A Debreceni Ítélőtábla Pf.20239/2021/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 2012. évi XCIII. törvény (Járási tv.) 2. § (1) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 21. § (1) bek., 33. §, 83. § (1) bek., (2) bek., 102. § (1) bek., (6) bek., 172. § (3) bek., 176. § (1) bek., 240. § (1) bek., 376. § (1) bek., 383. § (2) bek., 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 39. §, 71. §, 76. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (2) bek., 4/A. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.239/2021/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Gulyás Ildikó Tímea ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a dr. F. Z. kamarai jogtanácsos által képviselt I. rendű alperes neve (cím) I. rendű és II. rendű alperes neve (cím) II. rendű alperesekkel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 6.P.20.399/2020/33. számú ítélete ellen a felperes 36. és az alperesek 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezései folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét - az indokolásra is kiterjedően - részben megváltoztatja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesek mint egyetemleges jogosultak részére 775 553 (hétszázhetvenötezer-ötszázötvenhárom) forint elsőfokú perköltséget. Az állam által viselt feljegyzett viszontkereseti illetéket 15 000 (tizenötezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperes részére 500 000 (ötszázezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 2 507 500 (kétmillió-ötszázhétezer-ötszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Megállapítja, hogy 7500 (hétezer-ötszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A gazdasági társaság1 (a továbbiakban: gazdasági társaság1) 2006. december 15-én öt évre szóló együttműködési szerződést kötött a b..-i székhelyű gazdasági társaság2-val (a továbbiakban: gazdasági társaság2). E megállapodás alapján a gazdasági társaság1 12 silós gépjárművet vett lízingbe az gazdasági társaság2-tól, és vállalta, hogy azokat - fuvarfeladatok céljára - az gazdasági társasgá2 kizárólagos rendelkezésére bocsátja, az gazdasági társaság2 pedig arra kötelezte magát, hogy havi átlagban nettó 10 000 EUR értékű minimális forgalmat biztosít a gazdasági társaság1-nek. A szerződő feleket azonnali hatályú felmondási jog illette meg, ha a másik fél a szerződésből fakadó lényeges kötelezettségét súlyosan megszegi, és a szerződésszerű állapotot - írásbeli figyelmeztetés ellenére - 14 napon belül nem állítja helyre.

[2] A gazdasági társaság1 és az gazdasági társaság2 2008. január 16-án újabb együttműködési megállapodást kötöttek egymással, amelynek szövege csupán annyiban tért el a 2006. december 15-én megkötött szerződéstől, hogy nem 12, hanem 17 silós gépjárműre vonatkozott.

[3] E megállapodások alapján kialakult együttműködés keretében a gazdasági társaság1 2006. december 1-én négy bérleti szerződést kötött az gazdasági társaság2-val, amelyek értelmében 2006. december 1-től 2011. december 1-ig bérbe vette az gazdasági társaság2-tól az X..-4.., X..-4.., X..-4.. és X..-4.. forgalmi rendszámú F. F.. típusú silós pótkocsikat (a továbbiakban: a pótkocsik) azzal, hogy azokkal - az együttműködési megállapodásnak megfelelően - kizárólag az gazdasági társaság2-nak teljesít fuvarfeladatokat.

[4] Bár a pótkocsik ebben az időszakban az gazdasági társaság2 tulajdonában álltak, azokat a magyarországi gépjármű-nyilvántartás a gazdasági társaság1 tulajdonaként tüntette fel, így a pótkocsik törzskönyvei szerint is a gazdasági társaság1 volt a tulajdonos. 2008. július 4-én a gazdasági társaság1 és az gazdasági társaság2 adásvételi szerződéseket írtak alá, amelyek alapján az gazdasági társaság2 megvásárolta a gazdasági társasgá 1-től a pótkocsikat, mindezt azonban egyik szerződő fél sem vezetette át a magyar gépjármű-nyilvántartáson, így annak tartalma nem változott.

[5] A gazdasági társaság1 2010-ben forgótőkéhez kívánt jutni oly módon, hogy az "egyéb pénzügyi közvetítői tevékenységet" végző gazdasági társaság3 (a továbbiakban: gazdasági társaság3) segítségével megvásárolja az gazdasági társaság2-tól a pótkocsikat. Ennek érdekében egy adásvételi láncolatot tervezett, amelyben a pótkocsik tulajdonjoga az gazdasági társaság2-tól az ismeretlen okból beiktatott gazdasági társaság4-n (a továbbiakban: gazdasági társaság4), a gépjármű adásvétellel foglalkozó gazdasági társaság5-n (a továbbiakban: gazdasági társaság5) és az gazdasági tárrsaság3-en keresztül a gazdasági társaság1-hez került volna, a vételárat pedig - a 16 250 000 Ft összegű önrészt meghaladóan - az gazdasági társaság3 fizette volna ki ugyanezen cégeken keresztül az gazdasági társaság2 részére azzal, hogy a gazdasági társaság1 az gazdasági társaság3 felé ötéves részletfizetést vállal.

[6] A terv megvalósítása érdekében az gazdasági társaság2 2010. június 30-án adásvételi szerződéseket kötött a gazdasági társaság4-szel, amelyek alapján a pótkocsikat eladta a gazdasági társaság4-nek azzal, hogy e megállapodások 6. pontjában kikötötte: a járművek mindaddig az eladó tulajdonában maradnak, amíg a vevő azokat "100% ki nem fizeti." A gazdasági társaság4 2010. szeptember 6-án ugyancsak adásvételi szerződéseket kötött a gazdasági társaság5-del, amelyek alapján a pótkocsikat eladta a gazdasági társaság5 részére. Noha azok vételárát az gazdasági társaság2-nak nem fizette ki, e megállapodásokban kijelentette, hogy a pótkocsik tehermentesek, és az ő tulajdonát képezik.

[7] A szerződések megkötése után: 2010. szeptember 13-án a gazdasági társaság1 ügyvezetője személyesen vette át az gazdasági társaság2-tól a pótkocsik törzskönyveit, amelyeket - a tulajdonosváltozások átvezetése céljából - továbbadott a gazdasági társaság5 részére.

[8] 2010. szeptember 14-én a gazdasági társaság5 megbízásából eljáró B. S.-né a pótkocsik átíratása érdekében a gépjármű nyilvántartást vezető hatósághoz: I. rendű alperes O. O.-hoz (a továbbiakban: o.) fordult, amelynek bemutatta a pótkocsik forgalmi engedélyét, törzskönyvét, a gazdasági társaság1 és az gazdasági társaság2, az gazdasági társaság2 és a gazdasági társaság4, valamint a gazdasági társaság4 és a gazdasági társaság5 között létrejött adásvételi szerződéseket. Az okmányiroda eljáró ügyintézője észlelte, hogy a pótkocsik a nyilvántartás szerint még a gazdasági társaság1 tulajdonát képezik, ezért a bemutatott okiratok alapján a gazdasági társaság5 tulajdonjogának bejegyzésével együtt - hivatalból - átvezette a nyilvántartáson a köztes tulajdonosok: az gazdasági társaság2 és a gazdasági társaság4 tulajdonszerzését is, amelyről nem hozott alakszerű határozatot.