A Kúria Pfv.20610/2015/11. számú precedensképes határozata elbirtoklás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §] Bírók: Kiss Gábor, Lukácsi Beáta, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Az elbirtoklásra hivatkozó fél javára figyelembe vehető más személyek használata és birtoklása is, feltéve, hogy azokkal, akik a dolgot az ő nevében használják, valamilyen magánjogi jogviszonyban áll. Olyan jogi norma viszont nincs, amiből levezethető lenne, hogy egy adott, bárki számára nyitva álló terület használatát annak az önkormányzatnak a javára szóló jogszerző magatartásnak kell tekinteni, amelynek az illetékességébe tartozik a vitás terület. 1959. IV. Tv. 121. § (1), 1949. XX. Tv. 42. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.610/2015/11.szám

A Kúria a Dr. Dobos Bálint Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Dobos Bálint ügyvéd által képviselt felperesnek a Simon és Mester Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mester Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen elbirtoklás iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 18.P.22.164/2012. szám alatt folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.788/2014/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.788/2014/3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 1.420.000 (Egymillió-négyszázhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes 1989-ben vétel jogcímén szerezte meg a 34293 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, 302 m² területű ingatlant, amelyre irodaházat épített. Ennek eredményeképpen az ingatlan magában foglalja az irodaházat, az alatta lévő területet, továbbá a W. utca járdaként és úttestként és parkolóként használt 142 m² területű részét is. A felperes 2009. július 14-én levélben fordult az alpereshez, amelyben arra hivatkozott, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlanból elbirtoklás útján megszerzett 142 m² területű ingatlanrészt. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan e részét 1991-től kezdődően sajátjaként, megszakítás nélkül birtokolta, így az elbirtokláshoz szükséges idő legkésőbb 2007. január 1-jén eltelt. Állítása szerint a közterületként használt ingatlanrész elbirtoklása a területileg illetékes helyi önkormányzat által lehetséges, ugyanis azt közvetlenül a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterülettel együtt használták. A perbeli 34293. helyrajzi számú földrészlet megosztásáról készült T-82042 számú, a körzeti földhivatal által záradékolt vázrajzon a felperes állított elbirtoklásával érintett ingatlanrészt 34293/2 helyrajzi számmal jelölték, és a felperesnek rendelkezésére áll a jogerős telekalakítási engedély is.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a perbeli ingatlan az alperes tulajdona, aki az azon álló felépítményét, az irodaházat kizárólagosan a perbeli utcarészen keresztül tudja megközelíteni, hiszen más bejárás az irodaház funkciójú épületrészéhez nincsen. Ebben az értelemben tehát 1989. december 28-tól az alperes is folyamatosan használta a perbeli utcarészt. Rámutatott, hogy az alperes a tulajdonosi jogairól, (így: használati jogáról) soha nem mondott le, azokat gyakorolta, mint tulajdonos az ingatlan használatával nem hagyott fel, valamint a felperessel szemben használati díjat is akart érvényesíteni, ezért az elbirtoklásnak a 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 121.§ (1) bekezdése szerint megkívánt feltételei nem valósultak meg.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt a álláspontját, miszerint önmagában az, hogy a felperes esetlegesen a perbeli ingatlanrészt közterületként tartja nyilván, a terület közterület jellegét igazolná. Kifejtette, hogy a perbeli 142 m² terület tulajdonképpen egy utcarész, illetve egy parkoló része, ahol a felperes sajátjakénti szakadatlan birtoklása és használata nem állapítható meg, hiszen a járda köztudomásúan bárki által használható, míg a parkoló tekintetében a felperes saját előadása szerinti is az önkormányzattal együtt szed be parkolási díjat.