 100 fő munkavállalóval folytatta oly módon, hogy a munkavállalók a ..........Kft. .......... alatti székhelyén dolgoztak. A kölcsönzési díjat a ............. a ledolgozott munkaórákkal arányosan a ...............Kft.-nek fizette meg, az általa kiállított számlák alapján. A számlák jogcíme munkaerő-kölcsönzés volt, a kölcsönzési díjat a .............Kft. kifizette a ............... részére. A munkavállalók munkaidejének nyilvántartását a hármas megállapodás értelmében mindhárom félnek vezetnie kellett, amit a számlázáskor egyeztettek.

A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelősége, mint elsőfokú hatóság a .............. napján a .......... számú munkavégzési helyen megtartott helyszíni ellenőrzés, majd az azt követően lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a munkáltató nem tartotta be a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A jogsértés miatt az elsőfokú hatóság ............ számú határozatával a felperessel szemben .........,- Ft munkaügyi bírságot szabott ki.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes által benyújtott fellebbezés alapján az ügyet a ............., mint másodfokú hatóság felülvizsgálta és a ............... napján kelt ................ számú másodfokú végzésével az elsőfokú határozatot - a tényállás részbeni tisztázatlanságában és annak téves értékelésében megnyilvánuló jogszabálysértés miatt - megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

A megismételt eljárás során a ............... a ............... napján kelt ............ számú határozatával megállapította, hogy a ................. munkáltató (kölcsönbeadó) által kölcsönzött munkavállalókat a ............. Kft. munkáltató a ...............Kft. munkáltatónál (kölcsönvevő) történő munkavégzésre kötelezte, azaz továbbkölcsönzési tevékenységet folytatott. Ezért a felperest ..........- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta.

A határozat indokolásának lényege szerint a .......... jogosultság hiányában a magyar munkajog hatálya alá tartozó munkaerő kölcsönzési tevékenységet nem folytathatott, csak - mint az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező cég - a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv szerint, ún. "posting" keretében. Hivatkozott az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 106/A. § (1) bekezdés d) pontjára, (3) bekezdésére, 193/D. § (1) és (5) bekezdéseire. A munkáltató átlagosan 100 fő munkavállalót érintően a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével súlyos munkaügyi jogsértést követett el. A jogsértés időtartama közel 8 hónapig állt fenn. Jogszerű munkaerő-kölcsönzési szerződés hiányában, illetve jogszerűtlen hármas megállapodással létrejött munkaerő-kölcsönzés a munkavállalók számára átláthatatlan jogi feltételeket teremtett, ami a munkavállalók garanciális jogait sértette.

Az elsőfokú döntéssel szemben felperes jelentett be fellebbezést, amelyben kifejtette, hogy az elsőfokú döntésben a tényállás feltáratlan, a jogi minősítés téves. Álláspontja szerint a .........-t ügyfélként ellenőrzési eljárás alá kellett volna vonni.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság a ............ napján kelt ............... számú határozatával az elsőfokú döntésnek a munkaügyi bírság összegét megállapító rendelkezését megváltoztatta azzal, hogy a munkaügyi bírság összege .........- Ft, a határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

A határozat indokolásában a másodfokú hatóság előadta, hogy a ............... cégre, mint külföldi honosságú cégre a magyar munkaügyi hatóság joghatósága nem terjed ki, ellenőrzési jogköre tekintetében csak a gazdasági társaság Magyarországra irányuló tevékenységét jogosult vizsgálni. A cégnek az eljárásba történő bevonása csak akkor lett volna indokolt, amennyiben a tényállás a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján megfelelően nem tisztázható. A felek között létrejött háromoldalú megállapodás 1.1. pontja kimondja ugyan, hogy a kölcsönbeadó saját nevében, közvetlenül kölcsönöz munkaerőt a kölcsönvevő részére, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban ez a kapcsolat nem volt közvetlen. A ..........Kft., mint kölcsönvevő a munkavállalók (mind a saját, mind pedig a ........... által foglalkoztatott és Magyarországra küldött munkavállalók) igénybevétele után járó kölcsönzési díjat a ...........Kft. részére fizette meg. A .......... az általa kiküldött munkavállalók igénybevétele után járó ellenértéket a .......... részére számlázta ki és azt a .......... Kft. fizette meg a .......... részére. A ......... és a között tehát közvetlen elszámolási kapcsolat nem volt. A közvetlen kapcsolat hiányára mutatnak a felek megállapodásai is. A három fél közötti jogviszonyokat három, egyazon napon, ......... kötött megállapodás szabályozta. Az igénybevett harmadik fél a ........Kft-vel közvetlenül köt munkaerő-kölcsönzési megállapodást, a harmadik személy szolgáltatásának ellenértékét azonban a ........... köteles megfizetni az igénybe vett harmadik fél részére. A jogviszonyok tartalma alapján megállapítható, hogy e háromoldalú konstrukcióban a ..........Kft. a ........ Kft. felé fennálló munkaerő-kölcsönzési szolgáltatását oly módon teljesítette, hogy ahhoz részben a saját, munkaerő-kölcsönzési céllal foglalkoztatott munkavállalóit vette igénybe, a hiányzó munkaerőt pedig a .......... által foglalkoztatott és munkaerő-kölcsönzési céllal Magyarországra küldött munkavállalókkal elégítette ki. A ....... tehát a ....... Kft. munkaerő-kölcsönzési tevékenysége vonatkozásában lényegében alvállalkozóként lépett be a szerződésbe, melynek következtében viszont az általa foglalkoztatott és Magyarországra küldött munkavállalóknak a továbbkölcsönzése valósult meg.