A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21506/2013/4. számú határozata zálogtárgyból való kielégítés tűrése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 122. §, 123. §, 228. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 255. §, 256. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.506/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Novotta Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Novotta Edit ügyvéd) által képviselt felperes neve "f.a." (felperes címe) felperesnek - a Lang Norina Ügyvédi Iroda (I. r. alperes jogi képviselőjének címe ügyintéző: dr. Lang Norina ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és az Onódi Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: Szabóné dr. Onódi Erzsébet ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére kötelezés iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2013. február 20. napján meghozott 27.P.21.316/2012/17. számú ítélete ellen az I. és II. rendű alperesek 20. sorszámon előterjesztett és 24. sorszámon kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és az alperesek perköltség fizetési kötelezettségét 750.000 (hétszázötvenezer) forintra leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 60.000 (hatvanezer) forint fellebbezési illetéket. Az ezt meghaladó fellebbezési illetéket az állam, míg a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a perben nem álló takarékszövetkezettel szemben fennálló 36.000.000 forint és járulékai összegű követelést a S. város belterület hrsz. szám hrsz. alatt felvett ingatlanból kielégítse. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1.500.000 forint perköltséget.

Az ítélet jogi indokolása szerint a felperes megkísérelte a jelzálogjoggal biztosított követelését az I. rendű alperessel szemben bírósági végrehajtás útján érvényesíteni, azonban az I. és II. rendű alperes között létrejött ajándékozási szerződésre figyelemmel a bírósági végrehajtó a jelzáloggal terhelt ingatlant lefoglalni nem tudta. A felperesnek a II. rendű alperessel szemben folyó végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása iránti kérelmét az illetékes bíróság a jelen per folyamatban léte alatt nem bírálta el. E végrehajtási jogosultság azonban - a kérelemnek történő helyt adás esetén is - járulékos lenne, a végrehajtási eljárást ténylegesen megindító III. rendű alperes eljárásához kötődne, ezért a felperesnek joga és érdeke, hogy önálló végrehajtási jogot szerezzen. Erre a Ptk. 255. § (1) és 256. § (1) bekezdése szerint bírósági határozat alapján van lehetősége. Az ajándékozási szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti keresetet az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert a felperes igényének kielégítési alapját az ajándékozással nem vonták el, hiszen a felperes jelzálogjoga folytán az új tulajdonos, a megajándékozott is köteles annak tűrésére, hogy a felperes a követelését az ingatlanból kielégítse. A felperes kereseti igényérvényesítése szükséges és megalapozott volt, ezért az elsőfokú bíróság a pervesztes I. és II. rendű alperest kötelezte a felperes perköltségének megfizetésére, amely a felperes által lerótt illeték volt.

Az elsőfokú ítélet perköltségben marasztaló rendelkezése ellen az I. és II. rendű alperes fellebbezett. Elsődlegesen azt kérték, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy az I. és II. rendű alperes perköltségben való marasztalását mellőzze annak megállapításával, hogy az I. és II. rendű alperes a perre okot nem adott. Másodlagosan azt kérték, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről pernyertességük arányában határozzon, és az általuk fizetendő perköltséget 150.000 forintban állapítsa meg.

A fellebbezés szerint a felperesnek a perindítást megelőzően meg kellett volna győződnie arról, hogy közöttük van-e olyan jogvita, amelyet peres eljárásban kell eldönteni. A peres felek között jogvita nem volt, a II. rendű alperes, ha a felperes végrehajtási igényéről a perindítást megelőzően tudomást szerez, nem zárkózott volna el attól, hogy a felperessel együttműködjék abban, hogy a felperes a követelését a tulajdonában álló zálogtárgyból kielégítse. A végrehajtható okirat szükségességét a peres eljárás során nem vitatták, kizárólag azt vitatták, hogy a szerződésük fedezetelvonó, valamint hogy a perre okot adtak. A fedezetelvonás kérdésében a kereset alaptalan volt. A perre pedig okot nem adtak, ugyanis a felperes és közöttük jogvita nem alakult ki. A végrehajtható okirat kiállítására peres eljárás nélkül, egyéb módon, így közjegyzői okirat végrehajtási záradékolásával is lehetőség lett volna. E körben idézték Szladits Károlynak A magyar magánjog vázlata című művében kifejtett álláspontját, és hivatkozott a Polgári perrendtartásnak a közvetítői eljárást követő perek perköltségének viseléséről rendelkező szabályaira. Mivel a perre okot nem adtak, ezért a perköltség viselésére sem kötelezhetők. A másodlagos fellebbezési kérelemben hivatkozott 10%-os pervesztességet azzal indokolták, hogy a kielégítés tűrése iránti kötelezés, mely ítéleti megállapítás nélkül is, pusztán jogszabály erejénél fogva őket terhelte, sokkal kisebb jelentőségű kérdés, mint a szerződés harmadik személlyel szembeni hatálytalanságának a fedezetelvonásra hivatkozással történő megállapítása. Emellett pervesztességük a felperes által feléjük soha elő nem adott, általuk soha nem vitatott, jogszabályban egyértelműen szabályozott kérdésben következett be.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.