AVI 2018.10.66 Az Art. 116. § (1) bek. b) pontján alapuló felülellenőrzés esetén a NAV vezetője diszkrecionális jogkörben dönt annak elrendeléséről [2003. évi XCII. tv. 116. § (1) bek. b) pont]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság 2010. és 2011. évekre valamennyi adó és költségvetési támogatás körében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 3000 forint adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint 1000 forint adóbírság és 300 000 mulasztási bírság megfizetésére. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az alaphatározatot érintően felülellenőrzést rendelt el, az azt ellenőrző elsőfokú hatóság a 2014. július 31-én kelt határozatával az alaphatározatot megváltoztatta, a felperes terhére általános forgalmi adó és társasági adónemekben összesen 95 679 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest ennek, valamint 47 840 000 forint adóbírságnak és 29 640 000 késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az indokolásban rögzítette, a felperes kapcsolt vállalkozási viszonyban áll a H. R. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.1.), a H. I. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.2.) és a HB.R. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.3.). A felperes és a Kft.-k között a vizsgált időszakban is szoros személyi összefonódás állt fenn, mind a négy társaság esetén cégvezetésre jogosult H. G. és volt házastársa H.-né T. Á., a Kft.1. és Kft.2. tulajdonosai utóbbi személyek és gyermekeik, a felperes és a Kft.3. többségi tulajdonosa a H. család. Az elsőfokú hatóság a d.-i, s.-i és v.-i ingatlanok eladásához kapcsolódó megbízási szerződések alapján a Kft.1. és Kft.2. által kiállított számlák körében hangsúlyozta, a megkötött szerződésekben foglalt vevő felkutatása a valóságban nem történt meg, a szerződések színleltek, az azokhoz kapcsolódóan kiállított számlák mögött valós gazdasági teljesítés nem történt. Erre tekintettel a kifizetett összegeket, mint nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységének a költségét véglegesen átadott pénzeszközként vette figyelembe a hatóság, míg a levonásba helyezett áfát a felperes terhére állapította meg.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. október 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot - részben eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. Rámutatott, a felperes a Kft.1.-től és Kft.2.-től valós szolgáltatásokat nem kapott, a d.-i és s.-i ingatlanok esetében az értékesítéssel járó valamennyi feladatot H. G. személyesen végezte, ehhez a Kft.1. támogatást nem nyújtott, hiszen nem is rendelkezett semmilyen szervezettel. H. G. a felperes ügyvezetőjeként is eljárhatott, a Kft.1. megbízásának semmilyen, a felperes szempontjából észszerű gazdasági vagy jogi indokai nem volt. A v.-i ingatlan a H. G. érdekeltségi körébe tartozó egyik cégtől - a Kft.1.-től - a másikhoz - a Kft.3.-hoz - került, ezért még H. G. személyes ingatlanközvetítői tevékenysége is értelmezhetetlen.

A kereseti kérelem

[3] A felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozva keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát.

Az elsőfokú ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban részletesen ismertette az alaphatározatban, az elsőfokú határozatban, a fellebbezésben, a másodfokú határozatban írtakat és a több felperesi iratban szereplő keresetet. Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésére, 330. § (2) bekezdésére, 335/A. §-ára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 12. § (5), (7) bekezdésére, 2. § (2) bekezdésére, 116. § (1) bekezdés b) pontjára, 130. §-ára, 136. § (1), (4) bekezdéseire, 142. § (1) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, 65. § (1), (3) bekezdéseire, 73/A. § (1) bekezdés a) pontjára, a társasági adóról és az osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. § (1), (2), (5) bekezdéseire, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére és több felsőbírósági döntésre.

[5] Érvelése szerint az adóhatóság alaphatározatának felülvizsgálatára nincs lehetőség, a felülellenőrzés elrendelése jogszerűen történt. A 36 oldalas, részletesen megindokolt elsőfokú határozat kielégíti a felülellenőrzési határozat tartalmi követelményeit, abból kiderül, hogy a hatóság a perbeli szerződéseket érintően milyen megállapításokat tett. Az adóhatóság a súlyosítási tilalmat nem szegte meg, az alaphatározat kézbesítésére 2013. szeptember 23-án került sor, az fellebbezés hiányában 2013. október 25-én emelkedett jogerőre, az alperes határozatát a felperes 2014. október 22-én - az alaphatározat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül - vette át, így az kellő időben meghozatalra és közlésre került. Önmagában abból a tényből, miszerint az alaphatározatot a hatóság az adózó terhére változtatta meg, nem következik a hatóság elfogultsága, illetve az alapelvi szintű rendelkezések megsértése.

[6] Az elsőfokú hatóság a tényállás-tisztázási és bizonyíték értékelési kötelezettségének eleget tett, a bíróság a bizonyítékok hatóság általi mérlegelésével egyetértett. Hangsúlyozta, a becsatolt iratanyag és a beszerzett további bizonyítékok után sem állnak rendelkezésre olyan iratok, melyek alátámasztanák, hogy az ingatlanközvetítői megbízási szerződéseket a Kft.1. teljesítette volna. Lényeges körülmény, hogy a cégek tulajdonosi, ügyvezetői köre részben megegyező, a szerződő társaságok statisztikai állományi létszáma 0, tárgyi feltételekkel sem rendelkeztek. A Kft.1. és a Kft.2., mint megbízottak tényleges közreműködését alátámasztó egyetlen irat sem áll rendelkezésre. A perbeli számlák fiktívek, mert ugyan valósultak meg gazdasági események, de nem a számlakiállítók és a számlabefogadó felperes között, azokat H. G. magánszemély végezte. Az elsőfokú hatóság helyesen vezette le az elért adóelőnyt, az ügyleteket megfelelően minősítette valódi tartalmuk szerint, ennek következménye a törvényesen megállapított társasági adó és általános forgalmi adó különbözet. A felperes alaptalanul hivatkozott a jogviszonyok adózókénti eltérő minősítése tilalmának megsértésére. Az adóhatóság a Kft.1.-nél csupán egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett, az az érintett megbízási szerződések minősítésére nem terjed ki, a meghozott határozat arra rendelkezést nem tartalmaz.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a keresetnek való helyt adás iránt. Okfejtése szerint az ítélet nem megalapozott, a bíróság a tényállást nem a szükséges mértékben tisztázta, azt helytelenül állapította meg, indokolási kötelezettségének nem tett eleget, az indokolás részben iratellenes, illetve önellentmondásos megállapításokat tartalmaz. Téves jogi következtetéseket vont le, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket helytelenül értelmezte. A bíróság ítéletében a keresetben megjelölt eljárási hibákat - különösen a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések, továbbá az eljárás megindítására vonatkozó szabályok sérelmét - figyelmen kívül hagyta. Sérült a Pp. 3. §-a, 163. §-a, 164. §-a, 206. § (1) bekezdése, 213. § (1) bekezdése, 220. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, az Art. 1. § (7) bekezdése, 142. § (1) bekezdése és a Tao. tv. 1. § (2) bekezdése.