A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20001/2017/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Sághy Levente

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.001/2017/7/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Madák Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Madák László ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék 2016. szeptember 30. napján meghozott 25.P.20.832/2015/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a peres felek által 2008. augusztus 28-án megkötött kölcsönszerződés 6/A.1.a) és 6/A.2.f) pontja, továbbá a kölcsönszerződés részévé vált, a hitelműveletek végzéséről szóló Üzletszabályzatának 5.2.1. pontja tisztességtelen, ezért érvénytelen.

A felperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti és az alperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 27.000 (huszonhétezer) forint le nem rótt kereseti illetéket. A fennmaradó 9.000 (kilencezer) forint kereseti illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból az alperes 36.000 (harminchatezer) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg fennmaradó 12.000 (tizenkétezer) forintot a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperessel 2008. augusztus 28. napján kötött deviza alapú hitel-, zálog- és készfizető kezesi szerződésének 6/A.2.f), 6/A.1.a), és 7.4.c) pontja, valamint a szerződés részét képező Üzletszabályzat 5.2.1. pontja tisztességtelen, ezért semmis. Előadta, hogy a szerződés 6/A.2.f), illetve 7.4.c) pontja a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján érvénytelen, mivel azok alapján a bank a fedezet elfogadása, illetve a határidők tekintetében önkényes értelmezésre jogosult, hiszen az alperes szabadon döntheti el, hogy a zálogtárgy mikori és milyen mértékű romlása esetén hívja fel az adóst a fedezet kiegészítésére. A kölcsönszerződés 6/A.1.a) pontja a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen, mert egyértelműen megbontja a felek jogviszonyának egyensúlyát azzal, hogy egyoldalú hatalmasságként az alperes oldalára telepíti annak megítélését, hogy a felperes viszonyaiban, vagy egyéb körülményeiben beállott változások indokolják-e a szerződés felmondását. Az Üzletszabályzat 5.2.1. pontja a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontját sérti, mivel az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. E kikötésben a felperes alávetette magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásban foglalt adatoknak, amellyel lemondott arról a lehetőségről, hogy vita esetén kétségbe vonja az alperes által meghatározott tartozása összegét. Ebből következően a kikötés, illetve a saját nyilvántartásai révén az alperes jogosult meghatározni követelése összegét és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni, amelyet a szerződés megkötésekor hatályos Vht. 21. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a Pp. 369. §-a szerinti eljárásban a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperes követelése részben vagy egészben megszűnt, míg ehhez képest a felperes ellen a tartozás megfizetése iránt indított perben az alperest terhelte volna a követelése jogalapjának és összegszerűségének bizonyítása.

Az alperes kérte a felperes kereseti kérelmének elutasítását és perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy a felperes tévesen hivatkozott a szerződés 7.4.c) pontja és 6/A.2.f) pontjainak semmisségére, mivel azok az Üzletszabályzat 7.1.6. pontjával együtt egyértelműen meghatározzák, hogy milyen esetben, milyen módon kell a lecsökkent értékű fedezetet visszaállítania az adósnak. Ezt egészíti ki az Üzletszabályzat 9.6.1.d) pontja is. Mindezek alapján a hitelszerződés 6/A.2. pontja és 7.4.c) pontja megfelel a szimmetria, a ténylegesség, az arányosság, az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás, a tételes meghatározás elvének, és így a Ptk. 209. § (4) bekezdésének, valamint a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 5. cikkének is. A felperes keresete alaptalan a szerződés 6/A.1.a) pontja tisztességtelenségének megállapítását illetően is, mivel az egyértelműen meghatározza, hogy mely tényekről történő tudomásszerzés esetén áll fenn az alperes felmondási joga, és hogy arra csak a követelés megtérülésének veszélye esetén kerülhet sor. A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja e szerződési kikötés vonatkozásában nem alkalmazható, mivel az nem jogosítja fel az alperest arra, hogy a felperesi teljesítés szerződésszerűségét megítélje, ugyanis e kikötés nem a felperes teljesítésével, hanem annak szerződésszerűségével van összefüggésben. Előadta továbbá, hogy az Üzletszabályzat 5.2.1. pontja a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja alapján nem tekinthető tisztességtelennek, ugyanis az nem fordítja meg a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára, mivel e szerződési feltételben az adós csak azt ismeri el, hogy az alperes üzleti nyilvántartásait hitelesnek és irányadónak fogadja el. A szerződési feltétel alapján az alperesi kimutatásokkal szembeni vitatás jogáról azonban nem mondott le a felperes, azaz azt kétségbe vonhatja és azzal szemben ellenbizonyítást folytathat le. A közokiratba foglalás intézménye pedig mindkét fél számára adott, így a felperesnek is joga van a saját számításán alapuló tartozásáról szóló egyoldalú okiratot közokiratba foglalni. Amennyiben pedig az alperes kezdeményez a közokirat záradékolásán alapuló végrehajtást, annak alapja nem az egyoldalú közokirat, hanem maga a felek közötti közokiratba foglalt szerződés lesz.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte az alperes perköltségének viselésére. Az Üzletszabályzat 5.2.1. pontjával kapcsolatos kereseti kérelemmel összefüggésben megállapította, hogy az nem alkalmas visszaélésre, és nem eredményezhet a felperes számára sérelmes, hátrányos helyzetet, mivel annak alapján az alperesi követelés mértéke nem rögzül a véglegesség hatályával, és azt a felperes jogorvoslati fórumokon vitathatja. Ha a felperessel szemben indul is végrehajtási eljárás, az nem közvetlenül e kikötésből következik, hanem az alapul fekvő közokirat tartalmából és formájából. A rendelkezés elsősorban a szerződéshez kapcsolódó banki értesítőkre utal, így nem következik belőle semmi olyan jogkövetkezmény, mint amit a felperes feltételez. Az elsőfokú bíróság a szerződés felperes által kifogásolt 6/A.2.f) pontja és 7.4.c) pontja vonatkozásában kifejtette, hogy azok az Üzletszabályzat 7.1.6. pontjához, illetve 9.6.1. pontjához kapcsolódnak, amelyek a Ptk. 261. §-ának megfelelően rendelkeznek, ezért tisztességtelenségük a Ptk. 209. § (5) bekezdésének megfelelően nem vizsgálható. A támadott szerződési pontok az Üzletszabályzat 7.1.6. pontjához, illetve 9.6.1. pontjához kapcsolódóan rendelkeznek az alperes azonnali hatályú felmondási jogát megalapozó súlyos szerződésszegés, illetve a bank kielégítési jogának megnyílására vonatkozó esetekről. Nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy azon kikötések kizárólag az alperest jogosítanák fel annak megállapítására, hogy a felperes teljesítés szerződésszerű-e, így ezen szerződési kikötések semmissége a Ptk. 209. § (2) és (4) bekezdése alapján nem állapítható meg. A szerződés 6/A.1. pontja a hitelképtelenné válás esetére biztosít azonnali hatályú felmondási jogot az alperes számára, amikor is nem az alperes megítélésétől teszi függővé a felmondási jog beálltát, hanem attól, hogy a követelés megtérülése veszélyeztetett-e. Ebből következően a kikötéssel szemben nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy az az alperest jogosítaná fel a felperesi teljesítés szerződésszerűségének megítélésére. Ebből következően a szerződési feltétel a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, illetve a Korm. rendelet szabályai alapján nem minősül semmisnek.