A Kúria Kfv.35101/2016/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 116. §, 142. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

A felülellenőrzés elrendelésének jogszerűsége, a súlyosítási tilalom alkalmazási köre.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.VI.35.101/2016/10.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró

A felperes: ... Kft.

A felperes képviselője: Dr. ... ügyvéd

Az alperes: alperes neve, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke jogutódja

Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes

A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 33.

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 21-én kelt 3.K.27.276/2014/31. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.276/2014/31. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000.- (kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000.- (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság 2010. és 2011. évekre valamennyi adó és költségvetési támogatás körében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 3000.- forint adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint 1000.- forint adóbírság és 300.000.- mulasztási bírság megfizetésére. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az alaphatározatot érintően felülellenőrzést rendelt el, az azt ellenőrző elsőfokú hatóság a 2014. július 31-én kelt határozatával az alaphatározatot megváltoztatta, a felperes terhére általános forgalmi adó és társasági adónemekben összesen 95.679.000.- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest ennek, valamint 47.840.000.- forint adóbírságnak és 29.640.000.- késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az indokolásban rögzítette, a felperes kapcsolt vállalkozási viszonyban áll a ... Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.1.), a ... Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.2.) és a ... Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.3.). A felperes és a Kft.-k között a vizsgált időszakban is szoros személyi összefonódás állt fenn, mind a négy társaság esetén cégvezetésre jogosult ... és volt házastársa ..., a Kft.1. és Kft.2. tulajdonosai utóbbi személyek és gyermekeik, a felperes és a Kft.3. többségi tulajdonosa a ... család. Az elsőfokú hatóság a dombóvári, soroksári és veszprémi ingatlanok eladásához kapcsolódó megbízási szerződések alapján a Kft.1. és Kft.2. által kiállított számlák körében hangsúlyozta, a megkötött szerződésekben foglalt vevő felkutatása a valóságban nem történt meg, a szerződések színleltek, az azokhoz kapcsolódóan kiállított számlák mögött valós gazdasági teljesítés nem történt. Erre tekintettel a kifizetett összegeket, mint nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységének a költségét véglegesen átadott pénzeszközként vette figyelembe a hatóság, míg a levonásba helyezett áfát a felperes terhére állapította meg.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. október 6-án kelt 2216875597. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot - részben eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. Rámutatott, a felperes a Kft.1.-től és Kft.2.-től valós szolgáltatásokat nem kapott, a dombóvári és soroksári ingatlanok esetében az értékesítéssel járó valamennyi feladatot ... személyesen végezte, ehhez a Kft.1. támogatást nem nyújtott, hiszen nem is rendelkezett semmilyen szervezettel. ... a felperes ügyvezetőjeként is eljárhatott, a Kft.1. megbízásának semmilyen, a felperes szempontjából ésszerű gazdasági vagy jogi indokai nem volt. A veszprémi ingatlan a ... érdekeltségi körébe tartozó egyik cégtől - a Kft.1.-től - a másikhoz - a Kft.3.-hoz - került, ezért még ... személyes ingatlanközvetítői tevékenysége is értelmezhetetlen.

A kereseti kérelem

[3] A felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozva keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát.

Az elsőfokú ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban részletesen ismertette az alaphatározatban, az elsőfokú határozatban, a fellebbezésben, a másodfokú határozatban írtakat és a több felperesi iratban szereplő keresetet. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésére, 330. § (2) bekezdésére, 335/A. §-ára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 12. § (5), (7) bekezdésére, 2. § (2) bekezdésére, 116. § (1) bekezdés b) pontjára, 130. §-ára, 136. § (1), (4) bekezdéseire, 142. § (1) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, 65. § (1, (3) bekezdéseire, 73/A. § (1) bekezdés a) pontjára, a társasági adóról és az osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. § (1), (2), (5) bekezdéseire, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére és több felsőbírósági döntésre.

[5] Érvelése szerint az adóhatóság alaphatározatának felülvizsgálatára nincs lehetőség, a felülellenőrzés elrendelése jogszerűen történt. A 36 oldalas, részletesen megindokolt elsőfokú határozat kielégíti a felülellenőrzési határozat tartalmi követelményeit, abból kiderül, hogy a hatóság a perbeli szerződéseket érintően milyen megállapításokat tett. Az adóhatóság a súlyosítási tilalmat nem szegte meg, az alaphatározat kézbesítésére 2013. szeptember 23-án került sor, az fellebbezés hiányában 2013. október 25-én emelkedett jogerőre, az alperes határozatát a felperes 2014. október 22-én - az alaphatározat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül - vette át, így az kellő időben meghozatalra és közlésre került. Önmagában abból a tényből, miszerint az alaphatározatot a hatóság az adózó terhére változtatta meg, nem következik a hatóság elfogultsága, illetve az alapelvi szintű rendelkezések megsértése.