BH 2020.3.70 Amennyiben az elítélt bűnösségét olyan bűncselekményben állapították meg, amelynek tényállási eleme az elkövetési magatartás és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés megléte, a polgári perben a jogellenes magatartás és a beállt eredmény közötti okozati összefüggés fennállása már nem vitatható [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a korábbi V. rendű alperes kft. a 2009. június 30-án kelt bérleti szerződéssel egy 2445 m2 nagyságú területet bérelt a Budapest, VI. kerület, Nyugati tér 1. szám alatt, a korábbi Skála-Metró Áruház épületében található ingatlanban. A bérelt ingatlanrész az épület több szintjén helyezkedett el. A korábbi V. alperes és a korábbi VI. rendű alperes kft. célja egy 1500-1600 fős rendezvényközpont kialakítása volt. A korábbi V. rendű alperes által bérelt ingatlanrészben működött szórakozóhelynek a korábbi VI. rendű alperes volt az üzemeltetője.

[2] A korábbi VI. rendű alperes maga is szervezett és bonyolított zenés-táncos rendezvényeket a szórakozóhelyen, de ilyen célból harmadik személynek is bérbe adta a helyiségeket.

[3] A korábbi VI. rendű alperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője az I. rendű alperes volt.

[4] A II. és a III. rendű alperesek mint rendezvényszervezők 2011. január 15-én bérbe vették a szórakozóhelyet egy aznap éjszaka kezdődő, másnap reggelig tartó zenés-táncos rendezvény lebonyolítása céljából. A 2011. január 15-én kelt bérleti szerződést a korábbi VI. rendű alperes képviseletében az I. rendű alperes írta alá, aki később magánszemélyként maga is részt vett a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában. A II-III. rendű alperesek a rendezvényhez 4200 belépésre jogosító karszalagot rendeltek, amelyből a látogatók 2883 darabot vásároltak meg a helyszínen.

[5] A rendezvény megkezdése után, 22 óra 30 perc körüli időpontban a második emeleten kialakított ruhatár előtt a folyosón és a lépcsőn tumultus alakult ki. A felsőbb szintekről lefelé, illetve az alsóbb szintekről felfelé haladó tömeg összetorlódott, többen elestek, illetve a lépcső korlátjának szorultak. Az összetorlódott tömegben fulladás következtében vesztette életét az I. rendű felperes gyermeke, a II-III. rendű felperesek testvére és a IV-V. rendű felperesek gyermeke, a VI. rendű felperes testvére.

[6] A büntetőbíróság ítéletével az I., II., III. és a korábbi IV. rendű alpereseket bűnösnek mondta ki halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében, és szabadságvesztésre ítélte őket. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a bűnösség kimondása és a bűncselekmény minősítése vonatkozásában helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperesek hozzátartozóik halála miatt keletkezett nem vagyoni káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Az I. rendű felperes 40 000 000 forint, a II-III. rendű felperesek személyenként 10 000 000 forint, a IV-V. rendű felperesek személyenként 25 000 000 forint, a VI. rendű felperes 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek járulékai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését.

[8] Arra hivatkoztak, hogy a büntetőbíróság jogerős ítéletével az I-III. és a korábbi IV. rendű alperesek felelősségét halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította, ezért az I-III. és a korábbi IV. rendű alperesek jogellenes magatartása a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (2) bekezdésére figyelemmel bizonyított. Ezen belül is az I. rendű alperes felelősségét arra alapították, hogy a 2011. január 15-i rendezvény egyik szervezőjeként olyan helyszínt bocsátott rendelkezésre a rendezvény céljára, ami arra alkalmatlan volt. Nem biztosított elegendő számú, megfelelő szakképesítéssel és felszereléssel rendelkező biztonsági őrt, és elmulasztotta ellátni a IV. rendű alperest azokkal az utasításokkal, amelyekkel a hozzátartozójuk halálát eredményező veszélyhelyzet kialakulása megelőzhető lett volna.

[9] Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy nem tanúsított olyan magatartást, ami okozati összefüggésben lenne a felperesek hozzátartozóinak halálával.

Az elsőfokú ítélet és a másodfokú rész- és közbenső ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, az I. rendű alperes bűnösségének megállapításából csak az következik, hogy magatartása jogellenes volt. Ebből azonban nem vonható le következtetés a jogellenes magatartás és a halálesetek bekövetkezése közötti okozati összefüggésre. Megítélése szerint az I. rendű alperes jogellenes magatartása nem áll közvetlen okozati összefüggésben a felperesek hozzátartozóinak halálával. Kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a jogellenes magatartás elmaradása megakadályozta volna a halálesetek bekövetkezését.

[11] A felperesek fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes - a II-III. rendű alperesekkel egyetemlegesen - köteles megtéríteni a felpereseknek azon kárait, amelyek hozzátartozóik 2011. január 15-én bekövetkezett halálával okozati összefüggésben következtek be.

[12] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, és erre figyelemmel csak részben értett egyet az elsőfokú bíróság jogi következtetésével, érdemi döntésével és annak indokaival. A felülvizsgálat szempontjából releváns adatok alapján azt rögzítette, hogy az I. rendű alperes bűnösségét az I-III., illetve a IV-VI. rendű felperesek hozzátartozóinak sérelmére elkövetett halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapították meg. A felperesek keresetüket az I. rendű alperes bűncselekménynek minősített magatartására alapították. A polgári perben az I. rendű alperes által elkövetett bűncselekmény polgári jogi következményeinek levonását kérték. A másodfokú bíróság kifejtette: abban az esetben, ha az elkövető terhére jogerősen megállapított bűncselekmény tényállási eleme valamely eredmény bekövetkezése, a keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos régi Pp. 4. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény vagyoni következményeinek levonása iránti polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg az okozati összefüggés hiányát az elítélt magatartása és az eredmény bekövetkezése között. Ezzel ugyanis azt állapítaná meg, hogy az elítélt nem követte el azt a bűncselekményt, amelyért jogerősen elítélték. Ennek lehetőségét azonban a jogszabály rendelkezése zárja ki. Az I. rendű alperes terhére megállapított bűncselekmény tényállási eleme más ember halálának a bekövetkezése, ezért a perben már nem tehető vitássá, hogy a felperesek hozzátartozójának halálát - mások mellett - az I. rendű alperes bűncselekménynek minősített magatartása okozta. Így nincs arra jogi lehetőség, hogy vele szemben a bíróság az okozati összefüggés hiánya miatt a keresetet elutasítsa.